Volt egyszer egy régi Pest, aminek a gyors fejlődés miatt új, átfogó és korszerű várostervekre volt szüksége. A későbbi Nagykörút vonalán, ahol korábban a Duna egyik ága folyt, 1868 októberének elején minden szakember a Reitter Ferenc által javasolt csatornát támogatta, ezért el is kezdődtek az előkészületek. Október 4-én ezzel a tervvel számoló iratot terjesztett fel Mikó Imre közlekedési miniszter a főváros jövőjével kapcsolatban. 

1868. október 18-án azonban J. Toussaint volt belga képviselő beadványt fogalmazott meg Andrássy Gyula miniszterelnök felé, amelyben komplex javaslatokat tett. Társaival két külön levelet írt, az egyikben a feladatokat vázolta, a másikban a megvalósításra tett javaslatot, amelyet nyomtatásban is megjelentettet „Buda-Pest Magyarország fővárosa s annak legsürgősebb kellékei” címmel. Első megjegyzése, hogy a függetlenséghez fejlődés kell, majd leszögezi, e fejlődés hatására a magyar főváros ellensúlya lehet Bécsnek. Ennek megvalósítására szerinte az alábbi feladatokat kell végrehajtani: 

Elsősorban egy vasúti hidat kell építeni Buda-Pest alsó részén, és ennek a hídnak alkalmasnak kell lennie a gyalogos, illetve a közúti közlekedésre is. A tervezet szerint egy ilyen híd két év alatt épülhetne fel. Másodsorban a városok területén a Lánchíd-társasággal kötött szerződés értelmében nem lehet hidat építeni, ezért az államnak meg kell váltania a Lánchidat, és annak jövedelmét két újabb híd építésére, mégpedig az alsó-dunasori, illetve a felső-dunasori hídra kell fordítani.

Meg kell jegyeznünk, hogy a Lánchíd Társaság és az állam szerződése konkrétan nem tiltotta az újabb híd építését, de a szerződésben szereplő rendelkezésekből ez is levezethető volt. A belga képviselő a megvalósítás sorrendjére is javaslatot tesz. Ennek alapján a legfontosabb a Margit-szigeti híd, ez után munkáslakásokat kellene építeni, majd vágóhidat és marhavásárra alkalmas helyet kellene létrehozni. A város ellátása és a lakásgondok megoldása után el lehet kezdeni a város szépítését.

Harminc évvel később már szinte teljesen kiépült a javasolt boulevard, a Nagykörút (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. HU.BFL.XV.19.d.1.04.019)

A városszépítésre a belga politikus egy boulevardot, illetve a Városligetbe vezető széles utcát javasolt, és a lóversenytér kijelölését is szorgalmazta. Ezek után következő feladatnak az Országút és a város körüli zöldségeskertek kialakítását nevezte meg. 

Toussaint tehát egy teljes koncepciót vázolt fel, amelyben a város többirányú fejlesztését irányozta elő. A javaslat nem merült ki a feladatok kijelölésében, hanem a költségeket is meghatározta: A javaslat 10 millió forinttal számol abban az esetben, ha csak a margitszigeti híd épül meg, de ha a margitszigeti hídon kívül épül egy alsó híd is, akkor a költségek 14 millió forintot is elérik. 

J. Toussaint a javaslaton kívül egy kérvényt is megfogalmazott, amelyben a Margit-szigeti hídra, azt a Déli vasút és az államvasút pályaudvarával összekötő útra; munkáslakások építésére, óvodával, vasárnapi iskolával, könyvtárral, mosóhellyel; vágóhíd, szemétgyűjtő; lóversenytér létesítésére, illetve három főút építésére kért megbízást. A három főút közül az egyik egy félkör alakú boulevard, amelynek déli vége a Gellért tér alatt a majdani országúti hídnál lenne. A második út, amelyre a kérvényük szól, a Városligeti út lenne, amely a lipótvárosi templomtól indulna a Városliget felé. A harmadik az Országút, amely a Kerepesi út meghosszabbítása lenne. 

A Margit-szigetnél építendő hídról megjegyzik, hogy ezt a magánipar építené fel, mégpedig „amerikai modorban tartva, kő-fa és vasszerkezettel bírna, s mindkét homlokzatát különböző történeti a kora közül érdemeket szerzett nagy férfiak szobra díszítené”. A kérelem szerint a hídhoz félkör alakú boulevard kapcsolódna, amely „a Reitter osztálytanácsos úr által tervezett, és ajánlott hajózható belső csatorna létesítését is könnyítené”.  

Toussaint és társai a kérelmükben kifejtik a finanszírozási lehetőségeket is. Eszerint ezek az építkezések 10 millió forintba kerülnek, a költségek felére társulatot hoznának létre, a többit a város adná. A társulat 90 éves koncessziót kér a beruházásokra, kivéve a koncesszió alól a Boulevardot, a városligeti utat és az országutat, mert azok állami tulajdonba kerülnének. 

A belga politikus és társai már egész más kiindulóponttal számolnak, mint az 1868. május 18-i tanácskozás résztvevői, ahol döntöttek a fővárosok szépítésére létrehívott bizottmányról, a hidak helyéről, de még a várost körülölelő csatornát támogatták. Toussainték az érvényben lévő határozatokhoz alkalmazkodva Reitter Ferenc csatornatervével is számolnak, bár az már náluk csak egy kísérőlétesítmény, azonban ők egy nagyvárosi reprezentatív útvonalat kívánnak építeni, amelynek példáját a bécsi Ringről, illetve a párizsi körutakról veszik. Az itt lévő gyártelepek helyére palotákat álmodtak. 

Az akkor érvényben lévő csatornatervvel ellentétben – amely az akkori helyzettel számol, nevezetesen azzal, hogy az északi híd és az ott kialakítandó közlekedési útvonal, legyen az vasút vagy csatorna, az ottani ipari létesítmények kiszolgálását szolgálná – Toussainték boulevardja egy nagyváros reprezentatív negyedét álmodja ide, ahol ipari létesítményeknek nincs helye.

A terv felkeltette a miniszterelnök érdeklődését, és – egyesek, pl. a kortárs Hunfalvy János szerint személyes okból, mert a csatorna büdös – a körút kiépítése mellett döntött. A döntés mögött az állt, hogy a miniszterelnök és politikustársai inkább támogattak egy jövőbeni elegáns körutat, amely a városfejlődéssel nemcsak számol, hanem kezdeményezi és koordinálja azt, mint egy, az akkor aktuális helyzetet, azaz az ipari üzemek helyét konzerváló csatornát.