2018. január 30-án lesz 200 éve, hogy megszületett Görgey Artúr (1818–1916), az 1848–49-es szabadságharc legendás tábornoka és katonai vezetője. A világosi fegyverletétel megkötésekor a felesleges vérontástól kívánta megkímélni nemzetét, katonáit: egyáltalán nem sejtve, hogy mindezzel kortársai és az utókor súlyos kárhozatát rántja magára.

Neve sok tízezrek száján szitokszóként hangzott, az árulás szinonimájává vált, és maradt még halála után is sokáig. Az igen magas életkort megért hadfi megítélésében bizony csak az 1930-as évekre állott be átütő változás a történészek feltáró és meggyőző munkája következtében. Mindez azonban még nem érhetett el széles tömegeket, ehhez a politika támogatására is szükség volt.

1934 áprilisában Gömbös Gyula miniszterelnök felterjesztéssel fordult Horthy Miklóshoz engedélyért Görgey Artúr lovas szobrának felállításához. Gömbösnek ifjúkori ideálja volt Görgey, többször is nyilatkozott úgy a nyilvánosság előtt, hogy a katonai zseni egyénisége egész életpályáját meghatározta. A kormányzó ugyanazon év május 1-jén kelt határozata a miniszterelnök, az egykori vezérkari tiszt egyben régi kedves álmát is valóra válthatta: megfelelően tiszteleghetett Görgey emléke előtt.

Az átadás és az új szobor a mai Tóth Árpád sétánynál (Fotó: Fortepan)

(Fotó: Fortepan)

A szobrot ifj. Vastagh György művész készítette el, s helyéül az Esztergomi rondellától a Bécsi kapuig tartó ágyúteraszt, a Prímás-bástyát jelölték ki. A várfalszakaszt Sziavusz pasa és Murad pasa tornyai erősítették a török korban. Budavár visszafoglalásakor, 1686-ban véres öldöklés folyt itt: a falakon hatalmas rést robbantottak a keresztény ágyúk, ezért egy ideig Császárrésnek is hívták. A Ferdinánd laktanya felépülése után Ferdinánd-, majd Nándor-bástyának is nevezték. 1924-től pedig Csernoch János esztergomi érsek és prímás után a Prímás-bástya elnevezést viselte. A szobor átadására 1935-ben került sor a Bástya sétányon, a mai Tóth Árpád sétány 40. szám alatt.

A leleplezési ünnepség 1935. május 21-én 10.30-kor kezdődött, azon a napon, amikor Görgey fővezér győzedelmes csapatai élén 1849-ben bevonult a visszavívott Várba. Sokan már kora reggel elkezdtek szállingózni, hogy minél jobb helyet szerezzenek maguknak. Az átadásra pedig már végeláthatatlan sorokban gyülekezett a tömeg. Cserkészek és ludovikás hallgatók sorfala adta a díszőrséget, majd felvonult a rohamsisakos katonai díszszázad is. A szobrot egy hatalmas nemzeti színű lepel borította. Az avatóünnepségen megjelent Horthy Miklós kormányzó, Gömbös Gyula miniszterelnök vezetésével az egész kormány, az alsó- és a felsőház elnökei, alelnökei, a főváros főpolgármestere, valamint nagyszámú katonai és polgári méltóság. A díszbeszédet vitéz Shvoy István tábornok, a honvédség főparancsnoka tartotta.

A leleplezést követően, az utolsó koszorú elhelyezésekor a honvéddíszszázad tisztelegve kivonult a dísztribün előtti térről, majd a katonazenekar előadásában felhangzott a Himnusz, a katonai zászlókat meghajtották, a Kis-Svábhegyről pedig díszágyúlövések dördültek el. Az ünnepséget a Szózat zárta le több énekkar együttes előadásában. A kormányzó elhagyta a díszemelvényt, és ifj. Vastagh György művésszel közösen közelről is megszemlélte a szobrot. Vastagh előszeretettel készített lovas szobrokat, ekkor már állt is egy munkája a budai Várban, amely egy szilaj mént felvezető csikóst ábrázolt. A kormányzó elismeréseképpen a szobrászt kormányfőtanácsossá nevezte ki. A korabeli sajtó kiemelte, hogy a nemzet a szoborállítással felettébb ünnepélyes külsőségek között rehabilitálta a sokáig árulással vádolt Görgey tábornokot.

(Fotó: Fortepan)

A szoborral Görgeyt honvédtábornoki egyenruhában, lován ülve örökítette meg a művész. Az építmény a Svábhegyen található Óra-villára tekintett, Görgey ugyanis onnan szemlélte és irányította tábornoki karával Budavár ostromát 1849-ben. A bronzszobor egy gránittalapzaton állt, homlokzati lapján a „Görgey Arthur 1818–1916” felirattal, a talapzat hátoldalának tábláján pedig „Az 1948/49-i szabadságharc legnagyobb hadvezérének kegyelete jeléül a m. kir. Honvédség és a m. kir. Csendőrség” szöveg volt olvasható. A talapzat két oldalán meg voltak örökítve azok a helységek, ahol Görgey a győztes csatáit vívta.

A szobor és a talapzat költségeit Gömbös Gyula miniszterelnök a katonaság és a csendőrség tiszti, altiszti karának lelkes felajánlásából, az összegyűjtött fillérekből fedezte. A térrendezést és az alapozást a székesfőváros vállalta magára, de a szoborhoz kisebb adományokkal más törvényhatóságok, magánemberek, egyes hatóságok is hozzájárultak. A Görgey lovas szobrának költségei összesen 62 000 pengőt tettek ki, ami akkoriban egy egész vagyonnak számított.

Az ezt követő években még egy fényes és felemelő ünnepség szemtanúja volt az emlékmű. Az oroszok kezére került 1848–49-es honvédzászlók hosszú tárgyalások után 1941. március 24-én térhettek haza a Szovjetunióból. A sztálinista vezetés Magyarország iránti jóindulatának gesztusaként, no meg Rákosi Mátyásért és Vas Zoltánért cserébe. Vitéz Somogyváry Gyula, az ország szeretett Gyula diákja mondott költői szárnyalású ünnepi beszédet a katonai elit jelenlétében: külön a dolog pikantériájának számított, hogy több Habsburg főherceg is ott ünnepelt az előkelőségek között.

A szobor hűlt helye a háború után (Fotó: Fortepan)

Az újra felállított szobor a Fehérvári rondellán (Forrás: kozterkep.hu)

A monumentális emlékművet a II. világháború alatt bombatalálat érte, és ledőlt a talpazatáról. A sérült szobrot egyesek szerint helyre lehetett volna állítani. Széles körben elterjedt azonban az a minden alapot nélkülöző mendemonda, mely szerint a sértetlen szobrot 1945-ben ledöntötték. Egyesek szerint Görgey esetében ismét erősödni kezdett az áruló képe. Ez utóbbinak ellentmondani látszik a tény, hogy a Gróf Radetzky laktanyát éppen 1945-ben nevezték át Görgeyre. Szemtanúkra és résztvevőkre azonban sehol senki nem talált még. Ellenben Potó János történész, aki a Sztálin-szobor történetét részletesen feltárta, olyan információval rendelkezik, mely szerint a szobor találatot kapott valamikor 1945 januárjában-februárjában.

A korabeli felvételeken, amelyek a szobrot ledőlve mutatják, látható, hogy a ló szügye roncsolt, és első lábai nincsenek meg. A kutató szerint Vignali Gusmano (1867–1953) ércöntő mester, aki a háború előtti és utáni ércöntés legnagyobb alakja volt, látta a lezuhant szobortestet 19 darabra szakadva, sérülten, és megállapította, hogy nem állítható helyre. Az új barbár korszak pedig újszerű megoldást talált: az Andrássy-szoborral, a Tisza-szoborral és a Haditengerész-emlékkel egyetemben ezt is beolvasztották a Sztálin-szoborba. A Sztálin-szobor felállításának tervét ugyanakkor csak 1949. december 20-án fogalmazták meg, s a kivitelezésig is még évek teltek el. Addig a szobor a társaival csöndben várta valahol sorsának beteljesedését.

A rendszerváltást követő időszak alapvető változásokat hozott a fővárosi műemlékek életében is. A kommunista diktatúra szobrai a helyükre, azaz szoborparkokba, -temetőkbe kerültek. Nem volt rombolás: az elvtársak jelenleg is a letűnt terror mementójaként szolgálnak, a köztereken pedig ismét elfoglalhatták méltó helyüket az értékteremtők, történelmünk valódi nagyjai.

Felvetődött szükségszerűen a Görgey-szobor visszaállításának az igénye is. Szerencsénkre ránk maradt egy Vastagh által készített előtanulmány és egy kisplasztika, amelyek segítségével és korabeli fényképek, híradófelvételek alapján rekonstruálni lehetett. Görgey Tibor, a tábornok leszármazottja alapítványt hívott életre a szobor rehabilitációjáért. Felkarolta az ügyet Katona Tamás történész, 1848–49-es szakértő is, aki történetesen egyben a Várnegyed polgármestere is volt ekkor. A szobrot az alapítvány megbízásából Marton László szobrász teremtette újjá. A talapzaton, amelyen egykor a városligeti Lenin-szobor állott, a régi és az új szobrász neve is szerepel.

Az újraöntött alkotást 1998. május 21-én leplezte le közösen Katona Tamás és maga a művész katonai tiszteletadás közepette. Új helyét a Fehérvári rondellán találta meg, ott, ahol 1849-ben először törtek be a Várba a vitéz honvédek.