Pesten született 1841. november 19-én felvidéki, szepességi származású családban. Apja Schulek Ágoston kereskedő, mai szóval közgazdász volt, Kossuth Lajos gazdasági tanácsadója. Édesanyját, Zsigmondy Augusztát korán elvesztette.

Debrecenben, majd a pesti főreáliskolában végezte tanulmányait. Tudatosan készült építésznek, hogy ő is olyan nagyszerű épületeket alkothasson, mint a főváros palotái, az Alagút vagy a Lánchíd. Gyakorlati ismereteit kőművesinasként gyarapította, oklevelet is szerzett. Anyagi nehézségei miatt a József Ipariskolában csak a legfontosabb tárgyakat hallgatta, hogy a bécsi Képzőművészeti Akadémiára készülhessen.

Ott először Eduard van der Nüll, a bécsi opera megalkotója, majd Friedrich von Schmidt professzor tanítványa lett. Utóbbi fordította figyelmét a középkori építőművészet felé. Honfitársaival, Steindl Imrével és Schultz Ferenccel együtt élénken részt vettek a bécsi művészek társasági életében. Alapító tagjai voltak a legnevesebb bécsi építőművészeket tömörítő „Wiener Bauhütte"-nek. Első sikereit a regensburgi dóm felmérési tervei hozták meg számára az 1867. évi párizsi világkiállításon.

Schulek Frigyes a dolgozóasztala mellett. Éber László felvétele (Fotó: keptar.oszk.hu).

Bécsből barátja és tanulótársa, Steindl Imre hívására érkezett Pestre, akinek a műtermében vállalt állást. Bár felkérték az ulmi székesegyház restaurálásának vezetésére, ő hazafias lelkülettől vezérelve inkább Pesten maradt és a Mintarajziskolában rajztanári állást vállalt. „… többet véltem használhatni hazámnak, ha itthon maradok és közreműködöm abban a nagyszerű újjáalakításban, melyhez a haza mindegyik hű fiának teljes erővel hozzájárulnia kell” – fogalmaz önéletírásában.

Középkori emlékeink elhanyagoltságát látván fordult figyelme azok tanulmányozására, védelmére: „…folyton látva azt az elhagyatottságot, vagy értelmetlen kezelést, melyben műemlékeink országszerte sínylődnek, hazafiúi kötelességemnek ismertem az állhatatos kitartást e nagy nemzeti jelentőségű ügy érdekében. Ha nem sikerülhetett – sanyarú anyagi helyzetünk mellett – az érdeklődést nagy tettekben nyilvánuló magasan lobogó lángra éleszteni, legalább hamu alatt pislogó parázsként fenn kellett tartani a melegség forrását, az eszményi törekvést.”

A Mátyás-templom

1872-ben a Műemlékek Országos Bizottságának tagja és első építésze. Az ország első restaurátorává válva számos vidéki templom helyreállítási terveit készítette el. Élete egyik legkiemelkedőbb alkotása az 1890-es években befejeződő budavári Mátyás-templom helyreállítási munkái.

A XIX. században még egészen máshogy festett a templom és környezete – Klösz György felvétele 1874-ből (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.079)

A tervek elkészítésével már 1873-ban megbízták – Ferenc József uralkodásának 25. évfordulója alkalmából –, de amikor elkészült velük, csalódnia kellett. Az építőbizottság azokat lehetetlennek tartotta. „Nem sejtett nehéz küzdelmek kezdete volt ez. Nyomról-nyomra, a tervezet minden gondolatát, minden talpalatnyi területet elkeseredett tollharcban kellett meghódítanom."

A Mátyás-templom 2019-ben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A budavári Nagyboldogasszony-templom – vagy ismertebb nevén Mátyás-templom – nagy történelmi múltra visszatekintő műemlékünk. Amikor 1873-ban a helyreállításával megbízták Schulek Frigyest, szakértőként meghívták bécsi professzorát, Friedrich Von Schmidtet is, aki kezdetben restaurálás helyett inkább konzerválást javasolt.

