Évek óta napirenden van a budapesti rakpartok átalakítása. Míg korábban a budai főgyűjtő csatornához kapcsolódva az útpálya kiszélesítése – akár kétszintessé tétele a felső szinten sétánnyal – volt napirenden, mára leginkább egy irányba mutatnak a tervek: visszaadni a rakpartokat az embereknek. A közelmúltban zárult egy pályázat, amelyet a budai rakpartok átalakítására írtak ki. A pályázat tényéről a PestBuda.hu-n már beszámoltunk. (Így alakítanák át a budai rakpartot)

Most nézzük meg részletesen, milyenné is változna Buda Duna-partja, ha megépülne a nyertes pályázat. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezek nem a végleges tervek, ahogy a pályázati zárójelentésben fogalmaztak:

„A Bírálóbizottság kiemelte, hogy mindkét beérkezett pályamű tartalmaz olyan megoldásokat, amelyek érdemesek a további felhasználásra, ugyanakkor egyik beérkezett pályamű sem tud valamennyi tervezési területre minden részletben kifogástalan javaslatot adni. A Bírálóbizottság tagjai – a szakértői véleményekre is támaszkodva – a tervpályázat eredményeinek összefoglaló értékelésénél és az egyes pályaművekről kialakított részletes bírálatnál kifejtettek szerint az I. díjban részesített pályamű kiinduló pontjaira építve és az I. díjban részesített pályaművet jegyző szerzőkkel megkötésre kerülő tervezési szerződésben határozza meg a tervpályázat hasznosításának módját azzal a kiegészítéssel, hogy kívánatosnak tartja, a másik díjazott pályaműből meghatározott megvalósítási javaslatok is hasznosításra kerüljenek” (Duna-Buda építészeti tervpályázat a budai belvárosi Duna-part megújítására – Zárójelentés).

Azaz a végleges terv a két beérkezett pályamű valamiféle egyvelege lesz, amely ugyan a nyertes Korzó Tervezési Stúdió Kft. pályázatára épül, de kiegészül a második helyezett pályázat néhány ötletével is.

Milyen is lesz a budai rakpart, ha megvalósul a győztes pályázati terv?

Leginkább zöldebb. A terv nem számolja fel az észak-déli közlekedést, de annak racionalizálásával így is sok helyet szabadít fel a járműforgalom alól. Egyértelműen az a cél, hogy a városban élőket visszacsábítsák a Duna-partra. A tervezők kilenc eltérő karakterű területet azonosítottak, határoztak meg, amelyek jellegükben eltérnek egymástól, és igazodnak a városrészek hagyományos funkciójához. Ennek a kilenc területnek a sajátos tulajdonságait vették figyelembe a négy akcióterületet érintő tervezésnél.

Nézzük hát részletesen a győztes pályaművet!

Északon, a Margit-szigettel szemben a játékra, a szabadidőre és a vizekre helyezték a hangsúlyt, hiszen itt fürdők és más szabadidős programokat kínáló létesítmények találhatók. A tervek szerint a közlekedés racionalizálásával új gyalogosterületek jönnek létre, kialakul egy – a Margit hídtól a Zsigmond térig tartó – autómentes sétány a Duna mellett, és a Szépvölgyi út tengelyében lépcsős partfal biztosítaná a Duna megközelíthetőségét. A Fischer Ágoston parkban sportpályákat, játszótereket terveznek. Az itteni terület legizgalmasabb elképzelése egy megtört vonalú gyalogoshíd, amely a Margit-szigetre vezetne, azaz a szigetet középen is meg lehetne közelíteni, legalábbis Buda felől.

A nyertes pályamű által javasolt gyalogoshíd (Forrás: a Korzó Tervezési Stúdió pályázati anyaga)

A Lukács fürdő térségében a víz lesz az úr, mindemellett itt is a gyalogos-, szabadidős felületek növelése valósulna meg, új parkokat (a Lukács fürdő előtt), part menti gyalogosterületeket alakítanának ki. A közlekedést itt is racionalizálnák, hosszabb távon az Elvis Presley parkban, a Germanus Gyula parkban, valamint a Komjádi Béla uszoda és a Zsigmond tér közötti szakaszon a felszíni parkolást megszüntetnék, és mélygarázsba terelnék az autókat. Sőt az Elvis Presley parkban különleges vízinövényeket telepítenének.

Számos kisebb-nagyobb változtatással itt is az a cél, hogy a vízpart gyalogosan minél jobban megközelíthető legyen, és a Lukács fürdő rendbetételével együtt egy különleges, a vizet okosan használó park jöjjön létre. A Műleírásban erről a következőt olvashatjuk:

„A fürdő fő rizalitja helyreállításra kerül az újkori bővítés bontásával. A rizalit tengelyében hangsúlyos díszes térrész jön létre, amelynek fő szervezője két medence. A nagyobb méretű medence tükörfelületként is funkcionál, melyben a homlokzat tükröződik. A kisebbik medence díszét vízinövények adják. A főrizalit déli oldalán párakert teremt egyedi hangulatot.” (Rizalitnak nevezik a homlokzatból kiemelkedő, hangsúlyos épületrészt.)

A következő nagyobb egysége a tervnek a Bem tér és a Fő utca térsége. Itt a sűrű beépítés miatt leginkább a Bem tér átalakítására koncentráltak úgy, hogy a most kissé mostohán kezelt teret élhetőbbé, hangsúlyosabbá tegyék, növelve a park részét. A Fő utcán némi forgalmi átrendezéssel egy szélesebb, fás sétány jönne létre. Délen, a lágymányosi területen a Műegyetem rakpart lenne az egyik „áldozata” az átalakításnak, azaz az itteni parkolót park váltaná fel a Duna felőli oldalon, azaz a széles leaszfaltozott utat keskenyebbre vennék.

A terv előnye, hogy a várost – ahol lehet – közelebb viszi a vízhez, azt az elzárást, amit most a belvárosi autópályaként funkcionáló rakpartok jelentenek, ahol lehet, megpróbálja oldani, és a gyalogosterek kapnak elsőbbséget. Igaz, hogy egyes helyeken, mint például a Műegyetem rakparton vagy a Bem téren a viszonylag kisebb módosítások is jelentősen megváltoztathatják az adott városrész vagy tér hangulatát, használhatóságát, azonban az alapproblémához ez a terv sem nyúlt hozzá, nem is tudott hozzányúlni, a rakpartok alapvetően téves funkcióját nem tudta megváltoztatni.

A rakpartok története

Eredetileg a kiépített rakpartoknak kettős szerepet szántak a városfejlesztők:

  • Egyrészt az 1830-as évektől meginduló, és igen jelentőssé váló gőzvontatású folyami áruszállítás részére valódi rakodási lehetőséget kínáló rendezett területet.

  • Másrészt ezek a megemelt partok védték és védik a várost az árvizekkel szemben.

Nézzük elsőként az áruszállítást! A Lánchídtól kiépülő partokon a hajók könnyebben tudtak kikötni és rakodni, mint a korábbi rendezetlen Duna-partokon. Épp ezért a Dunához közel épült fel a Nagyvásárcsarnok és a Vámház, valamint a közraktárak és az Elevátor. Ez a terület kiemelten fontos volt a város életében, a város ellátásában és a kereskedelemben.

Hajókkal zsúfolásig megtelt a rakpart az Akadémia előtt (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára, Klösz György, 1880–1890 között)

A pesti alsó rakpart a Lánchídtól délre, a Vigadó térnél (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára, Klösz György felvétele, 1880–1890 között)

Az 1838-as árvizet követően, de leginkább az 1860-as évektől indult meg az a munka, amely Budapest árvízmentesítését szolgálta. E nagy tervnek egyik elemét jelentették a rakpartok, illetve az a tény, hogy a felső rakpartok magasságát – illetve egyes helyeken a kőkorlát magasságát – az 1838-as árvízszint fölött határozták meg, mégpedig egy méterrel. Az építmény jól vizsgázott, hiszen az 1838-as árvíznél komolyabb terhelésnek is ki volt téve, de Budapestet nem öntötte el azóta a Duna. Igaz, a munka eredményeként a korabeli Duna-part megváltozott, a város szövete azonban messzebb került a Dunától.

A XIX. században a felső rakpart egyes szakaszai korzókká váltak, míg az alsók a kereskedelemben játszottak jelentős szerepet. Azaz szerves részei voltak a mindennapoknak: sétálni lehetett itt, de ide érkeztek a kofahajók is.

Korzózó hölgyek a rakparton 1902-ben (Forrás: Fortepan)

A 20–30-as években a terület elveszítette rakodóparti szerepét, miután megépült a csepeli szabadkikötő. A rakpartok néhány évig háborítatlanul léteztek: ha megnézzük a korabeli fotókat, a macskakővel borított alsó rakparton szinte semmi járműforgalom nincs, egyfajta sétatérként lehetett használni e tereket.

A 60-as években, amikor a közúti forgalom növekedése új közlekedési kapcsolatokat igényelt, a közlekedésszervezők a kelet-nyugati közlekedés részére a Rákóczi út tengelyét jelölték ki, míg az észak-déli átmenő közlekedésre adottak voltak a „szabad” rakpartok, így városi gyorsforgalmi utakká alakították azokat.

Felhasznált irodalom: