Száz éve történt: hadikiállítás a Margit-szigeten

2017. szeptember 12. 9:22

A Margit-sziget ma a béke szigete. Sétáló vagy éppen futó emberek, kirándulók és szerelmespárok kedvelt helye. Azonban száz éve háborús kép fogadott volna minket, lerombolt házat, gránáttölcsért, ágyúállást és felrobbantott hidat láthattunk volna. Szerencsére ezek csak műépítmények voltak, amelyek a hadikiállításra készültek. Valódiak voltak a zsákmányolt ágyúk, amelyek a Főpavilonhoz vezető utat szegélyezték.

Írta: Ludmann Mihály

A Margit-szigeti kiállítás oka és előzménye

Az I. világháborúban a hadi eseményeket a polgári lakosság közvetlenül nem ismerhette meg, hiszen a frontok a Kárpátokon kívül húzódtak. Egy kivétel volt, az erdélyi román betörés 1916 őszén, az augusztus 27-i román hadüzenet után. A románokat sikerült gyorsan kiverni, és Bukarestben különbékét kötöttek a központi hatalmakkal. A Margit-szigeti kiállítás, amelynek hivatalos neve József főherceg vezérezredes erdélyi hadikiállítása volt, azt a célt is kitűzte, hogy a bevétel egy részét az Erdélyben okozott károk enyhítésére fordítsák.

A másik cél természetesen a háborúnak és eszközeinek, valamint a rombolásnak a megmutatása volt. A budapesti kiállítás előzménye a lembergi hadikiállítás volt, amely a Galíciában előrenyomuló orosz hadsereg visszaszorításának állított emléket, létrehozását az 1916. április 28-i parancs rendelte el. A vezető építész Medgyaszay István volt, de vele dolgozott öccse, Gyula és Otto Schönthal bécsi építész. Az építésvezető Kotsis Iván volt. A kivitelezést mind a két kiállítás épületeinél katonák és hadifoglyok végezték.

A lembergi kiállítás főpavilonja (Fotó: Medgyaszay Emlékmúzeum)

A Margit-szigeti kiállítás főpavilonja (Fotó: Medgyaszay Emlékmúzeum)

A főépítész

Medgyaszay István (1877–1959) Budapesten született, Bécsben Otto Wagner mesteriskolájában és a bécsi Műszaki Főiskolán tanult, majd szülővárosában, a Műegyetem építész karán fejezte be tanulmányait 1904-ben. Ebben az évben kezdte meg a népművészet, a népi építészet tanulmányozását, amiben szerepe volt a gödöllői művésztelep alkotóival való kapcsolatának.

A népművészet Medgyaszay építészetének egyik forrásává vált. Az első megvalósult épületei a gödöllői művésztelepen felépített műteremházak voltak. 1907-ben Párizsba utazott, ahol Francois Hennebique irodájában a vasbeton-építészet legújabb eredményeit ismerhette meg. Itt véglegesítette a veszprémi színház tervét; ez az első olyan színházunk, amely ebből az új anyagból készült. Később több színházat, iskolát és lakóépületet, múzeumot és templomot is tervezett.

Az építés (Fotó: Medgyaszay Emlékmúzeum)

Báró Szurmay Sándor honvédelmi miniszter fölkéri Auguszta főhercegnőt, Zita királyné képviselőjét a kiállítás megnyitására (Fotó: Medgyaszay Emlékmúzeum)

Kiállítás a „Műcsarnokban” (Fotó: Medgyaszay Emlékmúzeum)

A kiállítás épületei

A lembergi épületek fából készültek, és kátránypapír fedte a tetejüket. Ezeket lebontották, és egy részüket Budapestre szállították. A Margit-szigeten az első kiállítás 1917. szeptember 15-én nyílt meg. A kiállítás nagy szenzáció volt, a Front című tábori hetilap az 1917. szeptember 16-i teljes számát a kiállítás bemutatásának szentelte. „Múlt szombaton délután nyitotta meg Auguszta főhercegasszony a királyné képviseletében a kiállítást” – írták. Zita királyné, aki a kiállítás fővédnöke volt, nem tudott személyesen részt venni, azonban az esemény jelentőségét mutatja, hogy jelen volt báró Szurmay Sándor honvédelmi miniszter és Bartha Albert vezérkari alezredes. Az építkezésért Bartha volt a felelős, aki 1916. augusztus 9-i parancsában rendelte el a lembergi hadikiállítás lebontását és Budapestre történő áthelyezését.

A Margit-szigeten tíz pavilont állítottak fel. A főépítész természetesen Medgyaszay István mérnök, főhadnagy volt. Az ő terve alapján készült a lembergi Főpavilon újból megépített központi épülete, amely előtt József főherceg szobra állt. A pavilonon a legfontosabb változás a császári korona lecserélése, amely helyett a magyar Szent Korona díszítette az épület kupoláját. A kupolacsarnokban IV. Károly király szobrát állították fel, amivel nemcsak személyi, hanem szemléletbeli változást is kifejeztek a rendezők. 1916. november 21-én meghalt Ferenc József, és utódja, IV. Károly hajlott a háború befejezésére. A főépület mögötti parkban Zita királyné és Auguszta főhercegnő szobrai álltak. A Tatár kioszkban a hadifogságba esett tatárok kézműves alkotásait mutatták be. Fából faragott használati tárgyak, állatfigurák, hangszerek és házaik modellje is látható volt, amelyeket a hadifoglyok árusítottak is.

A tíz pavilonból hat új, Lembergben nem szereplő épület volt. Ezek közül a legjelentősebb az ún. „Műcsarnok”, amelynek, mint a neve is mutatja, kiállítási funkciója volt. Az épület belsejében kiváló művészek, többek között Kisfaludi Strobl Zsigmond, Medgyessy Ferenc, Mednyánszky László, Sidló Ferenc és Zala György műveit tekinthették meg a látogatók. Az épületek ötletes, fából ácsolt szerkezete és deszkával borított falai közel álltak a népi építészet megoldásaihoz, amit az orom- és szegélydeszkák fűrészelt motívumai még hangsúlyosabbá tettek. Az itt megjelenő formai és szerkezeti megoldásokat Medgyaszay István később is alkalmazta.

A kiállítás októberben bezárt, majd a következő évben, 1918 májusától novemberig újra látogatható volt. Ekkor gazdagabb néprajzi anyagot szerepeltettek, és érdekes újdonság volt az eszperantó nyelv bemutatása. A hadikiállítás épületeit ősszel lebontották, kísérteties összhangban a történelmi eseményekkel, így ma már csak a fényképekről idézhetjük fel a látványukat.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó