Egész Budapest Zsolnay kerámiákkal van tele – 120 éve halt meg a főváros díszítője

Írta: Millisits Máté

2020. március 25. 17:00

Százhúsz éve hunyt el Zsolnay Vilmos, a magyar iparművészet kiemelkedő személyisége, akit a legnagyobb magyar fazekasnak hívtak kortársai. Neve egybeforrt Magyarország legjelentősebb kerámiagyárának XIX. századi történetével. Zsolnay Vilmos baráti kapcsolatot ápolt korának neves építészeivel, Steindl Imrével, Schulek Frigyessel, Lechner Ödönnel, akik budapesti épületeiken előszeretettel alkalmazták a gyár építészeti kerámiáit.

A reformkorban, 1828-ban Pécsett született Zsolnay Vilmos, akinek élete a század végéig, 1900-ig ívelt. Önmagát szerényen csak fazekasmesternek nevezte, kortársai viszont elismerően a „legnagyobb magyar fazekasnak” hívták.

A később világhírűvé vált kőedénygyár létrejötte Zsolnay Vilmos apja, Zsolnay Miklós (1800–1880) nevéhez kötődik, aki a XIX. század derekán megvette a Somogy megyei Lukafán az 1846 óta működő kőedénygyárat, és 1852-ben a berendezéseket Pécsre szállíttatta. Zsolnay Miklós Pécsett nagyobbik fia, Zsolnay Ignác (1826–1900) számára a gyár létesítése érdekékében vásárolt 2154 négyszögölnyi területet, ahol „Kőedény és Terracotta gyár” elnevezéssel elindult a termelés.

Zsolnay Vilmos portréja, Székely Bertalan festménye (1894), Zsolnay Múzeum, Pécs

A gépesítés nélküli kis manufaktúra kevés számú munkással 12 éven át gyártott helyi szükségletekre használati edényeket, agyagcsöveket, téglákat és néhány egyszerűbb épületkerámiát, homlokzati díszítőelemet. A Zsolnay Ignác vezette tőkeszegény vállalkozás nem állta az élénkülő versenyt, és rövidesen eladósodott.

Öccse, Zsolnay Vilmos, aki ekkor már sikeres kereskedő volt, átvette a műhelyt 1863-ban. Az elkövetkező években az eszközparkját korszerűsítette, a termelés hatékonyságának növeléséhez gőzgépet alkalmazott. Az „Első pécsi Cement, Samott és Tűzálló Agyagáruk gyára” elnevezéssel 1868-ban saját nevén jegyeztette be a céget. Zsolnay Vilmos az építőipari és a műszaki célú termelést fejlesztette, többek között a kályha- és szigetelőporcelán-gyártást.

A pécsi Zsolnay-gyár korabeli képeslapon (Fotó: zsolnaynegyed.hu)

A pécsi Zsolnay-gyár (Fotó: zsolnaynegyed.hu)

A Zsolnay Porcelánmanufaktúra bejárata (Fotó: MTI/Sóki Tamás)

Az 1870-es évektől egyre nagyobb figyelmet fordított új anyagok és technikák kifejlesztésére. Így például a díszművek és az igényes étkészletek gyártásához 1874 és 1878 között kidolgozta a „porcellán-fajanszot”, amely a két anyag és technika tulajdonságait ötvözte.

A Zsolnay-gyár önálló építészeti részlegét 1885-ben hozták létre, amely az épületkerámiai megbízások teljesítését irányította. A Városligetben rendezett 1885. évi Országos Általános Kiállításon a gyár kínálatának teljességét, így az épületkerámiákat is nagy sikerrel mutatták be. A Vasárnapi Ujság című hetilap ezekkel ez elismerő szavakkal adózott termékeiknek: „...gyönyörű, elegáns halvány tónusu színeivel bizonyos sajátlagos bájt tud kifejteni a Zsolnay-féle pécsi gyár majolikája”.

Zsolnay Vilmos és családja a pécsi telep parkjában (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. április 1.)

Az 1890-es évek elején kifejlesztették a pirogránitot, amely samottőrleményből készített tűzálló, fagyálló anyag; gyárthatják máztalanul, valamint színes majolikamázzal is.

