A száz évvel ezelőtt elhunyt Ady Endre saját bevallása szerint elsősorban a város éjszakai életében érezte igazán jól magát. De mint ahogy számos életrajzírója megjegyzi, nem igazán szerette a fővárost. Nem, mert az a maga vegyes, hirtelen nőtt társadalmával rengeteg feszültséget hordozott, amit a költő azonnal érzékelt. A nyomort, a kiszolgáltatottságot, a butaságot és a nyerészkedést is észrevette. Átlátott a látszat-eredményeken, a háttéralkukon, a kisstílű politikai játszmákon, és nagyon zavarta mindez. 

Másfelől Pest maga is kisstílű volt a számára, hisz az ő karrierjében Nagyvárad után – Lédát követve – egyből Párizs jött. Onnan nézve pedig a magyar főváros kicsi volt, poros és elmaradott, semmiben sem ütötte meg a Fény Városának mércéjét. Ugyanakkor otthontalan is volt e városban, hisz mégiscsak egy kicsi faluból, egy hagyományaihoz igen kötődő magyar vidékről érkezett ide. Pest viszont ekkoriban valódi multikulturális metropolisz volt. Nem ismerte és nem is szerette ezt a nagyvárosi tempót.

Ahol mégis leginkább otthonra talált, az a kiskocsmák világa volt. Ezekben szerencsésen ötvöződött az, ami számára fontos: egyszerre voltak szabad, sőt szabados városi helyszínek, ahol sokféle nép keveredett, és ugyanakkor mégis bennfentes, személyes ismeretségek kialakítására alkalmas helyszínek is. És, ezt se tagadjuk, Ady szerette a mámort is, legyen szó borról vagy nőről: a pesti éjszakában pedig mindkettőhöz viszonylag könnyen hozzájutott.

Három Holló kávéház, a törzshely és a századfordulós Andrássy út (Forrás: Fortepan)

Az Operával szemben az elegáns Drechsler Kávéház volt, a kép jobb szélén az olcsóbb Három Holló, Ady kedvence (Forrás: Fortepan)

Három Holló

Ha Ady törzshelyeit keressük, először a Három Hollót kell említenünk. Egykori helyén még emléktábla is hirdeti: „E helyen volt a Három Holló vendéglő, gyakran fordult meg benne Ady Endre is, a megújuló magyar irodalom vezéralakja, a köréje csoportosult írók társaságában.” (A tábla az Andrássy út 24. számú házának kapualjában van.)

A kávéház közvetlenül az Opera mellett volt, a mai Hajós utca, Andrássy út sarkán. Adyt budapesti évei alatt esténként általában itt lehetett megtalálni. Ne gondoljunk elegáns helyre, Krúdy Gyula leírása szerint egy füstös, gyanús, vörös plüsskanapés félvilági hely volt. „Milyen volt Ady Endre kocsmája, a Három Holló? Ma már a nyoma is eltűnt az Andrássy útról, mert ez a sorsa minden intézménynek, ha még egyszerű serház is, ahová a Szentek és Bolondok beteszik a lábukat. A Három Hollóhoz pedig bőven jártak az akkori pesti szentek, amikor az éjszakának amaz órái elkövetkeztek, mikor a szerkesztőségi szolgák végre seprőt vehettek a kezükbe” – írja Ady Endre éjszakái című művében. 

Közönségét a szomszédos Opera segédszemélyzete, zsurnaliszták, virágárusasszonyok, a színházak éjjel végző munkásai alkották, meg az Ady-féle művészek. A költő több versét is itt írta, valószínűleg a kora esti órákban, még az éjszakai nagy ivások, vitatkozások, tivornyák előtt.

