Ízlelgessük az eredeti szándékot: egy fővárosi közműszolgáltató lakóépületek csoportját építi dolgozóinak, tisztviselőinek. Az Óbudai Gázgyár 1913-tól egészen 1984-ig üzemelt, egykor kőszénből állított elő városi gázt, akkori szóval légszeszt.

A telep tervezője Almási Balogh Lóránd építőművész volt. Éppen 150 éve, 1869-ben született Aradon, őrá emlékezünk ezzel az írással. Műegyetemi tanulmányai után Lechner Ödön és Alpár Ignác pályatársa volt, hosszú tanulmányutakon járt szerte Európában. Művészcsaládba született, szerteágazó kapcsolatai voltak magyar főúri családokkal. Számos vidéki nemesi kastélyt tervezett az évszázad elején. Jól ismert középülete a Fazekas Mihály Gimnázium. A józsefvárosi épülettömb a meredek tetőidomaival, díszes homlokzatával, a jó bevilágítást adó nagy nyílásokkal ma is korszerűnek mondható.

Almási Balogh Lóránd építőművész emléktáblája a telep fennállásának 100. évfordulójára (Markolt György alkotása, 2014.) (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Másik nagyszabású alkotása a Gázgyári Lakótelep. Egységesen, egy időben épült lakóegyüttes, amely kiegészül a közösséget szolgáló középületekkel is. Szemből érkezünk a központi parkosított térre. Barokk kastélyokra jellemző díszudvart idéz, a középpontban a legmagasabb épületrész lemezzel borított toronysisakkal. Az oldalszárnyak alacsony utcasora tagolt, emberi léptékű, barátságos. A sarkokon kiemelt épülettömeggel záródnak, itt kapott helyet a művelődési ház, az idősek klubja, a sporttelep kiszolgálóépülete.

A lakóegyüttes oldalszárnyában kapott helyet az idősek klubja (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Homlokzatain megfigyelhetőek a magyar hagyományokra építő díszítőelemek is, bejáratát képzőművészeti igényű szobordíszek keretezik. Ez utóbbi talán a legmegnyerőbb épületrész, a középkori erődített városok tornyai jutnak eszünkbe. Nem véletlenül.

A bejáratot képzőművészeti igényű szobordíszek keretezik (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

 Az épület homlokzatain megfigyelhetőek a magyar hagyományokra építő díszítőelemek (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Almási Balogh Lóránd kortársa, Kós Károly, az akkor már nagy megbízásokat elnyerő építőművész, erős hatással lehetett pályatársaira. Kós Károly irányításával épült ugyanebben az időben egy hasonló rendeltetésű, de városrész méretű tisztviselőtelep, a legendás Wekerletelep Kispesten. Az ott megfigyelhető részletek is az erdélyi szász várakra, lakóépületekre, a népi építészet faragott fadíszeire utalnak. Szinte valamennyi épületén észrevehetőek ezek az archaikus formák, amelyeket csak erősít a természetes anyagok biztos kezű használata.

 A kortárs építőművész, Kós Károly hatása is megfigyelhető (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Míves faablak (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Gondoljunk itt elsősorban a terméskő lábazatra, az egyszerű vakolatra, a míves fa nyílászáróra, tetődíszekre vagy a kovácsolt vasalatokra!

Közelebb érve a központi tömeghez, kétoldalt a földszintes utcasort a korszerű városi bérházakra jellemző emeletes, puha íves homlokzatrész szakítja meg. Ezek oromdíszei, tornyos tetőfelépítményei népi ihletésűek.

 Emeletes, puha íves homlokzatrész (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Tornyos tetőfelépítmény a bejárat felett (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

 Népi ihletésű oromdísz (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Innen nyílik a legjobb kilátás az óvoda épületére. Szabadon álló tömege az együttes központi helyén áll, homlokzatdíszeivel, játékosságával mindegyik épület előtt jár. E mögött magasodik a központi toronysisakos tömeg. Mókusokkal díszített címeres oromzata megnyerő. Arányai e korszakban is egyedülállóak: széles, négyzet alapú, meredek hajlásszögű gúla koronázza díszes lemezfedéssel.

Toronysisakos, címeres oromzat (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

 Mókusokkal díszített homlokzat (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Egyedüli példaként a Budaörsi úton álló egykori Károly laktanya említhető. Ennek kapuépítménye hasonló kiképzésű. A laktanya együttese pontosan abban az évtizedben épült, mint a lakótelep.

Visszatérve Óbudára, ha az Aquincumi Múzeum vasút felőli bejárata felől érkezünk, első látásra ijesztő látvány tárul elénk. A hátsó udvarok rendezetlenek. Később kiderül, hogy egykor valamennyi lakóegységhez saját fűszerkert tartozott, ezeknek mai utódai az elvadult hátsókertek. Közelebbről nézve ez az épületszárny a legmodernebb a szó eredeti – stílust meghatározó – értelmében.

A hátsó épület egyszerű, dísztelen (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Homlokzatai dísztelenek, a nyílások keret nélküliek, egyszerű hasáb alakú emeletes tömegével akár az 1940-es, 1950-es években is épülhetett volna. Végül az átkötő-beforduló sarkoknál időzünk. A tér felé függőfolyosó néz karcsú oszlopokkal alátámasztva. Ilyen megoldást nehezen találnánk még egyet Budapesten, egészen rendkívülinek számít.

 Az egykori óbudai Gázgyári lakótelep napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Hunyjuk le a szemünket! Elképzelhető-e, hogy korunkban egy új középület, társasház vagy lakópark újra ezeket az eszközöket, formákat, megoldásokat alkalmazná? Hiányzik már az a belső erő, amely régi épületek egyszerűségéből fakad. A természetes anyagok, a hagyományos épületszerkezetek és a játékosság kiveszni látszanak.

A homlokzati díszek, egyáltalán a társművészetek megjelenése is egyre ritkább a házakon. A magastető teljesen eltűnt a kortárs építészeti albumokból. Pedig a meredekebb hajlású tetőidomokat jól belakható belső tereivel újra alkalmazhatnák, jelképesen visszaadva ezzel az épületek egykor volt magas szellemiségét.

Épült 1913-ban, az utolsó gazdag, boldog békeévben.

Nyitókép: Az egykori óbudai Gázgyári lakótelep (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)