Budapesten minden hídon lehet gyalogolni, sőt még az Újpesti vasúti hídon is. (Régen az Összekötő vasúti hídon is volt járda, de az ma már zárva). Ez azonban nem azt jelenti, hogy Budapest a gyalogoshidak városa lenne, sőt fővárosunkban nincs egyetlen gyalogoshíd sem a Dunán, holott égető szükség lenne rá.

De mitől lesz egy híd gyalogoshíd? Nem attól, hogy azon csak gyalogosok, esetleg kerékpárosok hajthatnak keresztül, legalábbis a nagyvárosokban nem. A gyalogoshidak ugyanis valójában ma már közterek, találkozópontok, közösségi helyek. Ezt felismerve az elmúlt évtizedekben a világon számos város épített kifejezetten gyalogosok számára készült hidat, olyat, amelyet kifejezetten erre a szerepre közösségi térként szántak.

A város központja, a kereskedelem színtere a firenzei Ponte Vecchio (Fotó: Domonkos Csaba/pestbuda.hu) 

A hidak régen is találkozópontok voltak, vagy egyenesen az üzleti élet fontos színterei, gondoljunk csak a régi London Bridge-re, a Ponte Vecchióra vagy a Rialto-hídra. 

Amikor Budapesten 2016-ban le kellett zárni a Szabadság hidat a villamosok és az autók előtt a fonódó villamos építése miatt, a hídon olyan nyüzsgő közösségi élet támadt, hogy az mindenkit meglepett. Azóta tudjuk, hány darab jógamatraccal fedhető le: ezerhétszázzal. 

A közúti hidak ezzel ellentétben, legyenek azok egy város közepén vagy lakott területtől távol, valójában egyfajta útnak minősülnek, amelyen a járművek áthajtanak. A fő feladatuk, hogy a forgalmat elvezessék.

Budapesten nagyon hiányzik egy gyalogoshíd, hiszen a Duna-part párját ritkítóan szép, az emberek vágynak a víz közelségére, amelytől sajnos el vannak zárva. Sokan a jövő gyalogoshídját a Lánchídban látják, holott az erre a szerepre nem alkalmas, és soha nem is volt az. A híd ugyanis három szigorúan elválasztott, egymással párhuzamos útpályából áll, a két járdából és középen az úttestből, amelyek között átjárási lehetőség nincs, és nem is lehet, sőt a középsőből, a közúti pályából jobbra és balra nem is igazán lehet kilátni.

Voltak és vannak Budapesten tervek gyalogoshidakra. Már a Lánchíd építése előtt, maga Tierney Clark is tett javaslatot egy gyalogoshídra. Igaz a Lánchídnak az nem lehetett volna alternatívája, azt csak mellékesen javasolta az angol mérnök.

A XIX. században több alkalommal is felmerült, hogy gyalogoshidat kellene építeni Budapesten. Valójában ezeket a kényszer szülte, egyfajta minimális megoldásként merültek fel olyan helyre, ahol akkor más hidat nem lehetett volna építeni.

 Az 1880-as években Pest lakossága egyre inkább igényelte az összeköttetést a Belváros és a budai Vár, valamint a Tabán között. Közúti közlekedésre is alkalmas hidat azonban ide nem lehetett emelni, mivel Pest akkori sűrűn beépített belvárosa miatt egyszerűen nem fért volna el a híd feljárója.

Ezért ide különleges hidakat javasoltak, volt közöttük olyan, amelynek nyitható lett volna a közepe (ekkor nem kell túl sok hely a pesti hídfőnek), míg két vállalkozó, Gerenday György és Benicky Ádám egy gyalogoshidat javasolt. A híd terveit azonban nem ők, hanem a kor neves mérnöke, Zielinski Szilárd vetette papírra. A terv merész volt, egy nyílással, igen könnyű, különleges szerkezettel (amely a kábel- és a gerendahidak egyfajta keveréke volt) képzelte el a folyó áthidalását. A gyalogosok a híd két oldalán lépcsőn mehettek fel volna a pályára, míg a villamosokat daru (!) emelte volna fel.

Zielinski Szilárd eredeti tervrajza gyaloghídjáról, 1890. Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum. MMKM TEM 247.

A másik hely, ahol a XIX. században gyalogoshidat képzeltek el, az Országház környezete volt. A hatalmas épület már állt, amikor több szakember, így Lechner Lajos középítési igazgató is felvetette, hogy ide mindenképp jó lenne egy híd. Lechner a Fővárosi Közlöny 1891. április 14-i számában hosszan elemezte az új hidak építésének lehetőségét, így fogalmazott: 

 „Szükségessé válik végül előbb-utóbb az új országház mellett is egy másik gyaloghidat épiteni, a mi azonban csak az új országház elkészülése után kerülhet napirendre.”

 

Lipthay Ágost kettős hídjavaslata (alul a gyalogoshíd) az Építő Ipar 1905. február 26-i számában 

A századforduló után és az Országház átadását követően is szóba került egy ide építendő gyalogoshíd kérdése, mivel a közúti hídhoz szükséges hídfők kitakarták volna az Országház egyéként monumentális épületét. Lipthay Ágost az Építő Ipar 1905. február 26-i számában igen érdekes megoldásokat javasolt, eleve nem egy, hanem két híd ötletével állt elő. Az egyik az Andrássy-szobor környékéről induló gyalogoshíd lett volna, ahol a magas szintkülönbség leküzdésére mozgójárdákat javasolt, míg a másik egy Y alakú híd, ahol az Y két ága körbeveszi az Országházat. 

Egy ideiglenes gyalogoshíd ötlete a Lánchíd 1913–1915 közötti elzárásakor is felmerült, amelynek feladata a kiesett híd ideiglenes pótlása lett volna. 

A korai tervek azonban nem valósultak meg. A Belvárosban „rendes” közúti híd épült, az Erzsébet híd, a belvárosi épületek szinte teljes feláldozásával, az Országháznál pedig a háborús pusztítások miatt lerombolt hidak pótlására ideiglenesen a Kossuth híd. A budapesti hidak nem is bántak valami jól a gyalogosokkal. A Lánchíd járdáira állandó volt a panasz, ráadásul az 1930-as évekig a gyalogosokra is szigorú szabályok vonatkoztak. Csak egy irányba haladhattak, azaz a menetirány szerinti jobb oldali járdán megfordulni, megállni nem lehetett. (Igen, azután is érvényben volt ez a szabály, hogy eltörölték a hídvámokat.) 

A II. világháború után pedig a gyalogosközlekedés lehetősége ugyan megvolt a hidakon, de nem azt tekintették elsődlegesnek, még az új hidak tervezésénél sem. 

Az első jelentősebb terv gyalogoshídra a tervezett 1995-ös Bécs–Budapest, majd a módosított 1996-os budapesti világkiállításhoz kapcsolódva merült fel, nagyjából a Haller utca magasságában. Ennek terveit ugyanaz az építészcsapat, az Uvaterv késztette, aki a Lágymányosi, ma Rákóczi hídét. Ez nem állandó híd lett volna, az expó után el akarták bontani, hogy később más helyen egyszerű közúti hídként újra felépítsék. 

Az Uvaterv által tervezett híd makettje a korabeli újságban (Fotó: Népszabadság, Budapest, melléklet, 1994. január 14.) 

Az elszalasztott expó és a fel nem épült gyalogoshíd után azonban egyre másra jelentek meg tervek budapesti gyalogoshídra, amelyek között akadt ötletszerű javaslat és kidolgozott terv is, volt, amelyet építészek, mérnökök álmodtak meg, másokat „civilek”. A civil kezdeményezés Budapesten a hidak tekintetében mindig erős volt, hiszen lényegében a Lánchíd, az Erzsébet híd, a Margit híd és a Szabadság híd megépítését sem mérnökök javasolták elsőként, hanem volt katonatisztek, befektetők vagy ügyvédek. 