Ma már nincs meg az egykori kávéház: előbb a szomszédos Opera kávéházhoz csatolták, majd megszűnt mindkettő. Az 1990-es években a Goethe Intézet Eckermann Kávézója nyílt meg a helyén – akkoriban némiképp hasonló szerepet töltött be újra, mint a hőskorban, igazi értelmiségi, művész- találkozóhely volt, melyben élénken élt Ady kultusza is. De végül nekik is menniük kellett: a terepet átvette a luxus, az Andrássy útnak ennek a szakaszán a legelegánsabb boltok nyitottak meg. Így ma Ady törzshelyén Louis Vuitton táskák sorakoznak. Három Holló néven néhány éve új kávézó és programhelyszín nyílt az Erzsébet híd pesti hídfőjénél, a piarista rend épületének aljában: de ez már nem a kispénzű művészek törzshelyének van szánva.

Centrál Kávéház: legendás iodalmi helyszín (Forrás: cultura.hu)

Brazil eszpresszó a 60-as években: Ady idejében itt a Palermo Kávéház működött (Forrás: Fortepan)

Kávéházról kávéházra

Persze Ady sok más helyen is megfordult a városban, nem csak a Három Hollóban. Egy másik Andrássy úti kávéházat is kedvelt, amit ekkoriban Palermónak neveztek: ez már majdnem az Oktogonon, a 47-es szám alatt volt. Ide jártak Molnár Ferencéknek is, de Ady tőlük távol, rendszerint a Kabos-páholyban ült (ami Kabos Ede szerkesztőről kapta a nevét). Délutánonként jól lehetett itt is dolgozni, az élet csak estefelé indult. „A világ bármely tájáról érkezett légyen, legelőször a Palermo kávéházban ülte ki az uzsonnaidőt” – írta a helyről az Adyt nagyon tisztelő Tersánszky Józsi Jenő. A Nyugat indulása után a folyóirat körül csoportosuló más íróknak is kedvelt helye lett. Utóbb, már a szocializmusban Brazil eszpresszóként ismerték a budapestiek.

Ady olykor megfordult az olyan nagy, híres helyeken is, mint a Centrál vagy a New York. Utóbbi éppen szemben volt azzal a szállodával, ahol 1907 után gyakorta megszállt. Ez volt a Hotel Meteor, az Erzsébet körút 6. szám alatt. A korabeli újságpletykák szerint mindenki itt lakott, akinek csak valami köze volt a lóversenyekhez, mert a szálló bérlőjének versenyistállója volt. Ady sok estét töltött a Meteor tágas, üvegtetős kávéházában, amely az udvaron volt. Szívesen jártak ide a cirkuszok, varieték és orfeumok artistái is, itt székelt a varieték művészeinek egyesülete, és itt szerkesztették az Artista Közlönyt is. Ma a VII. kerületi önkormányzat irodái, kormányablaka van itt. 

Hotel Meteor az 1910-es években, földszintjén Ady kedves kávéházával (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A Szabadság Kávéház már a 40-es években – itt született Ady egyik híres verse (Forrás: Fortepan)

Sok más helyszínt is említhetnénk még a századelő Budapestjének éjszakájából, így a Kossuth Lajos utca 18. szám alatti Magyar Világ Kávéházat is a mai Puskin mozi helyén, ami 1906-ban nyíl meg. Ady 1907-ben Lédával együtt e kávéház különszobájában hallgatta meg Reinitz Béla Ady-dalait, köztük a Léda-zsoltárokat. Máskor az Andrássy úti Helvéciában bukkant fel, de budai tartózkodása alatt a krisztinavárosi Philadelphiában vagy az Alkotás úti Délivasút Kávéházban is megfordult. Emléktábla örökíti meg, hogy az Aulich utcai Szabadság Kávéháznak is vendége volt, sőt, verset is írt itt (Harc a Nagyúrral). És bizonyára vannak olyan helyek is, amelyeket nem jegyzett fel az utókor – azóta pedig nemcsak Ady halt meg, hanem a budapesti kávéházi kultúra világa is leáldozott. 

Nyitókép: Kossuth Lajos utca az 1900-as évek elején, a sarkon a Magyar Világ Kávéház (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)