Benczúr Gyula 1844. január 28-án született Nyíregyházán, ahol édesapja, Benczúr Vilmos patikusként dolgozott, majd kétéves korában családjával együtt Kassára költöztek. A felvidéki városban nagyon fiatalon felfigyeltek kiemelkedő rajztehetségére. Kassán 1849-ben elszállásolt orosz katonákról készített élethűnek tekintett ceruzarajzokat. Ezek a gyermeki alkotások egy tisztnek annyira tetszettek, hogy felajánlotta, hogy az akkor ötéves fiú képzőművészeti taníttatásának költségeit Oroszországban fedezik. A felajánlás meghiúsult a katona halála miatt.

Emléktábla a Benczúr utcában (a Dózsa György út sarkán), Budapest, VI. kerület

Benczúr Gyula a kassai elemi és középiskolai tanulmányainak befejezése után Münchenben a Képzőművészeti Akadémia növendéke lett. A bajor fővárosba áramlottak ebben az időben a magasabb szintű művészi képzésben részt venni kívánó ifjú képzőművészjelöltek. Benczúr első megrendelését Fiedler Károly kassai polgártól kapta az 1860-as évek elején. Akadémiai tanulmányait követően, két másik ott tanuló festővel, Szinyei Merse Pállal és Salamon Gézával bérelt közösen műtermet.

Benczúr azért, hogy mesterségét magasabb szinten tudja gyakorolni, Münchenben, a neves festő Karl von Piloty (1826–1886) magániskoláját látogatta az 1860-as évek második felében. Ebben az időben elkészítette a magyar történelem két vészterhes pillanatát megörökítő festményét, a Hunyadi László búcsúját és a II. Rákóczi Ferenc elfogását.

Rákóczi elfogása – Benczúr Gyula festménye után készített metszet

Művészete egyre kedveltebb lett Münchenben, a népszerűséggel együtt járó anyagi elismertség lehetővé tette, hogy a városban önálló műtermet létesítsen. Már jobb alkotási lehetőségek között készítette el az államalapítás történetéhez kapcsolódó korai fő művét, Vajk megkeresztelését. A vázlatokban 1870-ben megfogalmazott festményét 1875-ben fejezte be, amelyet az 1878-as párizsi világkiállításon aranyéremmel ismertek el.

Benczúr Gyula alma matere, a müncheni Képzőművészeti Akadémia tanára volt 1876 és 1883 között. Bajorországi tanári állását 1883-ban a budapesti festészeti mesteriskola igazgatói állására cserélte. Budapestre költözve előbb az Andrássy úton lakott, majd 1890-re felépült a terézvárosi művésztelepen, az Epreskertben a műtermes villája. A historizmus stílusában készült épületet testvére, az építész végzettségű Benczúr Béla (1854–1941) tervezte. A magyar fővárosba letelepedve egész alakos portrékat készített a politikai és egyházi élet meghatározó alakjairól. Portréfestészetével a részletgazdag megjelenítés mellett mesterien oldotta meg az ábrázolt személyek jellemének bemutatását is.

Beczúr Gyula műteremháza az Epreskertben 1890-ben (Forrás: Fortepan)

Benczúr alkotta meg a Városligetben 1885-ben rendezett Országos Általános Kiállítás plakátját. Bár keveset dolgozott ebben a sokszorosított grafikai műfajban, ezzel a művével mégis a dualizmus korszakának jelképértékű alkotását hozta létre. A plakát alsó részének közepén egy széttárt szárnyú bagoly figyelhető meg. A bölcsességet jelképező madár alatt könyvek helyezkednek el, egyik oldalán az ipartermelést szimbolizáló szerszámok láthatók, mint a kalapács, a fogaskerék, a harapófogó. A bagoly másik szárnya alatt festőpaletta látható ecsetekkel és egy horogra akadt hal, valamint egy díszváza, amelyek egymással kevésbé összefüggő jelentéstartalommal bírnak.

A Benczúr Gyula által tervezett kiállítási plakát 1885-ből

A plakát középső részén a kiállítással kapcsolatos információk olvashatók. A felső rész mértani középtengelyében egy szárnyas géniusz kapott helyet, aki egyik kezében a szájával megszólaltatott harsonát, míg a másik kezében a takarékosság jelképét, a méhkaptárt tartja. A nőalakként megjelenített géniusz előtt látható a magyar államcímer, amelyet az akkori Magyarország társországainak címerei fognak közre. A magyar címer két oldalán egy-egy bőségszaruból szertehulló számtalan gyümölcs és zöldség mutatja a mezőgazdaság bő termését.

