Az Orczy-kert igazán egyedülálló klasszikus a fővárosban. És mégse: ez a park, nem az a park, ami valaha volt – és a valahai sem az volt, mint a korábbi. Folyton változó helyszín ez, és az a legszomorúbb, hogy folyton kisebbedő zöld is. 

(Fő)nemes(i) gesztus: park a köz javára

Az Orczy-kert, nem meglepő módon, egykori tulajdonosairól, az Orczy családról kapta nevét. Megteremtője közelebbről Orczy László (majd testvére, József) volt, aki az apja, Lőrinc által 1783-ban megvásárolt birtokból parkot formált. A homokdűnés, kopár, itt-ott vizenyős, mocsaras városszéli földből egy nagyon korszerű, aprólékosan megtervezett, hatalmas kertet.

Orczy báró kertje 1803-ban: egy igazi romantikus angolpark hattyúkkal, szomorúfüzekkel, kerti építményekkel (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az Orczy-kert immáron a köz javára 1847-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Nehezen indult a vállalkozás: az 1794-ben Petri Bernhard tervei szerint elültetett csemeték szinte mind kipusztultak a hosszú, forró és száraz nyáron. Aztán mégis szárba szökkentek a növények, és hamarosan egy szép kert vált belőlük. 

De mit is vártak ekkoriban egy parktól? Már nem geometrikus formákat, nem az alakító emberi racionalitás győzelmét a szertelen természet felett. Ez a korszak már az angol tájképi kert korszaka volt: ha Orczy báró vagy valamelyik családtagja sétálni indult, újabb és újabb élményre vágyott, változatos, de meghitt természeti kompozíciókat akart szemlélni. Magányos vagy társas sétákra tervezték úgy, hogy a sétálók meg-megállva beszélgetni tudjanak, vagy épp egy padra ülve elmerenghessenek a természet szépségén. Ebből következőleg az Orczy-kertet is efféle kertként alakították ki, felhasználva a terület természetes adottságait. Volt benne tó, patak, (homok)domb, valószínűleg valamennyi fa is nőtt rajta. Petri ebből alkotott kanyargós utakat, nagy gyepes rétet, különböző árnyalatú és hangulatú facsoportozatokat, vízparti sétányt. 

Az igazán szentimentális hangulathoz a növények változatos telepítésén túl a kertbe még kellett néhány „kellék”, úgy mint műrom, műtemető, kerti lakocska és parasztház, híd, barlang, alagút, szobrok és így tovább. Volt mindebből elegendő az 1800-as évek elején az Orczy-kertben is: egyik kis dombjára kápolna épült, patakján híd vezetett át, a tóparti kőpadra szomorúfűz árnya borult, Orczy Lőrincre emlékező emlékkövét pedig a tóban kialakított kis szigeten helyezték el, amelyre szintén egy kis hidacska vezetett.  És voltak „ókori” romok is, barlang is, vízesés is, meg persze komor és vidám facsoporzatok, szőlő és gyümölcskert is.  

A kert 1872-ben: nagy, később katonai gyakorlótérnek is használt rétjét ekkor még facsoportok szabdalták (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A park az 1930-as években már a katonai képzést szolgálta (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Nagyszerű hely lehetett. De ennél is nagyszerűbb, hogy a báró megnyitotta azt a város közönsége előtt – ez kivételesen felvilágosult, igazán hazafias, a korban egyáltalán nem szokásos tett volt. Pest, a homokban fuldokoló, rossz vízű és csatorna nélküli Pest itt enyhet találhatott: megérte kikocsizni-gyalogolni a poros Üllői úton idáig.  

1820-ban üvegház is létesült a kertben, tovább fokozva a gyönyörűséget. Kilenc év múlva azonban döntő fordulat következett: az Orczy család megvált az immáron országosan ismert parktól, helyüket pedig a magyar tisztképzés foglalta el. Maradt-e valami az egykori szentimentális Orczy-kertből mára? A fák vagy növények tekintetében valószínűleg semmi, az építmények sem, inkább csak a kert alapkoncepciója, a főbb sétányok vonalvezetése, a tó alakja emlékeztet erre az időre. De az is csak elég halványan.

Falak mögött: parkból gyakorlótér

A magyar tisztképzés központjának otthont adó nagyszerű épület alapjait 1829-ben tették le, a terveket Pollack Mihály készítette, a névadó Mária Ludovika királyné lett. A korábbi park ettől kezdve háttérbe szorult: már nem egy főnemesi alapítású városi park volt többé, hanem egy intézmény kertje. Hosszú évtizedekig ment még a huzavona, hogy nyitott tér maradjon – de végül a főváros vesztett, és a park kapui becsukódtak a polgárok előtt, kőkerítése pedig elzárta azt még a tekintetek elől is.

Amikor az 1820-as évek végén a katonasághoz került, még egy kicsit bővült is a park területe, de aztán, ahogy teltek az évek, a zöld terület olvadni kezdett, és egyre több lett rajta az építmény. A század közepéig még fenntartották a tájképi kertet, de aztán a forradalom, az ideiglenes hadikórházként való használat, a főhercegi hadiszállássá, majd újra hadikórházzá alakítás miatt az 1860-as évek végére eléggé leromlott az állapota. 

