A Margit-szigeti kiállítás oka és előzménye

Az I. világháborúban a hadi eseményeket a polgári lakosság közvetlenül nem ismerhette meg, hiszen a frontok a Kárpátokon kívül húzódtak. Egy kivétel volt, az erdélyi román betörés 1916 őszén, az augusztus 27-i román hadüzenet után. A románokat sikerült gyorsan kiverni, és Bukarestben különbékét kötöttek a központi hatalmakkal. A Margit-szigeti kiállítás, amelynek hivatalos neve József főherceg vezérezredes erdélyi hadikiállítása volt, azt a célt is kitűzte, hogy a bevétel egy részét az Erdélyben okozott károk enyhítésére fordítsák.

A másik cél természetesen a háborúnak és eszközeinek, valamint a rombolásnak a megmutatása volt. A budapesti kiállítás előzménye a lembergi hadikiállítás volt, amely a Galíciában előrenyomuló orosz hadsereg visszaszorításának állított emléket, létrehozását az 1916. április 28-i parancs rendelte el. A vezető építész Medgyaszay István volt, de vele dolgozott öccse, Gyula és Otto Schönthal bécsi építész. Az építésvezető Kotsis Iván volt. A kivitelezést mind a két kiállítás épületeinél katonák és hadifoglyok végezték.

A lembergi kiállítás főpavilonja (Fotó: Medgyaszay Emlékmúzeum)

A Margit-szigeti kiállítás főpavilonja (Fotó: Medgyaszay Emlékmúzeum)

A főépítész

Medgyaszay István (1877–1959) Budapesten született, Bécsben Otto Wagner mesteriskolájában és a bécsi Műszaki Főiskolán tanult, majd szülővárosában, a Műegyetem építész karán fejezte be tanulmányait 1904-ben. Ebben az évben kezdte meg a népművészet, a népi építészet tanulmányozását, amiben szerepe volt a gödöllői művésztelep alkotóival való kapcsolatának.

A népművészet Medgyaszay építészetének egyik forrásává vált. Az első megvalósult épületei a gödöllői művésztelepen felépített műteremházak voltak. 1907-ben Párizsba utazott, ahol Francois Hennebique irodájában a vasbeton-építészet legújabb eredményeit ismerhette meg. Itt véglegesítette a veszprémi színház tervét; ez az első olyan színházunk, amely ebből az új anyagból készült. Később több színházat, iskolát és lakóépületet, múzeumot és templomot is tervezett.

Az építés (Fotó: Medgyaszay Emlékmúzeum)

Báró Szurmay Sándor honvédelmi miniszter fölkéri Auguszta főhercegnőt, Zita királyné képviselőjét a kiállítás megnyitására (Fotó: Medgyaszay Emlékmúzeum)

Kiállítás a „Műcsarnokban” (Fotó: Medgyaszay Emlékmúzeum)

A kiállítás épületei

A lembergi épületek fából készültek, és kátránypapír fedte a tetejüket. Ezeket lebontották, és egy részüket Budapestre szállították. A Margit-szigeten az első kiállítás 1917. szeptember 15-én nyílt meg. A kiállítás nagy szenzáció volt, a Front című tábori hetilap az 1917. szeptember 16-i teljes számát a kiállítás bemutatásának szentelte. „Múlt szombaton délután nyitotta meg Auguszta főhercegasszony a királyné képviseletében a kiállítást” – írták. Zita királyné, aki a kiállítás fővédnöke volt, nem tudott személyesen részt venni, azonban az esemény jelentőségét mutatja, hogy jelen volt báró Szurmay Sándor honvédelmi miniszter és Bartha Albert vezérkari alezredes. Az építkezésért Bartha volt a felelős, aki 1916. augusztus 9-i parancsában rendelte el a lembergi hadikiállítás lebontását és Budapestre történő áthelyezését.

A Margit-szigeten tíz pavilont állítottak fel. A főépítész természetesen Medgyaszay István mérnök, főhadnagy volt. Az ő terve alapján készült a lembergi Főpavilon újból megépített központi épülete, amely előtt József főherceg szobra állt. A pavilonon a legfontosabb változás a császári korona lecserélése, amely helyett a magyar Szent Korona díszítette az épület kupoláját. A kupolacsarnokban IV. Károly király szobrát állították fel, amivel nemcsak személyi, hanem szemléletbeli változást is kifejeztek a rendezők. 1916. november 21-én meghalt Ferenc József, és utódja, IV. Károly hajlott a háború befejezésére. A főépület mögötti parkban Zita királyné és Auguszta főhercegnő szobrai álltak. A Tatár kioszkban a hadifogságba esett tatárok kézműves alkotásait mutatták be. Fából faragott használati tárgyak, állatfigurák, hangszerek és házaik modellje is látható volt, amelyeket a hadifoglyok árusítottak is.

A tíz pavilonból hat új, Lembergben nem szereplő épület volt. Ezek közül a legjelentősebb az ún. „Műcsarnok”, amelynek, mint a neve is mutatja, kiállítási funkciója volt. Az épület belsejében kiváló művészek, többek között Kisfaludi Strobl Zsigmond, Medgyessy Ferenc, Mednyánszky László, Sidló Ferenc és Zala György műveit tekinthették meg a látogatók. Az épületek ötletes, fából ácsolt szerkezete és deszkával borított falai közel álltak a népi építészet megoldásaihoz, amit az orom- és szegélydeszkák fűrészelt motívumai még hangsúlyosabbá tettek. Az itt megjelenő formai és szerkezeti megoldásokat Medgyaszay István később is alkalmazta.

A kiállítás októberben bezárt, majd a következő évben, 1918 májusától novemberig újra látogatható volt. Ekkor gazdagabb néprajzi anyagot szerepeltettek, és érdekes újdonság volt az eszperantó nyelv bemutatása. A hadikiállítás épületeit ősszel lebontották, kísérteties összhangban a történelmi eseményekkel, így ma már csak a fényképekről idézhetjük fel a látványukat.