Egy békásmegyeri régészeti megfigyelés közben, egy – a magyarországi kora bronzkorból eddig ismeretlen – miniatűr csizma alakú edénytöredék került elő – olvashatjuk Kraus Dávid és Kisjuhász Viktória, a Budapesti Történeti Múzeum Ős- és Népvándorlás kori Főosztálya munkatársainak beszámolójában a regeszet.aquincum.hu régészeti portálon.

2020 februárjában egy beruházás földmunkái közben Kraus Dávid őskoros régész bukkant a különleges leletet is tartalmazó őskori gödörre. A sekély, részlegesen roncsolt gödör kora bronzkori, Makó-kultúrától származó leletanyagában egy különleges tárgytípus került elő.

Feltárás közben egy kis földlabda pottyant ki, amelynek felületes kézi tisztítása során egy kis méretű, csizma alakú edényke alsó része látszott. Már a lelőhelyen egyértelműen kivehető volt a valósághű ábrázolás, hiszen jól kidolgozott sarokrész és varrást stilizáló bekarcolt díszítés fut az orr- és a sarokrészen is.

A kora bronzkorból származó miniatűr csizma alakú edénytöredéken jól kidolgozott a sarokrész, illetve varrást stilizáló bekarcolt díszítés fut az orr- és a sarokrészen is (Fotó: regeszet.aquincum.hu)

A főváros területén az első kora bronzkori településeket a Makó-kultúra népessége létesítette, elsősorban a Duna mentén és a Dunába torkolló kis patakok völgyeiben. Településeiket főleg hulladék- és agyagkitermelő gödrök jellemzik, sírjaik, házaik ritkán kerülnek elő.

A békásmegyeri gödörből a kora bronzkorra jellemző általános házi kerámia mellett egy belső díszes talpas tál két összeillő oldaltöredéke, kevés állatcsont, egy-két patics darabka és néhány megmunkálatlan kő mellett, őrlőkő töredékek került elő. Az úgynevezett belső díszes talpas tál megléte ebben a régióban egyértelműen a Makó-kultúra jelenlétét bizonyítja.

A kicsi törött, csizma alakú, agyagedényke jelenleg egyedülálló a kultúra hazai leletanyagában. A tárgy részletgazdag kidolgozása lehetőséget ad nekünk, a kora bronzkori népesség viselet rekonstrukciójára.

A teljes cikk itt olvasható.

Forrás: regeszet.aquincum.hu