A budapesti utcákon csak 1915-ben indult meg a buszközlekedés, amely a háború miatt nem volt hosszú életű. A háború után azonban növekvő igény volt a villamoshálózat mellett más felszíni tömegközlekedésre is, ezért egyre több autóbusz közlekedett az utakon. A Lánchídon már 1924-től jártak a buszok, de a többi hídon ekkor még nem. Ezen akart változtatni a városvezetés, amikor a Ferenc József hídon elindította az akkor már kék színű buszokat. 
 
A járatot már 1928 áprilisában kérte Horváth János képviselő felszólalásában a városi közlekedési bizottságban: „Nemsokára itt van a nyár. A mai nappal megnyílt a Szt. Gellért-gyógyfürdőnek világhírű hullámfürdője, azt hiszi, nemsokára meg- nyitásra kerül a Széchenyi-fürdő strandja is. Azt hiszi, közérdek volna, ha ezek a fürdők mentől hozzá- férhetőbbé válnának. Az 1-es számú autóbusz relációt az ügyosztály és az autóbusz vezetősége nagyon bölcsen meghosszabbította a Vörösmarty-tértől a Vámház-körútig. Most arról volna szó, éppen a Gellért-hullámfürdőre való tekintettel, hogy ez az 1-es számú autóbusz ahelyett, hogy a Vámház-körút sarkán megforduljon és a Váci-utcára visszamenjen, jöjjön át a hídon, forduljon át a Gellért- fürdő előtt és úgy térjen vissza a pesti oldalra.” (Horváth János képviselő felszólalása, 1928. április 28.)
 
Akkor még azt a választ kapta a képviselő, nincs elég busz, de megvizsgálják a kérdést. 
 
A buszközlekedés végül szeptember 24-én indult el a Ferenc József hídon, amely ellentétben az összes többi hidunkkal, pontosan ugyanolyan széles volt akkor is, mint ma. 
 
Az 1-es busz az Oktogonnál 1927-ben
 
Szeptember közepén próbajáratot tartottak, amiről az újságok az alábbi szerint számoltak be: „A Ferenc József-híd csődje miatt áttelepítik a Fővámháztéri piacot”.
 
Mi is történt? „Az történt ugyanis, hogy a lágymányosi lakók – közöttük befolyásos városatyák – sürgetésére a váci-utcai autóbusz-járatot meg akarták hosszabbítani az illetékes fórumok, s e célból a napokban próbajáratot tartottak a Szarka-utcától a Ferenc József-híd budai fejéig. Az autóbusz már a Váci-utca sarkán elakadt az idénypiac kofasátorai és járművei tömkelegében. A pesti hídfőig is csak a gyalogos ember lassú tempójában, időnkint meg-megállva, haladhatott. A hídon aztán kénytelen volt az ugyancsak lépésben haladó villamos után a síneken kullogni. Végeredményben kitűnt, hogy gyalogszerrel éppen kétszer lehet a járdán megtenni az utat a hídon át, míg autóbusszal ugyanazon idő alatt csak egyszer. Le kell tehát mondani a lágymányosiaknak a Gellért-téri autóbusz-járatról. A turulmadaras híd pedig forgalom szempontjából megbukott a vizsgálóbizottság előtt.” (Budapesti Hírlap 1928. szeptember 19.)
 
A megoldást a híd forgalmának csökkentésében, és egy új híd, a lágymányosi (mai Petőfi híd) építésében látta a cikk írója. Azonban, ahogy a színházban a rossz főpróba jó előadást jelent a babona szerint, a fővárosi vezetés sem riadt el attól, hogy az 1-es buszt átvezesse a hídon. A rendszeres járatok szeptember 24-én indultak el, így attól a naptól fogva a Gellért tértől az Aréna (ma Dózsa György) útig járt a busz. A vonalat Budán folyamatosan hosszabbították, és húsz évvel később, 1948-ban már a Kelenföldi pályaudvartól indultak a járatok. 
 
A busz csak a háború utáni újjáépítése és az időszaki felújítások alatt nem közlekedett a hídon egészen 1995-ig, amikor is nyolcvan év után megszűnt az 1-es busz. Ma már csak villamos halad át a Szabadság hídon, de az immár száz éve. 
 
A járat kedvelt volt annak ellenére, hogy a keskeny hídon a villamos és a busz nem tudta egymást megelőzni, így sokszor akadályozták egymást.