Később mégis támogatta, hogy bontsák le a mellékhajók szentélyeit és a templomot szabadítsák ki kétoldalt a jezsuiták épületei közül. Schuleket hazafias érzése, nemzeti öntudata is vezette, amikor a konzerválás helyett a stílszerű helyreállítást és kiegészítést választotta. Úgy akarta megoldani a kényes feladatot, hogy a Mátyás-templomon a különböző korokból származó előnyös részletek érvényesüljenek.

Szentháromság tér, a Mátyás-templom Schulek Frigyes-féle átépítése 1893 körül (Fotó: Fortepan)

Lebontotta a mellékhajók szentélyét, ugyanakkor megtartotta a csarnoktemplom rendszerét. A főszentélyt a hosszú, gótikus ablakok helyett átmeneti ízlésű nyílásokkal látta el, a déli oldalhajóban lévő oltárokat megszüntette, a déli oldal előcsarnokkal ellátott díszes kapuját megújította, az északi oldalon a sekrestyéket, a Szent Jobb-kápolnát és az oldalkápolnákat gót, illetve román stílusban kiegészítette, az északi torony alatt a Keresztelőkápolnát kiszabadította, a déli Mátyás-tornyot pedig kősisakkal koronázta meg.

A munkálatok során kőről kőre, darabról darabra haladtak. Ahol nem talált eredeti dokumentumot, ott Schulek maga tervezte meg az új részleteket, mint például a déli harangtorony kősisakját és az előcsarnokot. Ő tervezte továbbá a berendezést, az oltárokat, a szószéket, a padokat, a nyílászárókat, a vasalatokat, a felszerelési tárgyakat, a díszítőfestést és részben az üvegablakokat is.

A Mátyás-templom a Szentháromság utcából nézve, 1896. Klösz György felvétele (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.053).

A koronázótemplom 1893-ra készült el. A millennium évére már teljes pompájában díszelgett. 1896. augusztus 15-én szentelték fel, ekkorra nagyjából befejeződtek a belsőépítészeti munkák is, amelyeken Schulek barátjával, Székely Bertalannal és Lotz Károllyal dolgozott együtt. Az építkezés költségeit a vallásalap, az egyházi műemlékalap, a főváros, egyházfők és magánszemélyek viselték.

A Halászbástya

A Mátyás-templom kiemelt városképi elhelyezkedése arra ösztönözte Schuleket, hogy a környezetét is méltó módon alakítsa ki. Így született a terve 1894-ben a templom mögött húzódó egyszerű városfal neoromán stílusban történő átépítésére, a koronázótemplomhoz vezető monumentális lépcsőre és Szent István király emlékművére.

Alapgondolata a magyar történelem dicsőséges korszakainak bemutatása volt. A Halászbástyát a honfoglalás és az államalapítás emlékművének szánta, míg a Mátyás-templom az ország nagy korszakait jeleníti meg IV. Bélától kezdve.

A Halászbástya és a Schulek-lépcső a Hunyadi János (Albrecht) útról nézve. Jobbra Hunyadi János szobra. A háttérben a Mátyás-templom, 1905. Klösz György felvétele (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.105)

A koronázótemplom jelentőségét kívánta fokozni a bástya művészi hozzácsatolásával. „Átvette a középkori keresztfolyosó motívumát, de nem szűk udvar, hanem a nagyvilág felé nyitja ki és egyesíti vele az erődítési rendszer vonalait és a nagy szabad lépcsőzetet, a saroktornyocskák pedig mint szellemes pointek emelik ki az egész elrendezés tagoltságát. Valami teljesen új keletkezett így, a mely eredetiség, önállóság dolgában is messze fölülmúl a modernség külsőségeivel hivalkodó sok épületet” – írja Éber László a Vasárnapi Ujság hasábjain 1911-ben.

A Halászbástya, 1906. Klösz György felvétele (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.127)

A Halászbástya munkálatait 1899-ben kezdték meg, 1902-re elkészült a déli és az északi lépcső, az épületegyüttest 1905. október 9-én adták át a fővárosnak. 1906-ban Stróbl Alajos Szent István-szobrát is felállították. „…különös ékességet ad a budai vár egy részének. Olyas dolog, a minővel ritka város dicsekedhetik egész Európában s a melyet nem fog elfelejteni egyetlen idegen sem, a ki megnézi” – jellemzi a Vasárnapi Ujság 1906-ban, mai napig ható érvényességgel: a Buda látképét meghatározó épületegyüttest turisták milliói keresik fel minden évben, a legtöbbet fotózott műemlékeink között szerepel.