1867-ben leégett híresen szép üvegháza is. Ekkoriban cirkuszosok vették birtokba: ez a népszórakoztatásnak jót tett, a fáknak és más növényeknek kevésbé… A főváros közgyűlése 1872-ben mondta ki a kert korlátozott nyilvánosságának a végét, majd újabb próbálkozások után végül 1891-ben zárult be a park ténylegesen a városi közönség előtt. Mire szolgált a park ezekben az években? Elsősorban gyakorlatozótér lett. Így hamarosan torna- és lőcsarnok épült, a terepen térképészeti és mérési gyakorlópálya lett, a tiszti növendékek lovagló- és kerékpárpályán pallérozódtak. 1919-ben a Tanácsköztársaság alatt egy kis időre újra megnyíltak a kapuk a közönség előtt, de aztán 1944-ig újra zárt katonai terület maradt.

A ma még megcsodálható idősebb fák ebben a zárt korszakban sarjadhattak. De nincs sok belőlük – annak ellenére, hogy az Orczy-kert a város egyik legrégebbi parkja, ezt manapság épp ezért is alig érezni rajta. De a ludovikás időkben legalább nagyjából egy kézben volt a terület, a II. világháború után azonban végképp gazdátlanná vált. A korábbi 23 hektáros park az évtizedek során 14 hektárra csökkent. A régi Orczy-kert területén mindenféle épült a cipőgyártól a buszgarázsig. Növényzete pedig a növekvő város zajában és bűzében tovább sorvadt. A nyolcvanas-kilencvenes években egy volt Budapest töredezett padú, kétes alakokkal teli, cigicsikkes helyeiből.

Aszalos János Ifjúsági Parkként a nyolcvanas évekre már kissé leromlott állapotban (Forrás: Fortepan/Hlatky Katalin, Főkert)

Az újjászületett Orczy-kert: a régi park hangulatát idézi a tó, a szökőkút és a sétányok (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

No, de ne csak a szomorúra emlékeztessünk: az Orczy-kert az 1960-as években Asztalos János Ifjúsági Park néven igazi, a kor eszméit tükröző multifunkcionális szabadidőközpont lett, ahol tornacsarnok, focipálya, salakos futópálya, kézi-, kosár- és röplabdapálya, fedett tanuszoda, nyitott strandmedence, gyermek-KRESZ-pálya és még egy csónakázótó is helyet kapott. A park egyik sarkán működő úttörőtábor sok gyerek számára tette felejthetetlenné a helyet, és még egy nagy szabadtéri színpad is volt itt, a magyar countryfesztiválok legendás helyszíne, amelyet még a 100 Folk Celsius zenekar is megénekelt…

Rövidítve, korszerűsítve, újjászületve

Az Orczy-kert vagy manapság már Orczy-park 2018-ra Budapest egyik legszebben kialakított és karbantartott parkjává vált. Igaz, az elmúlt években zajló építkezések még további területeket csíptek le belőle, de cserébe a megmaradt zöld gondos kertészi kezelésbe került. A kert jelenleg 26 hektáron terül el, mert az elmúlt években 10 hektárnyi, korábban elzárt területet integráltak a közparkba (korábbi buszgarázst, járműjavító műhelyt, gazdasági épületeket).

Az Orczy-kert mai arculata alapján feltehetjük a kérdést: mit várunk tehát manapság egy parktól? Ahogy a geometrikus kert, úgy mára a szentimentális tájképi kert is már a múlté, műromokat és sötét lombba burkolódzó obeliszkeket már ne keressünk. De nincsen itt már kaszárnya sem. A parkok ma már elsősorban rekreációs és közegészségügyi célokat szolgálnak, esetünkben pedig még hangsúlyos a sport jelenléte is. Kicsit díszletszerű, a maguk mulcsos-geotextiles ágyásaival. 

Újjászületett, de hangulatában őrzi a katonai képzés és az ifjúsági sportpark emlékét is (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Amire Orczy báró még biztosan nem gondolt, az az 1930-as, de legalábbis az 1960-as évek óta evidens: a parkok egyik elsődleges célcsoportjaként a gyerekeket lehet megnevezni. Ezért aztán van két játszótér is, kisebbeknek és nagyobbaknak, plusz egy kalandpark – utóbbi tényleg olyasmi, ami egyetlen korábbi tervezőnek se jutott volna eszébe. Ha valahol, itt egészen gyakorlatias módon hasznosulnak Budapest nagyobb fái, a régi korok tanúi… Sétálni, üldögélni is lehet itt, főleg a tó partján: még ez a rész emlékeztet leginkább a klasszikus angolparkra. 
Összeségében mégis azt mondhatjuk, hogy inkább az Asztalos János Ifjúsági Park újult meg immáron a Nemzeti Közszolgálati Egyetem campusaként, nem pedig a történeti kert helyreállítása volt a cél. Az Orczy-kert ugyanis ma is inkább egy intézmény kertjének tűnik, mint városi parknak. A ludovikás múlt is itt maradt: van a területen számos sportlétesítmény, sport- és fitneszpark gumiborítású burkolattal, de még vívóterem, lövészklub és lovarda is. A padokat is javarészt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatói töltik meg (a kisgyerekes anyukákon kívül). 

A 2018-ra befejezett rekonstrukció során sok fát kellett kivágni – javarészt nem képviseltek értéket, hisz magról nőtt, invazív fajok egyedei voltak. Az évtizedes gazdátlanság tanúi. Most számos újonnan ültetett, kis facsemete eresztheti gyökerét egyre mélyebbre a park homokos talajában: övék a jövő.