Egy másik hídterv az 1990-es évek közepéről az Első Magyar–Kanadai Kft. Kristálytorony hídja, ahol maga a híd is egy hosszan elnyúló üzletsor lett volna. Az elképzelésről a Népszabadság Budapest mellékletének 1994. február 8-i száma ezt írta: 

„A Petőfi híd és a Déli összekötő vasúti híd között a Haller utcával szemben induló gyalogoshíd az egyetem két épülettömbjének középpontjában helyezkedne el. Úgy, hogy a budai parttól száz méterre lévő 150 méter magas kristálytoronyra, mint pilonra, kettős lánchídként függeszkedne. A torony szintjeiről feltárulna Budapest látképe. A szintenként 320 négyzetméternyi körbeüvegezett toronyban üzleteket, éttermeket galériákat terveznek.”

Az expó meg nem valósult hídterve azonban kiengedte a szellemet a palackból, az 1990-es évek végétől egyre másra jelentek meg elképzelések gyalogoshidakra, igaz ezek nem agorák, közterek lettek volna, hanem a Dunán felépített bevásárlóközpontok. 

Budapest déli részére, a Petőfi és a Rákóczi híd közé Finta József és irodája dolgozott ki több elképzelést. Az egyik szerint a Haller utca vonalából induló híd a Duna két oldalán futó kampuszokat kötötte volna össze, de kidolgozott egy olyan tervet is, amelyben az új híd a Rákóczi hídra „nőtt volna rá”, azaz a mellé, felé, részben eltakarva azt. 2009-ben pedig egy 7 emeletes lakóhíd tervét vázolta fel Csepel és Albertfalva között.

Gyalogos- és kerékpároshíd a Duna felett. Budapest, a Duna Lánchíd és Erzsébet híd közötti szakaszán; tervpályázat I. díj – 2005.;vezető tervező: Kószó József (Forrás: 4 D Építész Súdió)

Az ezredforduló után jelentek meg azok az elképzelések, amelyek a gyalogoshidat elsősorban köztérként képzelték el, akár úgy, hogy a híd alsó szintjén üzletek, a felsőn pedig tér lett volna.

2005-ben több ötletpályázatot is kiírtak Budapest központjának rendezésére, és erre számos építésziroda is beadta gyalogoshíd-elképzelését, de civil szervezetek és magánemberek is benyújtották saját javaslataikat. Ezekben annyi a közös, hogy Budapest központjában, a Lánchíd és az Erzsébet híd közötti, vagy a Margit híd és a Lánchíd közötti Duna-szakaszt hidalták volna át. 

Ez utóbbi kettő helyszín ellen az a hagyományos ellenérv, hogy megtörné a budapesti hidak kialakult ütemét, megbontaná a városképet, vagy „elvenné a helyet” egy „igazi” autóközlekedésre is alkalmas híd elől, holott látható, hogy a múltban, már a XIX. században is szóba kerültek ezek a helyszínek.  

A tervezők is érzik, hogy Budapesten hatalmas az igény egy gyalogoshídra, ezért a Galvani út vonalába tervezett új híd pályázatára 2018-ban benyújtott tervekben a gyalogosokat már nem mellékes szereplőnek tekintették, hanem kiemelten foglalkoztak azzal, hogy az új hídon gyalog vagy kerékpárral minél könnyebb, és élvezetesebb legyen az átkelés..

 Remélhetőleg előbb-utóbb Budapest is kap egy „agorahidat", ahol hasonló közösségi élet alakulhat ki, mint a Szabadság hídon azon a néhány hétben, amikor le kellett zárni az autósok elől.

Nyitókép: A gyalogosok szigorú rendben, csak egy irányban, megállás nélkül kelnek át a Lánchídon 1894-ben (Forrás: Fortepan/Dabasy Fromm Géza felvétele​)