
A Duna királynője volt, Európa koldusa lett az ostrom után Budapest
2020. február 13. 12:00
Pesten már február elején elkezdődött az élet újjászervezése. A város romokban hevert, ahogy a Népszava című lap 1945. február 6-án írta:
„Európa koldusa lett a »Duna királynőjéből«”
Ennek ellenére néhány szolgáltatás és a közlekedés újjászervezése azonnal megindult. Február 3-án elindult az első munkásvonat a Nyugati pályaudvar és Istvántelek között, február 5-én Szegedről pedig befutott az első tehervonat Soroksárra. Alig két nap múlva a Nyugati pályaudvart sikerült ismét üzemképessé tenni, és február 9-én már be is futott a Nyugatiba az első távolsági vonat. Február 7-én az Újpesti víztorony és a Forgách utca között megindult az első villamos, az 55-ös. Úgy, hogy Budán még ekkor harcok dúltak.
A szétlőtt város és a lerombolt Lánchíd 1945-ben (Foró: Fortepan/Vörös Hadsereg)
Pesten ennek ellenére február 6-án már működött mozi, de gázszolgáltatás nem volt, és a csatornahálózat is tönkrement. Az orosz hadsereg minden épkézláb embert a hullák elszállítására és eltemetésére fogott be, hiszen nagy volt a járványveszély.
Február 13-ra Budapesten elhallgattak a fegyverek, Buda is orosz kézre került. Azonban a hidak romokban, a két városrész között nem volt kapcsolat.
Az Egyesült Államok katonai missziójának székháza előtt (V. kerület, Kossuth Lajos tér 18.), az amerikai magyarok gyógyszerajándékának átadásakor (Fotó: Fortepan)
Aznap, amikor Budán is elhallgattak a fegyverek, a Nyugati pályaudvarról Szolnokra elindult az első személyszállító vonat. A krónikák feljegyezték, hogy az első vonat – a békeidőben egyórás utat – 658 perc késéssel tette meg. De legalább járt.
Villamos 1945-ben a Dózsa György úton (Fotó: Fortepan)
Február 19-től pedig élelmiszert szállító vonatok érkeztek Karcagról, Kisújszállásról, Gyuláról, azaz az ország keleti részeiből. Szükség is volt erre, mert a szovjet hadsereg minden élelmiszert lefoglalt, az Ideiglenes Kormány által január 20-án kötött fegyverszünet kimondta, hogy a magyar fél feladata Vörös Hadsereg fenntartása.
A magyar hatóságok a szükséges élelem 25-50 százalékát tudták csak a civil lakosságnak biztosítani. A katasztrófát végül az orosz hadsereg tábori konyháinak is köszönhetően sikerült elkerülni, valamint a szovjetek lehetővé tették, hogy a magyar kormány kölcsönvegyen az általuk lefoglalt élelmiszerkészletből. Ez a nagyobb éhínség elkerülésére elég volt, de a lakosság így is éhezett. A villamosközlekedést gőzmozdonnyal vontatott kocsikkal indították el, és így próbálták az élelmiszereket is elosztani. Időközben, február 20-án sikerült egyetlen busszal elindítani az autóbusz-közlekedést.
Az ostromra emlékező kiálltás a Széll Kálmán téren napjainkban (Fotó: Domonkos Csaba/pestbuda.hu)
A városon belüli közlekedés újraindítása nemcsak a szűkös készletek elosztása miatt volt fontos, hanem hogy az emberek eljussanak a munkahelyükre, el tudjanak indulni az alapvető szolgáltatások és létszükségletű termékek gyártása, vagy legalább a romok eltakarítása, a károk felmérése.
A Ferenc József híd roncsaira épített fahíd 1945-ben (Fotó: Fortepan/Vörös Hadsereg)
De ez Pest. Budára a közlekedés még mindig lehetetlen volt. Az első csónakok a két part között február 26-án indulhatnak csak el. Száz éve nem volt ennyire messze Budától Pest. Arra, hogy a két part között a polgári lakosságnak ismét át lehessen kelni, egy hónapot kellett várni.
Március 17-re a Ferenc József híd roncsain az orosz hidászok egy ideiglenes hidat éptettek, erről a Népszava 1945. március 17-én így számolt be:
„Megnyitották a Ferenc József hidat. A felszabadított Budapest életének nagy eseménye, hogy március -15-én délután ünnepélyes külsőségek közepette megnyitották a Ferenc József hidat a polgári közlekedés számára. A Duna két partja közötti forgalom eddigi bénultsága döntő módon járult ahhoz, hogy Budapest élete nem térhetett vissza megszokott kerékvágásába."
Valójában csak március 22-től használhatta a lakosság a hidat, ráadásul ezen a napon a Sziget utcánál (a mai Radnóti Miklós utcánál) épített – a Margit-szigeten keresztül vezetett – fahidat is használatba vehették a lakók.
A Manci cölöphíd a Sziget, a mai Radnóti Miklós utcánál (Fotó: Fortepan)
Természetesen attól, hogy a budapesti élet visszatérjen a megszokott kerékvágásba, még nagyon messze volt a város...
Nyitókép: A Csörsz utca lerombolt házsora a Győri út és az Avar utca közötti szakaszon (Fotó: Fortepan)
Összesen 2 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben |
fordított időrendben |
értékelés szerint
A háború elpusztította az addigra teljesen egységes eklektikus stílusban kiépült Budapestet. A Rákosi éra még a megmaradt épületeket, is vagy lerombolta, vagy díszeitől megfosztotta. Egy-egy háború előtti filmben feltűnik a régi csodálatos Budapest, Sajnos olyan már soha sem lesz, de sok munkával és elkötelezettséggel sok mindent helyre lehet még állítani. Főleg, ha Budapest új vezetése nem lenne ellendrukker ebben...
Egyetértek! Olyan Boldog voltam, hogy az előző városvezetes által Budapest ismét kezdte visszanyerni régi fényét! Sajnos egyre inkább nem értem az embereket ( de sajnos a közvetlen környezetemben is tudok példát felhozni), mondani, akiket ez "mind nem érdekli", és hogy minek?!
Bízom abban, hogy a sok terv (egy a sok kozul- Hauszmann program) megvalósul, és Budapest ismét "régi fényében fog tündökölni".
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!