Zsolnay Vilmos iparművészeti fejlesztéseinek középpontjában az 1890-es évek elejétől az eozinmázzal kapcsolatos kutatások álltak. A redukáltan égetett, ezüst-oxid-, illetve réz-oxid-tartalmú, aranyló és bíborszínű fémlüszter máz a középkori arab, a hispániai mór és a reneszánsz kori itáliai műhelyek különlegessége volt. Az angol és francia kutatásokkal versengve Zsolnay Vilmos 1890-től Petrik Lajos (1851–1932) és Wartha Vince (1844–1914) vegyészprofesszorok segítségével foglalkozott a kutatásukkal, amelyet 1896 után önállóan végzett.

A Zsolnay-gyár termelőkapacitásának bővítése érdekében 1895–1902 között Budapesten egy szanitertermékeket és csempeburkolatokat nagy mennyiségben előállító gyárat hoztak létre.

A pesti Zsolnay-gyár az Öv utcában 1970 körül, ekkor az üzem Budapesti Porcelángyár néven működött (Fotó: studiolum.com)

Zsolnay Vilmos gyárának budapesti épületkerámiái nemcsak a „legnagyobb magyar fazekasnak” a dicsőségét hirdetik, hanem azét a korszakét is, amelyben az alkotások megszülethettek.

A Szkalnitzky Antal (1836–1878) által tervezett Fechtig-ház volt az első budapesti épület, amelyet Zsolnay-kerámiával díszítettek. A Múzeum körút és a Bródy Sándor utca sarkán 1875-ben épült ház háromemeletes, amelynek csak a két utcai találkozásánál lévő része hangsúlyos építészetileg. Itt az első emeleti szinten erkélyt találunk, amelynek a konzoljai terrakottából készültek. A Zsolnay-gyár által szállított terrakottaelemeket mára bevakolták, így az épület elveszítette „színes” jellegét.

 

A Múzeum körút és a Bródy Sándor utca sarkán épült Fechtig-ház: az első budapesti épület, amelyet Zsolnay kerámiával díszítettek (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

Az Ybl Miklós (1814–1891) által tervezett Várkert Bazár építésénél a pécsi gyár szállította a két árkád majolikakazettáit, az oromzati díszeket és a kerámiavázákat. Az árkádok kerámiadíszei több elemből épülnek fel, fehérkeretű, nyolcszögű nagyobb rombusz és háromszög formájú kisebb elemekből, a nyolcszög és a rombusz formájú elemeket belül virág díszíti.

A Várkert Bazár építéséhez a Zsolnay-gyárból érkeztek az árkádok majolikakazettái, az oromzati díszek és a kerámiavázák (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Várker Bazár (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Várkert Bazár kerámiadíszei a 2006-os Zsolnay-kiállításon, a kép 2003-ban készült (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

Zsolnay Vilmos életpályája fontos mérföldkövének tartotta ezt a munkát, amelyet családtagjaihoz írt levelei is bizonyítanak: „A Várkertbazár mennyezete remélem, jól sikerült, csak az egyik barna festék renitenskedik, nem állja a többivel azonos égetési fokot. […] Rengeteg bajom van a majolika-mennyezettel. Ybl sürget, minden mufola ezzel az anyaggal van megtöltve, és valamennyi állandóan üzemben van. A tüzelőházban szinte elviselhetetlen a hőség! [...] Pesti tartózkodásom alatt három napig magam is fenn álltam az állványon, és vezettem a mennyezetmajolikák elhelyezési munkálatait. Sok gondot okozott nekem ez a mennyezet, de most ugyanannyi örömöt hozott. Ybl, Podmaniczky báró, az építészek is Pest-Buda minden kiválósága meg van lepve, elragadtatva és minden várakozáson felül elégedett.”

Az 1880-as évek elejének jelentős megbízása volt az egykori József Műegyetem kerámiadíszeinek elkészítése. Az épületben ma az ELTE Bölcsészettudományi Kara található a Múzeum körút 6–8. szám alatt.