Benczúr Gyula műterme

A budapesti művészeti életben egyre elismertebb lett, így Zala György szobrászművész 1887-ben egy mellszobrot mintázott róla. Benczúr a magyar politikai életben meghatározó politikusok keresett és jól megfizetett portréfestőjévé vált. A Habsburg-család tagjairól is több alkalommal készített magas művészi színvonalon álló festményt.

A történelmi festményei közül mind méreteiben, mind az életművében elfoglalt szerepe miatt kiemelt helyet érdemel a Budavár visszavétele címet viselő festménye. Alkotását Buda töröktől történt visszafoglalása kétszázadik évfordulójának tiszteletére, 1886-ban kezdte el készíteni. Művét a millenniumi kiállításon, 1896-ban mutatta be a Székesfőváros pavilonjában. A festmény nem a vár visszafoglalásáért folytatott ádáz harcot mutatja, hanem az egyesített, győztes keresztény csapat bevonulását az üszkös várba.

A Budavár visszavétele című festményét az 1896-os millenniumi kiállításon, a Székesfőváros pavilonjában mutatta be

Benczúr Gyula viszonylag kevés számú szakrális alkotást készített, reprezentatív elhelyezésük és magas művészi színvonaluk miatt mégis életműve megkerülhetetlen darabjainak számítanak. A lipótvárosi Szent István-bazilika képző- és iparművészeti kialakításában Benczúr munkái kiemelt helyet kaptak. A bazilika építését befejező építész, Kauser József kérte fel az 1890-es évek végén, hogy a Stróbl Alajos által szobrászati díszekkel gazdagon ellátott főoltár fölötti szentélyszakaszt mozaikokkal egészítse ki. Az öt részre osztott kompozícióban a szentmise kiemelt szakaszaiban felhangzó könyörgések és magasztalások jelennek meg szimbolikus megformálásban. A művész neoreneszánsz angyalfigurákat jelenít meg az aranyháttér előtt, szervesen igazodva a szakrális épület gazdag aranyozású stukkódíszeihez.

A Szent István-bazilikába a mozaiktervek mellett a neves festő a Szent István felajánlja a Szent Koronát Szűz Máriának címet viselő oltárképet is elkészítette 1906-ban. Az oltárképen Mária egy pulpituson ülve tartja kezében a gyermek Jézust, aki bal kezével az első magyar királyt üdvözlő mozdulattal fogadja. A térdelő Szent István mellett a magyar koronázási jelvényegyüttes valósághű megfestése teszi ezt a szimbolikus jelenetet élethűvé.

Benczúr másik oltárképe később a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség temploma számára készült el. Az 1905-ben felszentelt szakrális épület oltárképét a festőművész nagy gonddal két év alatt, 1911 és 1913 között alkotta meg. A gyermek Jézus előtt hódoló Napkeleti bölcsek témáját feldolgozó festmény több szempontból párhuzamba állítható a bazilikában készített oltárképpel. Mindkét alkotáson az ábrázolt személyek kezeinek mozdulatai határozzák meg a kompozíció dinamikáját. A gyermek Jézus mindkét festményen a hódolni igyekvőt kinyújtott karral, elfogadó kézmozdulattal fogadja. A barokk stílust több festészeti eszközzel megidéző oltárkép egyedi esztétikai hatást nyújt a minden részletében a gótikát idéző templomtérben.

Benczúr Gyula a műtermében, előtte a készülő Fasori evangélikus templom oltárképe

A Fasori evangélikus templom oltárképe

Benczúr Gyula 1920. július 16-án hunyt el, halála után a Vasárnapi Ujság az alábbi gondolatokkal búcsúzott a nagy művésztől: „Benczúr Gyula nagy iskolát teremtett maga körül. Úgyszólván minden ujabb festőnkre volt bizonyos hatással, akár közvetlen befolyással történelmi komponálóinkra és csendéletfestőinkre, a kik mind belőle indultak ki s legtöbben meg sem tudták közelíteni, akár az ellenhatás következtében. Akkor ugyanis, a midőn a német festészet hatásától elválva francziás irányok nyomultak előtérbe, Benczúrban testesült meg legpregnánsabban a régebbi és akadémikus irány, melyet az újak kerülni akartak. Ezért a múlt század végén és az új elején erős viták középpontjában állott s áll még talán ma is. De divatok és áramlatok jönnek és mennek, az értékek pedig megmaradnak. Benczúr Gyula buján pompázó kolorizmusa pedig mindig a megmaradó értékek közé fog tartozni”.

Benczúr élete utolsó éveinek jelentős idejét töltötte a Nógrád megyei Dolányban: ez a napjaikban Szécsényhez tartozó kis település 1927-ben vette fel nevét, azóta Benczúrfalva névvel tiszteleg egykori neves polgára előtt. Benczúrfalván ma is áll a művész kastélya, és a falu temetőjében található a síremléke is.