A Halászbástya napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az Erzsébet-kilátó

Budapest legmagasabb pontján, a tengerszint feletti 529 méteres magasságban 1910 óta emelkedik a János-hegyi kilátótorony. Ezen a területen korábban is állt egy kezdetleges faalkotmány, amelyet az 1890-es évekre életveszélyessé nyilvánítottak. Egy díszesebb, a kor igényeinek megfelelőbb kilátó eszméje már 1902-ben felmerült, amikor Budapest adott otthont a Nemzetközi Szállodások 31. kongresszusának.

A Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata nevében Glück Frigyes kezdeményezte, hogy az összegyűltek adományokkal támogassák az Erzsébet királyné emlékéhez és a főváros fényéhez méltó kilátótorony elkészítését. A javaslatot egyhangúlag támogatták, de még éveknek kellett eltelnie az építkezés megkezdéséig.

János-hegy, Erzsébet-kilátó 1917-ben (Fotó: Fortepan)

A főváros mérnöke, Klunzinger Pál készítette el a torony terveit, amelyet aztán Schulek Frigyes némileg módosított: nyitott teraszokká alakította a kúpban záródó tornyot. Az építkezések 1908-ban indultak meg. A kilátó neoromán stílusban, haraszti és borosjenői mészkőből épült. Magassága 23,5 méter, kör alakú alapátmérője 53 méter, hat egymás fölötti, egyre kisebb átmérőjű szinttel. A két alsó szint zárt, a következő négy nyitott terasz. Tetejéről tiszta időben messzire el lehet látni.

Az Erzsébet-kilátó 1939-ben (Fotó: Fortepan)

Az első emeleti körfolyosó egyik oszlopfülkéjében helyezték el a Stróbl Alajos által faragott Erzsébet királyné mellszobrát. Innen nyílik az ikerlépcső is, amelynek egyik szárnyán felfelé, a másikon lefelé lehetett közlekedni, elkerülendő a torlódást. A kilátó ünnepélyes átadójára 1910. szeptember 8-án került sor, és azóta is a budapestiek kedvelt kirándulóhelye.

A művészet szolgáltában

Schulek Frigyest 1895-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1917-ben rendes tagjává választották. Steindl halála után nevezték ki a Műegyetem professzorának, ahol középkori építészetet oktatott. Stílusa a historizmus volt eklektikus elemekkel. Nem jellemezte mohóság, nem vonzotta hírnév. Tervpályázatokon sem indult. „Akik fel akarnak keresni, azok megtalálnak” – mondta. Megbízásait rendkívüli precizitással és szakmai alázattal végezte.

Élete utolsó éveit Balatonlellén töltötte, ahol 1919. szeptember 5-én, hetvennyolc éves korában hunyt el. Síremlékét is maga tervezte. 1959 óta Visegrádon, fia, Schulek János mellett nyugszik.

Schulek Frigyes mellszobra, Bory Jenő alkotása (Forrás: wikipedia.org)

„Amilyen teljes harmónia volt Schulek Frigyes egyénisége és élete, éppoly harmonikusan egységes volt munkássága, mely tisztán és csakis a művészet szolgálatában állott. Kultúránknak a közé a kevés, de kimagasló harcosa közé tartozott, kik törhetetlen odaadással és fanatikus buzgalommal csak a nemes célt látták mindenkor maguk előtt és csak annak elérése volt mindenkor tetteiknek rugója. Mint embert, ez tette naggyá, pedig ő is csak ember volt és mégis az emberi élet kicsinyes harcai, érdekeket és előnyöket kereső és hajhászó törekvései soha nem ragadták magukkal. Mint kimagasló ércszobor állt közöttünk fehéren, a lábai körül kavargó szürke tömegek hullámai őt soha meg nem ingatták, sem el nem boríthatták”– írta róla Fritz Oszkár 1921-ben.

Nyitókép: A Halászbástya (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)