Az egykori József Műegyetem épületében ma az ELTE Bölcsészettudományi Kara működik Múzeum körút 68. szám alatt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Zsolnay díszítőelemek a homlokzaton (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az ablakok ívháromszögeiben a Műegyetemen tanított tantárgyakat jelképező allegorikus figurák láthatóak, párosával elhelyezve (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az építtető, a Vallás- és Közoktatási Minisztérium 1881-ben adott megbízást Zsolnay Vilmosnak, miután az építész Steindl Imre (1839–1902) személyesen járt a pécsi gyárban. A kétemeletes épület külső homlokzatán az első emeleti szinten dísztégla borítás, míg a második emeleti szinten az ablakoknál a Zsolnay-gyár által készített, a gyár saját tervezője, Klein Ármin (1855–1883) által mintázott szobrok találhatóak. A konzolos főpárkány alatt a második emeleten a nagy, íves lezárású ablakokat jón terrakottapilaszterek tagolják. Az ablakok ívháromszögeiben a Műegyetemen tanított tantárgyakat jelképező allegorikus figurák láthatóak, párosával elhelyezve.  

A belső udvari homlokzaton a konzolos övpárkány alatt terrakotta tondósor található, természettudósoknak és a műszaki élet nagyságainak portréival: Leonardo da Vinci, James Watt, Stephenson, Gauss, Lavoisier, Vásárhelyi Pál.

A Belváros szívében, a Váci utcában 1888–1890 között épült Thonet-ház volt az első, amelynek burkolására Lechner Ödön (1845–1914) először alkalmazott nagy falfelületen Zsolnay-gyártmányú kerámiát.  

A Thonet-ház volt az első, amelynek burkolására Lechner Ödön először alkalmazott nagy falfelületen Zsolnay-gyártmányú kerámiát (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Thonet-ház (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Thonet-ház terve (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

Bár az épület magán viseli a historizmus stílusjegyeit, bizonyos építészeti megoldásai olyan újdonságokat tartalmaznak, amelyek egy új építészeti anyaghasználat és formanyelv megszületését vetítik előre. A ház vasvázas tartószerkezetének alkalmazása nemcsak Magyarországon, hanem még Amerikában is ritkaságszámba ment a maga korában. Az épület két alsó szintje, ahol üzletek találhatóak fémlemezborítást kapott, viszont a felső három szintnek teljesen összefüggő kerámiaburkolata van.

A reneszánsz stílusú, spirálisan csavarodó gyöngysorral díszített faloszlopközökben, vázamotívumos, függőleges díszítőcsíkok találhatók. A fal többi részét kék csempe borítja, minden második csempében T betűt formázó díszítéssel, utalásként az építtető Thonet testvérek nevére.

A Főváros Önkormányzata az 1890-es évek elején egyidejűleg egy központi és több kerületi vásárcsarnok létesítését határozta el. A Központi Vásárcsarnok helyét a Duna-parthoz közel, a Fővámház mellett jelölték ki. Az épületre meghirdetett tervpályázatot Pecz Samu műegyetemi tanár (1854–1922) terve nyerte meg.  

 A Központi Vásárcsarnok épületét Pecz Samu tervezte (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A főhomlokzat grandiozitását fokozza mindkét oldalnak egy-egy toronyépülettel való lezárása, amelynek várszerű komorságát oldja a tetőzeten zöld-sárga-vörös színű, valamint a párkányokon alkalmazott fehér-sárga színű Zsolnay kerámiadíszítés. A főbejárat fölött két kerek kerámia formában találjuk az építkezés kezdését és befejezését rögzítő évszámokat.

A tetőzeten zöld-sárga-vörös színű Zsolnay kerámiadíszítés látható (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Vásárcsarnok teteje (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Pecz Samu a Zsolnay-gyár termékével díszítette az oromfal párkánysorát, a párkányt tartó konzolsort. A saroktornyokat összekötő épületrészen a földszinti és az emeleti szint között is találunk pirogránit konzolsort, ezen a részen a nyeregtetőt is pikkelyszerű elrendezésű cserépborítás fedi. A főhomlokzati oldalon három-három, míg a saroktornyoknál egy-egy sárga pirogránitból készült szellőzőelemet építettek be.

A Budavári Nagyboldogasszony-templom (közismert néven: Mátyás-templom) átépítése a dualizmus kori Budapest legjelentősebb és egyben legköltségesebb egyházi építkezése volt a Szent István-bazilika mellett. Az átépítés 1874–1896 között, Schulek Frigyes (1841–1919) irányításával folyt. Schulek célként tűzte ki a templom 13. századi állapotának a lehető legtökéletesebb visszaadását. 

A Mátyás-templom (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A tetőzet színes mázas Zsolnay kerámiaborítása​ (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az építész purista restaurálási elveket követett, azaz a templom középkori hangulatát a hiányzó részleteknek akár a saját fantázia alapján való pótlásával kívánta helyreállítani.

A felújítás végeredményeként egy 19. századi neogótikus templom született meg. A tetőzet színes mázas Zsolnay kerámiaborítása jól szolgálja a Schulek által megálmodott templom ünnepélyességét. Az alacsonyabb Béla-toronynak gúla formájú sisakja is Zsolnay kerámiaborítást kapott. A tornyon sárga, barna, zöld és fehér színű cserepeket találunk, amelyek háromszögek és rombuszok geometrikus sorát adják.

A torony sisakján a geometrikus ornamentika között hol egy-egy apostoli kettős keresztet, hol pedig egy-egy liliomot figyelhetünk meg. Ez a keresztforma a templomban történt 1867-es koronázásra is utal. Az épület tetőzetén látható geometrikus formákból kialakított díszítés mellett a Béla-tornyon kívül szimbolikus értelmű ornamentika a szentélynél található, amely az Árpád-ház sávos címerét és az apostoli kettős keresztet jeleníti meg.  

A torony sisakján a geometrikus ornamentika, Árpád-sávos díszítés (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Zsolnay Vilmos életművének legteljesebb összefoglalása található az Iparművészeti Múzeum palotájának építészeti kialakításában és a múzeum kerámia- és üvegfőosztályának gyűjteményi anyagában. A Vallás- és Közoktatási Minisztérium 1890-ben pályázatot hirdetett az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum és Iskola terveinek elkészítésére. A „Keletre magyar” című pályamunkájával Lechner Ödön és Pártos Gyula nyerte el a megbízást.

Az Iparművészeti Múzeum 2018-ban (Forrás: Halász Csilla – Ludmann Mihály – Viczián Zsófia: Lechner összes című kötet, Látóhatár Kiadó)

Az Iparművészeti Múzeum építése csak 1893-ban kezdődött el. Bár az építkezést az állam kiemelten kezelte, így is komoly erőfeszítést igényelt a szükséges pénzeszközök biztosítása. A megrendelő minisztérium vezetése 1895-ben hozzájárult, hogy a homlokzat a vakolatnál időtállóbb, de költségesebb Zsolnay-féle pirogránit borítást kapjon.

A múzeum Üllői úti főhomlokzata különösen díszes kialakítású. A közepén elhelyezett, nyolcszög alaprajzú középrizalit magába foglalja a nyitott főbejárati előcsarnokot, felette a dísztermet, e fölött pedig a kupolatermet. A középrizalitot keleties, cikkelyes kupola fedi, amelynek csúcsán sárga színű Zsolnay kerámiából mintázott lanternát helyeztek el. A nyitott előcsarnok technológiai újdonsága volt, hogy a Zsolnay-gyár épületkerámiáin elsőként külső térben itt jelent meg az eosinmáz.

Az Iparművészeti Múzeum épületének ünnepélyes átadása 1896. október 25-én történt meg. A gazdag gyűjteménnyel rendelkező múzeum kiállításait először 1897. november 20-án tekinthette meg a főváros érdeklődő közönsége. A közel 125 éves műemlék épület teljes körű felújítása 2017-ben kezdődött el és jelenleg is tart.

A budapesti Zsolnay épületkerámiák kutatásának elkezdése, Zsolnay Vilmos dédunokájának, Mattyasovszky Zsolnay Tamás (1915–2008) gépészmérnök érdeme, aki társszerzőkkel együtt több könyvben és tanulmányban, valamint előadásban ismertette a magyar főváros teljes területét érintő, a témára vonatkozó megfigyeléseit.

A Terézvárosban az Ernst Múzeum 2006-ban „Budapest a színes város – Zsolnay épületkerámiák Budapesten” című kiállításon először mutatta be önálló tárlaton a pécsi gyár 19. század végén és 20. század hajnalán készített épületkerámiáit. Nemcsak a budapesti házakon különböző funkcióban alkalmazott épületkerámiák eredeti, vagy a gyártás során tartalékelemként készített, később múzeumi gyűjteményben elhelyezett példányait tekinthették meg a kiállítás látogatói, hanem több, a tervezéssel, a kerámiák előállításával kapcsolatos dokumentumot is.

Az Iparművészti Múzeum kerámiái a 2006-ban rendezett, Budapest, a színes város Zsolnay épületkerámiák című kiállításon (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

Az Iparművészti Múzeum kerámiái a 2006-ban rendezett, Budapest, a színes város Zsolnay épületkerámiák című kiállításon (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A budapesti Zsolnay-gyár termékei a 2006-ban rendezett, Budapest a színes város  Zsolnay épületkerámiák Budapesten című kiállításon (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A Zsolnay-gyár épületekhez kapcsolódó termékei kutatásának elsődleges forrásai a Terrakotta könyvek, amelyekbe mérethűen rajzolták be a gyár alkalmazottjai a díszítőelemeket, amelyeket sorszámmal, az úgynevezett formaszámmal láttak el. Sok esetben feltüntették a kiszámított gyártási költséget, az elem árát, a rendelt darabszámot, az elkészítés idejét, a modellkészítő és a megrendelő nevét.  

Zsolnay gyári Terrakotta könyv, amelyet a 2006-ban rendezett Zsolnay-kiállításon mutattak be (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A kiállításon a Terrakotta könyvek mellett egy Fakturenbuchot is láthattak az érdeklődők, amely számlakönyvet a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára őrzi. A bemutatott Fakturenbuchban a Várkert Bazárhoz készített kerámiaelemek költségeit német nyelvű feljegyzésben vezették.

A Parlament Zsolnay kerámiáiról szóló szerződés tervezete 1885-ből, amelyet Zsolnay Vilmos mintaként küldött a megállapodás megkötéséhez (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

Az agyagiparost megjelenítő egész alakos, Lantay Lajos szobrászművész által mintázott szobor (Forrás: Csányi KárolyBirchbauer K.: Az új Országház [Bp. 1902.] című könyve)

A számos szakmai sikert elérő pécsi gyár új termékeivel készült Zsolnay Vilmos az 1900-as párizsi világkiállításra. A munkálatok felügyelete közben megbetegedett, és tüdőgyulladás következtében 1900. március 23-án elhunyt.

A Vasárnapi Ujság az 1900. április 1. számában hosszú nekrológban búcsúzott Zsolnay Vilmostól

Az Építő Ipar című szaklap a következő szavakkal búcsúzott Zsolnay Vilmostól: „Sötét gyász borúlt a magyar műiparra: hogy »az öreg Zsolnay« meghalt. A modern magyar műipari kultúra legkiválóbb képviselőjét, legkimagaslóbb alakját vesztette el benne. Sőt, nem csak mint magyar műiparos, hanem mint a kerámia egyik, világszerte legkiválóbb mestere, méltán tarthat számot  rá, hogy nevét a műtörténelem lapjai megőrzik.”

 

A budapesti Zsolnay-gyár katalógusa az 1900-as évekből

Halálának évében megalakult a Zsolnay-szoborbizottság, amely elérte, hogy Pécsett 1907-ben felállították Zsolnay Vilmos teljes alakos szobrát, amely Horvay János (1874–1944) szobrászművész alkotása.

A céget fia, Zsolnay Miklós (1857–1922) vette át, aki üzleti szempontokat előtérbe helyezve eredményesen irányította a pécsi és a pesti gyárat.

A Duna utca 3. szám alatti épületben (Váci utca sarka) volt Zsolnay Miklós pesti lakása, irodája és üzlete (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az épület Váci utca oldán egy korongozó férfi látható a társával (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Munkássága előtt tisztelegve Zsolnay Vilmosról Budapesten, Alsórákoson az egykori budapesti Zsolnay-gyár helyén álló lakóparkban neveztek el utcát. Zsolnay Vilmos arcmását rejti a Parlamentben a mesterségeket ábrázoló nyolcvannyolc szobor közül az agyagiparost megjelenítő egész alakos, Lantay Lajos (1861–1946) szobrászművész által mintázott, Zsolnay kerámiából készített monumentum. A Steidl Imre program keretében 2019-ben felújított Balassi Bálint utcában álló Tisza Lajos Irodaháznak a Dunára tekintő főhomlokzatát az országházi agyagiparost bemutató alkotás felnagyított adaptációja díszíti.

