Ha a közvilágításra gondolunk, akkor könnyedén hihetjük azt, hogy egy városon belül mindenhol szinte ugyanolyan lámpák vannak kihelyezve. Nos, ennél nagyobbat nem is tudnánk tévedni. Budapest esetében ez az állítás hatványozottan igaz. Elég csak belegondolni: hányféle lámpa van egyetlen kerületen belül is. Vegyük példának az V. kerületet! Teljesen másféle lámpát láthatunk a Váci utcán, a Ferenciek terén, a Deák Ferenc téren, illetve a Károly körúton.

Olajmécsessel működő lámpa a Tabánban, 1912 (Forrás: Fortepan)

A közvilágítás első „csírái” a XVIII. század második felében jelentek meg Magyarországon. Budán 1777-ben helyezték ki az első „lámpákat”, amelyek gyakorlatilag bádoggal és üveggel fedett olajmécsesek voltak. Pesten a hasonló olajmécsesek 1790-ben kezdték meg működésüket. Noha az 1800-as évek elején feltalálták a gázlámpát, és egyre több európai nagyváros kezdte el használni (elsőként London 1807-ben), hazánkban közel egy fél évszázadot kellett várni tömeges megjelenésükre.

Bár 1844-ben Pesten már bemutatták az első hazai gázlámpát, még jó ideig megmaradt az olajmécsesek használata, mivel az olaj olcsóbb volt a világítógáznál, illetve a gázlámpákhoz gázvezetékeket kellett volna kiépíteni. De végül csak megadta magát Pest-Buda a haladásnak: az első gázlámpák 1856-ban álltak szolgálatba a Kerepesi (ma Rákóczi) út belső szakaszán, valamint a Belváros utcáinak egy részén.

Bemutatásra felsorakoztatott kovácsoltvas gázlámpák egy ház udvarán, 1890-es évek (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az első villamos energiával működő kandeláberek megjelenéséig eltelt 50-60 évben elkészült gázlámpák szinte mindegyike iparművészeti darab volt. Többségük kovácsoltvasból készült, szépségükkel és fényükkel emeltek a világvárossá váló Budapest gyönyörűségén. Nemegyszer előfordult, hogy egy impozáns épülethez, hídhoz külön készítettek kandelábereket, amelyek stílusukban illettek a helyhez.

Kandeláber az Országház mellett, 1929 (Forrás: Fortepan)

Kovácsoltvas kandeláber a Margit hídon, 1941 (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Míves lámpák a Ferenc József (ma Szabadság) hídon, 1896 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A legtöbb kandelábert egy bizonyos (és méltatlanul elfeledett) Oetl Antal vasöntő és gyáros üzemében gyártották. Még a Magyar Állami Operaház előtt állók is itt készültek (amelyeket Ybl Miklós tervezett). De nem csak lámpákat gyártottak Oetl úr öntödéjében. Itt készültek a pesti korzó, illetve a budai Duna-part míves korlátjai is, továbbá az egyre terebélyesedő fővárosi villamoshálózathoz szükséges felsővezeték-tartók is.

Egy Oetl-féle kandeláber a Fővám Palota (ma Corvinus Egyetem) előtt, 1904 (Forrás: Fortepan)

1880-ban indították be az első villamos energiával működő közvilágítást New Yorkban. Ezután a világ nagyvárosai sorra vették át az újdonságot. Viszont hazánkban más volt a helyzet. Noha a századfordulóra már igen jelentős csoport mondhatta el azt, hogy hozzá már be van kötve az áram, a fővárosban még nem volt azzal működő közvilágítás, mivel jogi nehézségekbe ütközött a létrehozása, illetve többe került volna a működtetése, mint a gázlámpáké. Így fordulhatott elő az, hogy Temesvárott és Mátészalkán is hamarabb volt árammal működtetett köztéri lámpa.

