Az újpesti vasúti híd Budapest északi vasúti Duna-hídja, amely vasúton Újpestet és Aqunicum-Óbudát, gyalogosan pedig a pesti és a budai oldalt köti össze a Népszigeten átvezetve. Mai nevein Újpest vasúti megállóhelytől egészen Aquincumig tart. Tévesen szokás azt is hinni, hogy a Rákóczi híd melletti déli vasúti átkelő párja, de az építmények valójában nem rokonok, sőt a déli vasúti összekötő korábban is épült, 1877-ben. Ekkoriban sem a déli, sem a későbbi északi összekötő környékén nem voltak még dunai átkelők Budapesten, csak a Lánchíd és a Margit híd állt.

Az északi híd 1894–96-os megépítését alapvetően gazdasági kényszer szülte, de építésének ötlete már az esztergomi vasútvonal megtervezésekor, néhány évvel korábban felvetődött. Egyidős tehát az 1896-ban átadott, de jóval délebben fekvő Szabadság híddal.
Egész pontosan a ma is ismert Újpest–Óbuda vasúti nyomvonal tervének elfogadása után láttak neki az újpesti vasúti híd építésének. Ez az átkelő kezdetben arra szolgált, hogy a dorogi szénmedence termékeit vasúton juttassa el a főváros északi részébe és onnan tovább az Alföldre. Ezt már Iványi János építőmérnök kutatómunkáiból tudjuk, aki az átkelő történetét az Újpesti Helytörténeti Értesítő 2001 3–4. számában publikálta.

A legelső híd több részből állt: boltozott gyalogosátjárókból a vasúti töltés alatt a Váci út keleti oldalán és a Népszigeten, párhuzamos övű, kéttámaszú, rácsos tartók sorozatából a Váci út fölött és részben a kikötőágban, valamint az óbudai parti mezőben, továbbá a meder felett 7 darab 92 m fesztávolságú, ill a kikötőág középső részén 3 darab kisebb fesztávolságú parabola felső övű, kéttámaszú, rácsos tartóinak sorozatából – olvasható az építőmérnök 2001-ben publikált tanulmányában.

(Fotó: Fortepan)

Mivel a híd forgalma egyre nőtt, a gazdaságosabb szállítás egyre hosszabb vonatokat és nehezebb mozdonyokat igényelt, ezért az 1930-as évek első felében meg kellett erősíteni. Magát a megerősítést a forgalom fenntartása mellett végezték az ún. másodrendű rácsozás beépítésével, ami a híd hossztartóinak támaszközét megfelezte, így nyújtva nagyobb terhelhetőséget. A II. világháború alatt több találatot kapott, míg végül 1944. decemberének utolsó napjaiban lényegében teljesen felrobbantották, egy medernyílás és a Váci út fölötti rész maradt meg csak belőle.

Az újjáépítés, ami valójában még mindig nem a végleges megoldást jelentette, váratott magára. A szovjetek először a hídtól délre húsz méterrel pontonhidat létesítettek, a Népszigetig pedig gyalogoshidat alakítottak ki. Azt újjáépítés terveinek 1949-ben láttak neki, az ország akkori helyzetét figyelembe véve született meg az a döntés és az a megoldás, amelyet 2008-ig újpesti vasúti hídként ismerhettünk. Az esztergomi vasútvonalnak ideiglenesen ekkor Császárfürdőnél (ma Margit híd budai hídfő) volt a végállomása, míg a teherforgalmat 1950-től szükségmegoldásként az akkor átadott Árpád hídra terelték.

A meder felett ún. ,,K”' rácsozású, háromemeletes, félállandó jellegű hadihíd épült, míg a kikötőági és a Váci út feletti hídszakasz véglegesen elkészült. A mederági részhez teljesen új pilléreket kellett építeni, és e munkálatok során huszonkét (!) teljesen ép gyújtószerkezetű légibombát emeltek ki a Dunából.

Maga a híd szerelése 1954 tavaszán kezdődött. A munkálatokat hátráltatta a nyári áradás, ami még a csavarraktárat is elöntötte. Érdekesség, hogy a hídhoz kilencszázezer csavart használtak. Próbaterhelését 1955 májusában végezték, majd rövidesen átadták a forgalomnak. Építése során négy munkás halt hősi halált, ötödik társuk az ideiglenes kábelhíd bontása közben veszett oda, de az ő nevét nem vésték fel a nekik emléket állító táblára.

A félállandó híd felújítására végül 2008-ban került csak sor, noha a nem állandó hidaknak – típustól függően eltérő, de mindenképp – véges az élettartama. A renoválást megelőző években már csak jelentős sebességkorlátozás mellett használhatták a vonatok, de gyalogosszemmel is feltűnő volt az átkelő rossz állapota.

Mivel az acélszerkezetek felújítása nem lett volna gazdaságos, ezért azt – a pillérek felújítása mellett – teljes egészében lecserélték. A gyalogosjárdát és a kerékpárutat a tervezett fél év helyett egy évre zárták le, végül 2009. május 30-án nyitották meg. Eddigre már állt a Megyeri híd, ezzel nem az újpesti vasúti összekötő lett Budapest legészakibb átkelője. Az átépítés idejére a vasúti forgalmat ismét a Margit híd budai hídfőjéhez irányították, a teljes befejezésig pedig már csak hétvégente ugyan, de még mindig a Margit hídig jártak a vonatok. A hídból a Népsziget és Pest közötti Duna-öböl szerkezete maradt változatlan, ám felújították. Az átépítéssel együtt a vonatok maximális megengedett sebességét nyolcvan kilométer per órára emelték, és a déli oldalon is végig kiépült a gyalogosjárda, az északi oldal pedig a kerékpározóké lett, illetve maradt. Leglátványosabb változás, hogy a régi híd két oldalán lévő villamos távvezetéket a járda alá rejtették el, maga az újpesti vasúti híd pedig egységesen zöld színű festést kapott a régi szürke helyett.

November 3-án lesz pontosan száz éve annak, hogy használjuk.

Felhasznált forrás: Iványi János: Az Újpesti vasúti Duna-híd rövid története, Újpesti Helytörténeti Értesítő 2001. 3–4. szám