Felavatták Bernovits Vilma (1901-1944) keresztény hitoktató, embermentő, mártír és hős emlékművét Budapesten, a IX. kerületi Gizella sétányon, a Petőfi híd lábánál április 16-án, szerdán, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján – olvasható az MTI hírében.
Karácsony Gergely az egybegyűltek előtt úgy fogalmazott: „régi adósságunkat törlesztjük ma azzal, hogy mostantól köztéri emlékmű ápolja Bernovits Vilma emlékét. Egyikét azoknak a hősöknek, akik a vészkorszakban életüket adták azért, hogy mások életét megmenthessék.” Bernovits Vilmát Salkaházi Sárával és több társával együtt, a közeli Bokréta utcából, a Szociális Testvérek Társaságának épületéből hurcolták el és lőtték a jeges Dunába 1944 decemberében – emlékeztetett. A főpolgármester hangsúlyozta: Bernovits Vilmának azért kellett meghalnia, mert „ember maradt az embertelenségben.”
Ez az embertelenség sebet, máig vérző sebet ejtett rajtunk. Ahogyan nemzetünkön nem gyógyuló sebet ejtett a holokauszt, úgy ejt sebet a Boráros téri partfalon Bernovits Vilma emlékműve, és ahogyan a kezeletlen vas emléktábla idővel rozsdával festi meg a partfalat, okkal jut eszünkbe Radnóti megrendítő sora, mert ez itt valóban „a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom” – mondta.
Karácsony Gergely kiemelte: az emlékmű nemcsak emlékeztet, hanem maga is emlékezik. Az emlékeztetést aktív cselekvéssé változtatja. Ez a dolgunk nekünk is, ma, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján, de minden más napon is, amíg világ a világ – tette hozzá.
Baranyi Krisztina kerületi polgármester arról beszélt, Bernovits Vilma menedéket nyújtott annak, akinek tudott, és akinek nem, annak a menekülést biztosító papírokat és ételt csempészett, adott esetben saját magától megvonva. A szociális testvérek a legnehezebb helyzetben lévőknek akartak segíteni, egyúttal szembeszállni a legaljasabb szándékokkal, „ujjat akartak húzni a gonosszal, mert jobban féltették mindannyiunk közös szívverését, mint a sajátjukat” – mondta.
A polgármester úgy fogalmazott: „ha olyan világban és olyan országban élnénk, amilyenben szeretnénk, akkor Bernovits Vilmáról már nyolc évtizede lennének elnevezve egyesületek, utcák, iskolák, díjak. Életéről és haláláról könyvek, filmek, történelemórák szólnának. Nemzeti emlékezetünkben a legnagyobb példaképek között szerepelne. Ez még holnapra sem valósul meg, de mától legalább egy emlékművel tisztelgünk előtte.”
Ungváry Rudolf író elmondta, Bernovits Vilmának néhány tucat társával együtt 1944-ben sikerült nagyjából ezer zsidónak nyilvánított magyar életét megmenteni.
A beszédeket követően koszorúkat helyeztek el az emlékműknél. A Stigma – Bernovits Vilma emlékére című alkotást a Boráros térnél, a Gizella sétány dunai partfalában alakítatta ki a ferencvárosi önkormányzat. Az emlékmű minimális beavatkozással illeszkedik a térbe: egy új bronzkorlát jelzi az emlékezés helyét, míg a partfal peremébe egy vastömb került A tömb felületén megjelenő felirat Bernovits Vilma életének és áldozatának állít emléket.
„A koncepció különlegessége, hogy az idő múlásával a kezeletlen vas folyamatosan korrodálódik, így a nemesfém felirat egyre hangsúlyosabbá válik. Ez a természetes folyamat a felejtés és az emlékezés kettősségét jelképezi: míg a rozsda az idő múlását idézi, addig a felirat egyre jobban kiemelkedik, mintha maga az emlékezés szólna egyre hangosabban” – olvasható a ferencvárosi önkormányzat honlapján, az emlékműről szóló beszámolóban.
Az Országgyűlés 2000-ben született döntése értelmében 2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása. Pokorni Zoltán akkori oktatási miniszter a budapesti gettó felszabadításának évfordulóján, 2000. január 18-án javasolta, hogy a középiskolákban minden évben április 16-án emlékezzenek meg a holokausztról.
Forrás: MTI
Nyitókép: Felavatták Bernovits Vilma embermentő, mártír emlékművét (Fotó: Ferencváros)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció