Terézváros képviselő-testülete 2015 decemberében vágott bele az elmúlt 25 év legnagyobb beruházásába, a Hunyadi téri, most 121 éves vásárcsarnok fejújításába. Az előkészítés 2016-ban kezdődött, most jutottak el a tényleges gyakorlati megvalósításig. Az előkészítéshez tartozott a vásárcsarnok építéstörténeti tudományos dokumentációjának összeállítása, műemlékvédelmi értékleltár, valamint a statikai és faanyagvédelmi szakvélemény. 

A felújítás során a homlokzati felületeket rekonstruálják, a domborműves szobrászati díszeket ugyancsak; új monolit vasbeton tartószerkezeti lemezszerkezeteket helyeznek el födémcsereként, szigetelik a pinceszintet, kiépítik a hűtési-fűtési rendszert, épületautomatikai és központi épületfelügyeleti rendszert alakítanak ki a Terézvárosi Nonporfit Vagyonkezelő Zrt. tájékoztatása szerint.

A homlokzatot az eredeti tervek szerint restaurálják, fotó: Wikipédia


Budapesten a csarnokok építésére a városegyesítést (1873) követő tizedik évben került sor, amikorra a lakosság megkétszereződött, és a gyors gazdasági növekedés a közellátás reformját tette szükségessé. Külföldi mintákat követve egy funkcionális csarnokrendszer kialakítása mellett döntöttek: „…a főváros megnövekedése és a mesés fejlődése folytán a modern közszükségleteknek egész sorozata állott elő (…) Ilyen érett közszükségletté vált immár az élelmezési vásárcsarnokok intézményének meghonosítása (…) [melyek azonban] ne a terekre, hanem a házsorba építtessenek” – írta a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1889-ben.

1897-ben megnyílt a központi, majd az első négy, kerületi vásárcsarnok. A századfordulón újabbakat emeltek, jellemzően régi piacok helyén, nagy forgalmú területeken. A legismertebbek: Batthyány tér (I. kerület), Hold utca (V. kerület), Hunyadi tér (VI. kerület), Klauzál tér (VII. kerület), Rákóczi tér (VIII. kerület), Vámház körút (IX. kerület). Kőbánya és Óbuda kimaradt, de a fővárost ezt kivéve lefedték a közellátás szempontjából. A csarnoképületekről Vadas Ferenc művészettörténész megjegyzi, hogy építészetileg jellemzően egy képet mutatnak, és tudatosan illesztették valamennyit a városszerkezetbe a térhálózat maximális figyelembevételével.

A Hunyadi tér az egyik frekventált kereskedelmi központ volt a kerületben, több vállalkozó akart élelmiszer-csarnokot emelni a környéken. 1892. február 24-én végül a főváros a Hunyadi tér 5. és a Kemnitzer u. 18. számú telken határozta meg az építkezés helyét. A tervezett fővárosi csarnokrendszer tervezésével ugyan Lechner Lajos mérnököt bízták meg, de a megcélzott 1895-ös átadás közel volt, így a IV. számú Hunyadi téri és Hold utcai-csarnok kialakítását Czigler Győző kapta. 


A Hunyadi-téri vásárcsarnok 1897-ben, forrás: FSZEK/ Budapest Gyűjtemény   

 

Czigler 1894. május 16-án adta közre a terveket. A homlokzat az Eötvös utca, Hunyadi tér és a Kemnitzer (ma Szófia) utca felé nézett, a negyedik oldalon egy már meglévő épület volt, amelyhez illeszkedett a csarnok. 3350 négyeztméteres telekterületen 2140 négyzetméteres, háromhajós csarnokteret alkotott, bazilikálisan kiemelt főhajóval. A kész épületre a használatbavételi engedélyt ugyan már 1896. július 29-én kiadták, de hivatalosan december 22-én volt az átadó. 

Nagy Gergely – Szelényi Károly: Budapesti vásárcsarnokok a századfordulótól napjainkig című tanulmánykötetéből tudjuk, hogy a tervek szerint 230 állandó és 62 ideiglenes elárusító helyet alakítottak ki. Berendezése azonos volt a többi csarnokéval. Ennek megfelelően egy vendéglő is kapott benne helyet, ami az utcáról nyílt. Végül ezt 1900-ban üzlethelyiséggé alakították át. Nagyon szép és jellegzetes az oldalhomlokzat és a lizénák, valamint a háromosztású üvegablakok. A belső térben kiemelkedően látványos a téglaburkolat. 

                   A vásárcsarnok tervrajza, Építési Ipar 1894. mell. p. 626-527. között, forrás: FSZEK/ Budapest Gyűjtemény

 

Az épületdíszek közül a falpilléreken megjelenő ökör-, sertés- és tehénfejet ábrázoló kőfaragványok láthatóak. Szatírfejek díszítik a félköríves ablakok záróköveit. Ma is látható, így lepusztult állapotában az az igényesség, ahogyan Czigler a rá jellemző, finom építészeti díszek tervezése során eljárt. 

A második világháborúban a csarnok tetejét bombatalálat érte, a sérülést helyreállították. A szocialista években három sarkába szögletes téglatornyokat emeltek a műemléki szempontok teljes elhagyásával. Az elmúlt 121 év alatt az épület leginkább pusztult, most történik először valós helyreállítás. Czigler munkájának eredeti arculata várhatóan jövő év elején tárul újra a nagyközönség elé.