Valószínűleg már sokszor elmentünk a Pasaréti térről felfelé kaptatva a mellett a pad mellett, amelyik a Csévi utca és az Orsó utca kereszteződésében áll. Semmi különös, szokásos utcabútor, közepén is karfával (talán a ráfekvést megakadályozandó). Csak aki egy pillanatra megáll itt, az veheti észre, hogy a padon egy kis tábla van, rajta felirat: Itt pihent meg rendszeresen Nagy Imre mártírhalált halt miniszterelnök. 

Hogy mikor került ide, azt a Nagy Imre emlékezetét monografikusan feldolgozó, 2013-ban kiadott kötetből tudhatjuk: 2004-ben, de hogy kik állították fel, azt onnan sem. De talán nem is lényeges. Funkciója is talán inkább az, hogy a szemközti oldalon lévő táblával együtt „ráigazítsa” a figyelmet az Orsó utcára, elvezessen a 43-as szám alatti emlékházhoz. És hogy jelezze: a mártír is ugyanolyan hétköznapi öregúr volt, aki meg-megpihent a bájos Pasaréti tér felső sarkán. 

(Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Nagy Imre emlékezete

Hogyan emlékezünk most, hatvan év múltán Nagy Imrére? – tesszük fel a kérdést, amíg a gyönyörű kertek övezte budai villák közt az emlékházhoz érünk. Alakja a rendszerváltáskor kulcsfontosságúnak tűnt, szimbolikus újratemetése (amely természetesen a mártírtársak újratemetése is volt) a politikai változás leglátványosabb momentuma volt. A tabu, amely az ő személyét, sorsát övezte, ekkor vált kimondhatóvá – és az már csak a történelem titokzatosan nagyszerű időzítése, hogy Kádár János éppen aznap halt meg, amikor Nagy Imrét hivatalosan is rehabilitálták. Mára azonban mintha kevesebbet hallanánk a nevét.

Az 1989. június 16-i, a Hősök terén tartott újratemetés előtti napon lelkes demokraták gyűltek össze az Orsó utcában: a Gyorskocsi utcai fogháztól jöttek, amely előtt ideiglenes emléktáblát avattak a mártíroknak. Szándékuk egyértelmű volt, hogy az 56-ra való emlékezés „liturgiájába” az Orsó utca is bekerüljön, mint az utolsó lakhely és a jelentős eszmék kiformálódásának helyszíne. A domborműves emléktábla (Rácz Edit alkotása) azonban csak ősszel, október 21-én délelőtt került a kerítés kőfalára. Ez volt az első magyarországi portré Nagy Imréről, amelyet azóta közel félszáz szobor és emléktábla követett országszerte. Felirata egyfajta indoklás is, miért illő a tiszteletre a helyszín: „Ez a ház a magyar történelem része. 1949. nov. 2-től 1956. nov. 4-ig itt élt és dolgozott Nagy Imre az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnöke. Emlékül állíttatta az SZDSZ II. ker. csoportja 1990. október 23.” 

A ház lakója ekkoriban még a budapesti osztrák követség katonai attaséja volt, és az lényegében a Külügyminisztérium kezelésében állott – csak 2002-ben lett belőle végül emlékház. A kertjében látható szobor pedig még később, 2007-ben került oda. Domokos Béla alkotását az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség ajándékaként helyezték el itt. Általában itt, a szobor mellett elhelyezett, mártírtársakat is felsoroló emléktábla előtt gyújtanak mécseseket a június 16-án az emlékezők.

(Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A magyar történelem része

A villából tehát valóban „a magyar történelem része” lett, ahol megemlékeznek a teljes életútról, nem csak a forradalom körüli szerepvállalásról. Mivel a letartóztatás utóbb teljes vagyonelkobzást is jelentett, a személyes tárgyakból alig maradt meg valami, mégis minden hiteles és korabeli az emeleten berendezett egykori dolgozószobában – ilyen volt egy Pasaréten (igaz, papírforma szerint ez már Törökvész) élő kommunista vezető és értelmiségi hétköznapi világa az ötvenes években. Jól kivehető ma is az 1930-as évek elején épült Kozma Lajos-féle Bauhaus villa eredeti képe, szerkezete is. (Még az étellift is megvan!) Nagy Imre édesanyja egyébként ugyanezen a telken egy kis házban, lánya, veje és unokái pedig a szomszédban (a 41-es szám alatt) laktak. 

Ha továbbsétálunk az Orsó utcán, nemsokára a Fenyves utca sarkán láthatjuk a két rusztikus kő közé ültetett vérbükköt, amelyről sorozatunkban már szóltunk. Az utca végül a Virág árokba torkollik. Itt a sarkon egy modern, de a Bauhaus környékre oly jellemző hagyományára utaló villa áll, magas kőkerítéssel elzárva a szemközti óvodától. Ezen pedig szintén egy emléktábla: Gimes Miklósé, akit Nagy Imrével együtt ítéltek halálra. Itt lakott ő is, egy már azóta elbontott villában: róla 2008 óta emlékeznek meg a II. kerületi önkormányzat jóvoltából.

Így tart tehát a csendes, őszi lomboktól színes Orsó utca emlékpadtól emléktábláig.