A fővárosban egészen 1909-ig kellett várni, amíg a Budapesti Általános Villamossági Rt.-nek engedélyezte a Fővárosi Közgyűlés, hogy saját költségén szereljen fel és működtessen a Rákóczi út Kis- és Nagykörút közé eső szakaszán árammal működő kandelábereket. Ezek magasabbak voltak elődeiknél, és már nem kellett egyenként fel-le kapcsolgatni őket (elég volt csoportosan, mivel hármasával voltak összekötve). A lámpák igen nagy népszerűségnek örvendtek, ennek hatására a főváros 1910–1911 folyamán hozzálátott a főbb útvonalak mentén a közvilágítás villamosításához. Ennek eredményeképp már villamos kandeláberek működtek az Andrássy úton, valamint a Nagykörút Nyugati pályaudvar és a Boráros tér közé eső szakaszán.

Modern, elektromos kandeláberek a Fővám téren, 1940 (Forrás: Fortepan)

Elektromos kandeláber a Kossuth Lajos téren, 1938 (Forrás: Fortepan)

De nem csak új kandelábereket állítottak fel ekkortájt. Voltak, amelyeket lecseréltek újakra, és voltak, amelyeket modernizáltak. Például a Lánchíd 1910-es években zajló átépítése folyamán nem rakták vissza az elavult régi lámpákat, hanem teljesen új, háromágú, elektromos árammal működő kandelábereket helyeztek fel (amelyeket ismét terveznek helyreállítani). Viszont a Városligetbe vezető hídon lévő lámpákat csak modernizálták.

A Lánchíd kandelábere 1940-ben (Forrás: Fortepan)

A városligeti híd lámpái 1930-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az idő előrehaladtával csökkent a gázlámpák, illetve nőtt az elektromos lámpák száma. Viszont nem csupán a lámpaoszlopokra fordítottak igen nagy gondot elődeink. Hasonló volt a helyzet a felsővezetéktartó oszlopokkal is. Ezek főleg azt követően kezdtek elterjedni, miután megoldották, hogy a villamosok ne a sínekből jussanak áramhoz, hanem a felsővezetékről. Ezeket az oszlopokat is méltán lehet iparművészeti daraboknak nevezni.

Felsővezeték-tartó oszlopok a Lánchíd (ma Clark Ádám) téren 1908-ban (Forrás: Fortepan)

… a Kossuth téren 1928-ban (Forrás: Fortepan)

…valamint a Szilágyi Erzsébet fasoron 1930-ban (Forrás: Fortepan)

Sajnos Budapest ostroma alatt nem csak számtalan szebbnél szebb épület sérült meg, hanem az infrastruktúra (így a közvilágítás) is jelentős károkat szenvedett. A gyönyörű kandeláberek esetében is hasonló volt a helyzet, mint a műemléki épületeknél: noha döntő többségük menthető lett volna, inkább egyszerű, új lámpatesteket helyeztek ki (amelyek sehogyan sem illettek a történelmi környezetbe). A felsővezeték-tartó oszlopoknál pedig szintén az egyszerű megoldást választották: dísztelen póznákat állítottak fel helyettük (igaz, fontos volt mihamarabb zavartalan legyen a tömegközlekedés). Szerencsére azóta számtalan helyen helyreállították a régi kandelábereket, illetve másolatokat helyeztek ki (például az Andrássy úton).

Napjainkban egyre több közterület újul meg. A felújítások folyamán igyekeznek egyrészt visszahozni az érintett közterület egykori fényét, másrészt modernizálni, „fiatalosítani” is akarják az adott területet. Ennek hozományaként új utcabútorokat és lámpákat helyeznek ki.

Legutóbb a Podmaniczky és a Vörösmarty tér felújítását jelentették be. Sajnos a Vörösmarty teret bemutató látványterveken nemcsak a Vörösmarty-szobrot övező kovácsoltvas kerítés nem szerepel, hanem a míves kandeláberek sem. Reménykedjünk benne, hogy ez csak tévedés, és nem fognak a modernizáció áldozatává válni a lámpák. Továbbá reménykedjünk abban is, hogy felismerve az egykori kandeláberek szépségét és „hangulatosságát”, a jövőben majd egyre többet fognak helyreállítani.