Egyszer volt Budán kutyavásár! Ha más nem, ez mindenkinek eszébe juthat Mátyás királyról. Vagy a koronázás a Duna jegén (ami valójában persze nem is szabályos koronázás volt, hanem inkább támogató gyűlés). Mátyás és Buda története szorosan összefonódik, a városnak e korszak egyik valódi fénykora volt.

Boltozatos pincék, házak alapfalai, egy oszlop – mégis szinte csak ennyi maradt az egykori Budából. A török hódoltság alatt is pusztultak el épületek, vagy éppen átépítették őket, de az igazi rombolást a keserves 1686-os ostrom jelentette. Ekkor Budán a felszínen szinte minden elpusztult, talán csak a templomok maradtak épen úgy-ahogy, ott is inkább csak az alapok, mint a Magdolna- vagy Szent Miklós-toronynál. 

A Szent Miklós-torony Mátyás idejében már állt, ma a Hilton épülettömbjébe illesztve látható, oldalán a bautzeni Mátyás-emlékművel (a kép az 1920-as években készült) (Forrás: Erdélyi Mór felvétele, BTM Kiscelli Múzeum Fényképtár, Budapest, http://budavar.btk.mta.hu)

Mátyás tudatosan építkezett, valódi, királyhoz méltó központot akart itt létrehozni. A palota a Várhegy déli oldalát foglalta el, északi felén és egyre inkább a hegy oldalán a polgárváros terült el. A fejlődés már korábban megkezdődött, a XV. századra Buda egy kisvárosból fokozatosan forgalmas központtá bővült. Zsigmond korában megkezdték a palota nagyszabású modernizációját is, amelyet aztán minden uralkodó a maga lehetőségei és ízlése szerint folytatott.

Vásártól vásárig

Buda Mátyás-korabeli virágzásának az egyik oka maga a város igen kedvező, kereskedelemre alkalmas elhelyezkedése volt. Pontosabban Buda és Pest elhelyezkedése, amelyek ugyan még évszázadokig külön városnak számítottak, sorsuk azonban már ekkor szorosan egybefonódott. Olyannyira, hogy 1522-ben a budai és a pesti tanács együtt szabályozta az árakat. Négy országos vásárt rendeztek itt: Pesten augusztus elején és decemberben, Szent Miklóskor, Budán pedig szeptember első heteiben és pünkösdkor. Nem túlzás állítani, hogy itt, ezeken a két hétig tartó vásárokon bonyolódott le kelet és nyugat közt az árucsere jelentős része.

Egy a kor megmaradt csodálatos faragványaiból (részben rekonstrukció) a Budapest Történeti Múzeumban (A szerző felvétele)

Budán tőkeerős polgárság élt Mátyás idejében. Erős délnémet kapcsolataik voltak, a kelmék, a fém- és ötvösáru, a fűszerek és még számos termék innen érkezett, sőt több cég munkatársat is telepített le itt. A felvirágzás másik okát Mátyás reformjaiban kereshetjük, hisz ezek tovább erősítették a várost. A kiépülő adminisztrációs központban ugyanis hivatalnokokra volt szükség, s emellett a rendszeres országgyűlések és bírósági napok miatt is sokan jöttek Budára. Ez pedig – például a vendéglátás révén – egy újabb jövedelemforrás lett a polgároknak. A király megbízottjai a kincstári harmincad beszedésére szintén budaiak voltak, és itt székelt az udvarbíróság is.

Arról nem is beszélve, hogy főleg Beatrix királyné érkezése után fényes udvartartás épült ki a király körül. Az udvar pedig fogyaszt: mégpedig drágán és sokat, és azt a helyi kereskedőktől, az itteni vásárokon szerezte be. A nápolyi hercegnő olasz mestereket és kereskedőket hozott magával, így a korábbi délnémet áru mellett megjelent az olasz is – ez nem kis feszültséget okozott. Ráadásul az itáliai kereskedők különleges jogokat is kaptak: ez újabb olaj volt a tűzre. A városnak azonban összességében mindenképpen a javára vált mindez, akár a technikai újításokra, akár a művészetekre, kultúrára gondolunk.  

A polgárváros – részlet a budai várat bemutató 3D rekonstrukcióból, a videót lásd alább:


Budán és Pesten a nagy vásárnapokon kívül is lehetett kiskereskedelmet folytatni, de akkor, amikor az ország ide sereglett, csak „nagybani” mennyiségben lehetett például vásznat árulni. Budán elsősorban a késztermékek, tehát a textilek, ruhaneműk, a külföldi ipar termékei és a luxuscikkek cseréltek gazdát. Mi több, még könyvet is lehetett venni. Pest pedig a nyerstermények, az élő állat, az állatbőrök és borok piaca volt. Ide érkezett hajón a kiváló szerémi, baranyai és somogyi borvidékről a bor, amelyből a király asztalára is bőven jutott. 

Ülőfülke, kályha, kőboltozat

Budára, a pezsgő kereskedelmi életű városba Mátyás pezsgő kulturális életet és tőkeerős vásárlókat hozott. Nem csoda, ha Buda a királyi vár szomszédságában ebben az időben sokat fejlődött.

A külföldi utazók Mátyás csodás palotája mellett olykor a városról is írtak: tágas házakat, míves portákat emlegettek. Mi több, tisztaságot: ez leginkább a korszakban még nagyon ritkának számító utcakövezésnek lehetett köszönhető. A budai polgárházak jellegzetes U alakú alaprajzukkal, belső lodzsás udvarukkal az egész országban mintául szolgáltak. A kapualjakban pedig ott voltak az ülőkék (ismertebb nevükön gótikus ülőfülkék), ahol várakozni, kereskedni, bort mérni és fogyasztani is lehetett – ez budai kuriózum, más városban ilyet nem látni.

Fali fülke az Országház utca 26. sz. házban (1940 körül) (Forrás: BTM Kiscelli Múzeum Fényképtár, Budapest, http://budavar.btk.mta.hu)

A királyi termekben vörös márványból faragott míves kandallók álltak, de a polgárházak cserépkályháit is míves mázas kerámiából rakták. A gótikus palota mai szóval új arculatot kapott, igazi reneszánsz udvar lett, és ugyanez a változás, ha nem is királyi léptékben, de lezajlott a polgári Budán is. 

Torokszorító gondolat, hogy mindebből – a kortársak lelkendező leírásain túl – mára jóformán csak kis kődarabok maradtak. (Néhány éve egy 3D animáció is készült a korabeli Várról.)

Mátyás virágzó Budájának világa ma már csak ezekből a töredékekből idézhető vissza.