A közelmúltban a PestBuda is írt arról, hogy a Zsolnay-gyárban készült egykori alkotásokból nemrégiben többet is újra elkészítettek. Ilyen a Budavári Palota Szent István-termének Zsolnay-kandallója és a József nádor téren felállított új kút, amely a herkulesfürdői díszkút másolata.

A nemrég elkészített, az eredetinek megfelelően rekonstruált  Zsolnay-kandalló egy részlete, amelyet a Budavári Palotában, a felújítás alatt álló Szent István-teremben helyeznek majd el (Forrás: Zsolnay Manufaktúra Facebook-oldala)

A Zsolnay-kút a József nádor téren, amely a herkulesfürdői díszkút másolata (Fotó: pestbuda.hu)

Nyitókép: A Mátyás-templom Zsolnay kerámiával díszített teteje (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Összesen 5 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Ebben a vilagon egyedulallok vagyunk. Minden Zsolnayval diszitett epulet fantasztikus kincs. Meg az elpusztultakat is vissza kellene epiteni.
Az Iparmuveszeti Muzeum csodalatos lesz ha vegre kitakaritjak a szutyokbol es az igenytelen feher mazbol amivel utolag eltakartak az eredeti diszitofestest. De hogy a Millenium Haza tetoszobrait nem tettek vissza az felhaborito. Remelem a kesobbiekben potoljak ezt a jelentos hianyossagot.


Nagyon sok épület megújúl mostanában. Ez dicséretes. Ugyanakkor érthetetlen, hogy sokszor kimarad egy-egy fontos elem. Ilyenek a fenti kommentben említett tetőszobrok a Millenium Házán, de ilyen pl. a Margít Híd felújítása során, lespórolt vas kandeláberek a pilléreken. (Csak a hídfőkön állították helyre, a pillérekről lehagyták)

Válaszok:
persona | 2020. március 27. 09:34

A Margit hid eseteben csak a Deli oldalon lehetett volna visszahelyezni az oszlopokat, mivel az Eszaki oldalon a hid kiszelesitese miatt az oszlopokat tarto koparkanyok hianyoznak. Mindezen csak a mederpillerek kiszelesitesevel lehetne valtoztatni, de az hatalmas osszegeket emesztene fel hiszen viz alatti munkalatokat is igenyelne.
Ha pedig csak a Deli oldalra helyeznek vissza az oszlopokat az meglehetosen idetlenul nezne ki. Ennel engem jobban zavar, hogy a Varkert Bazar felujitasakor a vizhordo lepcso Ybl tervezte kaputornyait nem epitettek vissza, holott az egesz project Ybl nevevel volt femjelezve.


Kedves persona! Nagyon köszönöm, hogy új információkkal szolgált a Margit Híd vas kandelábereinek ügyében. Nem gondoltam, hogy azért nem lehetett visszaállítani az egész hídon, mert az északi oldalon nincsenek meg a kiszélesített pillérek. Köszönöm a felvilágosítást!

Válaszok:
persona | 2020. március 27. 23:32

Igazan nincs mit!
Ha a Google muholdkepen megnezi latszik, hogy a Deli oldalon a hid alol kilognak a mederpillerek, mig az Eszakin a szeles jarda miatt egyaltalan nem latszanak. Sajnos ebbol adodoan a pillerszobrok sem igazan ervenyesulnek ezen az oldalon, pedig a rendbehozataluk egy vagyonba kerult.
Azert a Margit hid igy is gyonyoru ami sajnos parjarol a Petofi hidrol nem mondhato el, pedig az Art Deco-korszak egyszeru eleganciajaval a Nagykoruthoz melto atkelonek epult az is. Egy muemleki rekonstrukcio es diszkivilagitas altal ujbol a kornyek ekkove lehetne.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó