
Thália második magyar csarnoka – 145 éve nyitotta meg kapuit az egykori Népszínház
A cikk angol nyelvű változata: A Second Hall to Thalia – 145th anniversary of the former Népszínház opening
2020. október 14. 10:00
A Pesti Magyar Színházban 1838. október 8-án mutatták be Gaál József Peleskei nótárius című tündérbohózatát, amelynek sikere nyomán az 1840-es évektől közkedvelt színpadi műfaj lett Magyarországon is a népszínmű. A magyar nyelvű zenés-táncos szórakoztató műfaj a kor társadalmi-politikai eseményeire is reflektált. Népszerűségét tovább növelték a neves zeneszerzők munkáiként felcsendülő műdalok.
A kiegyezést követően témáiban egyre inkább a paraszti világ felé fordult, azt főleg idealizált falusi életképekben ábrázolta a városi közönség szórakoztatására. A műfaj rajongói végül azt is elérték, hogy önálló kőszínházat kapott: a Népszínház 1875. október 15-én nyílt meg a mai Blaha Lujza téren.
A támogatókból 1869-ben alakult társaság részvénykibocsátással és gyűjtéssel próbálta a szükséges tőkét előteremteni, amely nem sok sikerrel zárult. Pest városa 1871-ben karolta fel az ügyet, amelyre külön bizottság alakult Lipthay Béla elnökletével, és amelynek igazán nagy lökést az új sugárút, a Nagykörút kiépítése adott. A városi hatóság ingyen telket adományozott a célból, „hogy a magyarosodás s a nemzeti közszellem terjesztése, valamint az Ízlést nemesitő magyar szinirodalom fejlesztése és ápolása tekintetéből a fővárosnak mihamarább egy népszínháza legyen” (forrás: Budapesti Közlöny Melléklapja, 1872. április 21.).
A Fővárosi Közmunkák Tanácsa az akkori Hermina teret találta erre legalkalmasabbnak. Maga a helyszín kérdése 1873 során többször változott, míg végül a Kerepesi út és a Sertéskereskedő (ma Népszínház) utca között fekvő és hátsó homlokzatával a leendő körútra néző telekre esett a választás. Az akkor külvárosnak számító terület kiváló fekvésének és a nagykörúti fejlesztésnek hála a századfordulóra fontos közlekedési csomóponttá alakult.
Az építkezés 1874-ben indult meg, a terveket az osztrák Fellner és Helmer cég készítette. Ferdinand Fellner és Herman Helmer tervei szerint épült több színházunk is (szegedi, fiumei, pozsonyi, tatai, kecskeméti), a Fővárosi Orfeum (1894) és a Vígszínház (1896).
Ferdinand Fellner és Herman Helmer 1872-es terve a főhomlokzatra (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Ferdinand Fellner és Herman Helmer 1872-es terve a hátsó homlokzatra (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A Népszínház megszületéséről részletesen beszámoltak a korabeli lapok, a szándék felmerülésétől a tervezésen és építkezésen át az ünnepélyes megnyitóig. Az építkezést Buzzi Bódog és Kéler Napóleon építőmesterek irányították, a gépészet és a színpad párizsi és bécsi mintára készült. A kőfaragómunkáknál Kauser Jakab és társa, Neusohler működtek közre.
A színház végül nem az eredeti tervek szerint, homlokzattal a Nagykörút felé épült meg, hanem megfordítva a pesti belváros felé. A homlokzatot hat korinthoszi oszlop díszítette, amelyek között kerek fülkékben Gaál József, Kisfaludy Károly, Egressy Béni szobrait helyezték el. A tető sarkain mitológiai alakok, csúcsán Apolló és két koszorút tartó géniusz állt.
A nézőtéren a fehér és a világosdrapp volt az uralkodó szín, a páholyok és ülőhelyek vörössel voltak bevonva, a falakat freskók díszítették. Az udvari páhollyal együtt 50 páholyból nézhették az előadást az előkelő urak és úrhölgyek, összesen közel kétezer ülő- és állóhely várta a nagyérdeműt.
A Népszínház épülete Klösz György felvételén 1875 körül. A képen jól látható, hogy ekkor még földszintes kis házak vették körül, a Nagykörutat ma szegélyező eklektikus bérházak sem álltak még (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei)
A Népszínház Nagykörútra néző hátsó fertálya 1875 körül Klösz György felvételén (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei)
A Népszínház épülete oldalnézetből (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei)
Az új színházról a legrészletesebb leírást a Magyarország és a Nagyvilág című lap 1875. október 24-i száma adott:
„A fekvés megváltoztatása az épület eredeti tervén egyéb változást is okozott. A körút felé tervezett homlokzat két oldalán egy-egy pavillonszerű kiugrás is volt, az arra szélesebb tér kitöltésére; ez elmaradt, s a pavilonnak szánt helyen virágos szőnyegkerttel hozzák helyre az arányt. […] A nézőtérnek az uralkodó szint a sötét megyszin zártszékek, a páholyok hasonló szinü öblei és vörös selyemdraperiái adják. Mind azon alkotvány, melynek rámáiból a páholyok tekintenek, aranyos fehér alapzaton. Az a lap, mely egyik és másik páholy közt fennmarad, cachirozott arabeskekkel, féldombormüvü amorettekkel van tele. Az oszlopfejek közt egy-egy vigyorgó satyr; a legfelső sorban caryatidek. Fenn a boltozatot nyolcz allegorikus csoportozat népesíti. […] Egészen fenn a boltozatnál van egy óriás körtealaku csillár, csupa üvegprizmából s annak közepében ég a gáz. […] A színpad maga egész külön világ. Majdnem annyi hely van az épületben a színpad és mellékhelyiségei számára, mint a nézőtérnek. A színpad alatt még egy mélységes, két emeletre osztott sötét birodalom; a színpad fölött egy magasságos zsinórpad, mely a hidak, gerendák, kötélzetek egész labyrintje.”
A színház első igazgatója Rákosy Jenő lett, aki három évre bérelte ki azt. Rákosy nemcsak az intézet első tervezésében, a gyűjtésben, de az előmunkálatokban is tevékenyen részt vett mint az építőbizottság jegyzője. Ráadásul szerződést kötött a Nemzeti Színházzal, amelynek értelmében a Népszínház játszotta a népszínműveket és a zenés műveket, a Nemzeti Színház pedig a tragédiákat és a felsőbb vígjátékokat.
A Vasárnapi Ujság 1875. december 19-i számában megjelent grafika a Népszínház épületéről Klösz György felvétele nyomán
Az ünnepélyes megnyitó 1875. október 15-én fényes pompa között zajlott, amelyen maga az uralkodó, Ferenc József is részt vett. A magyar politikai elitet többek között báró Wenckheim Béla miniszterelnök, Tisza Kálmán és Széll Kálmán képviselték. A nyitó előadás három szakaszból állt, az elsőben a Fölavatás című allegorikus jelenetet, amely a Nemzeti Színház és Népszínház közötti viszonyt jelenítette meg és a Leánykérő című egyfelvonásos népszínművet, a második szakaszban a Jeremiás siralmai című egyfelvonásos bohózatot adták elő, a harmadikban pedig A király csókja című operettet mutatták be. Az eseményt a Lándzsa-tánc zárta. Bár a nyitó előadások nem nyerték el sem a közönség, sem a kritikusok zajos tetszését, a kezdeti nehézségek után hamar nagy népszerűségnek örvendett Thália második csarnoka a fővárosban.
A Népszínház épülete a századforduló időszakában (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A színészgárdát erősítette többek között Rákosi Fanny, Sziklai Emilia, Dancz Nina, Zádor Zoltán, Solymosi Elek, Szabó Bandi, Tihanyi Miklós, Eőry Pordán Gusztáv. Blaha Lujza – akkor Zsoldosné – 1875. október 22-én lépett fel először a Népszínház színpadán egy új népszínműben, Tóth Kálmán Ördög párnájában. A színház karmestere Erkel Elek volt.
A király a budapesti Népszínháznak megnyitása alkalmából négyezer forintot adományozott, és az építőit is kitüntetésben részesítette, Ferdinand Fellner építésznek, Kéler Napóleon építőmesternek és Gregersen Guilbrand ácsmesternek a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta.
A Népszínház megnyitása után a környezete is átalakult. Egyrészt a Nagykörút kiépítéséhez kapcsolódóan a szomszédságában álló, főleg földszintes kis házakat, de a Kasselik-bérházat is (nagyjából a mai Corvin Áruház helyén) elbontották, helyükre pedig három- és négyemeletes eklektikus bérpalotákat emeltek a következő évtizedekben.
A színház homlokzatával a pesti belváros felé nézett, míg a hátsó traktus nyílt a Nagykörútra. A Sertéskereskedő utcát pedig átnevezték Népszínház utcára és kiszélesítették. Egy tér született a színház körül, amely 1920 óta viseli Blaha Lujza nevét.
A Népszínház és környezete, a mai Blaha Lujza tér 1893-ban (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei)
A Népszínház ebben a formájában 1908 nyaráig működött. A századfordulón fellendülő budapesti színházi élet és az egymás után születő új színházak nehéz helyzetbe hozták az intézményt, amelyet 1908. július 1-től 1948-ig a Nemzeti Színház bérelt, akkor került a tulajdonába.
Az épület a Nemzeti Színháznak adott otthont 1908-tól 1964-ig. Az 1917-ben készült képen látható a színház előtt Tinódi Lantos Sebestyén szobra, Bezerédi Gyula alkotása (Fotó: Fortepan/képszám: 175054)
A II. világháború alatt komoly károkat szenvedett, de sikerült helyreállítani. Azonban az elszenvedett statikai sérülések, a meginduló metróépítés és tűzrendészeti kérdések miatt jelentős összegeket felemésztő korszerűsítésére lett volna szükség az 1960-as évek elejére, ezért végül a lakosság tiltakozása ellenére a város vezetése a lebontása mellett döntött.
Kilencvenedik évfordulóját már nem élhette meg a népszínművek egykori fellegvára, a Nemzeti Színház régi otthona, ahol huszonegy éven keresztül (1875–1896) lépett fel Blaha Lujza, a nemzet csalogánya: 1965. január 15. és április 23. között több robbantással bontották le és tüntették el. Helyén ma egy rendezésre váró teret találunk.
Nyitókép: A Népszínház 1889-ben (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Összesen 13 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben |
fordított időrendben |
értékelés szerint
Kerjuk vissza!
Nagy kár volt lebontani. Nem csak az épület miatt, hanem a tér jellegtelenné tétele miatt is. A Blaha Lujza tér azóta is csak pusztul, Ráadásul a felújítást is halasztja a főváros. A Corvin Áruházról nem is szólva. Bezárva enyészik tovább...
Az Europeumnak nevezett szurke doboz megepitese is nagy hiba volt. Nem lehet mondani, hogy tulsagosan emelne a ter hangulatat... A helyen allott, sokaig sajtoszekhazkent mukodo egykori impozans berpalota lebontasa helyett inkabb annak pompas eklektikus homlokzatat kellett volna visszaallitani, de errol mar sajnos lecsusztunk.
Kérjük vissza! Az Astorián álló két régebbi épülettel együtt. Tulajdonképpen érthetetlen, hogy a Nemzeti Színház legújabb kori 5 építészeti tervpályázatára beadott több száz pályamű közül egyik sem építené vissza az eredeti épületet (természetesen az utolsó rézkilincsig). A Blaha Lujza tér fel sem merül, pedig ma is alkalmasabb helyszín, mint a Közvágóhíddal átellenben. A színész-, színháztörténész-, építész-, művészettörténész szakmának egyszemélyben kellett volna kiállni a visszaépítés mellett.Gobbi Hilda, Dayka Margit, Ruttkay Éva, Major tanár úr, Sinkovits, Básti Lajos, Őze Lajos, végtelen a sor... emléke ezt követelte volna.
1965. Pályázat a Városligetben építendő új Nemzeti Színházra, a Dózsa György úti dísztribün helyére
1983. Gobbi Hilda a Nemzeti Színház felépítésére nagyobb pénzösszeget ajánlott fel. Kezdeményezése felszólítás volt a közadakozásra, melynek nyomán társadalmi gyűjtés indul (felajánlások, téglajegy, extra lottó).
1988. Az újabb helykiválasztási pályázat eredményeként az új Nemzeti Színházat a mai Erzsébet téren kívánják felépíteni. A tervbemutató kiállítást a Kúria egykori épületében rendezik. A tárlat a rendszerváltás előtti év nagy vihart kavart eseménye lett, több ezren jelentek meg tiltakozva utólag is a Blaha Lujza téri épület felrobbantása miatt.
1997. Az Erzsébet térre tervezett új Nemzeti Színház építészeti kialakítására kiírt tervpályázat nyertese Bán Ferenc építész.
1998. március 28-án az Erzsébet téren elhelyezik a színház alapkövét.
1998. szeptemberében az Erzsébet téren leáll az építkezés.
1999. márciusban a színházépítés kormánybiztosává Schwajda Györgyöt nevezik ki, aki Siklós Mária építészt bízza meg az új épület tervezésével.
1999. június végén kormányhatározat mondja ki, hogy az új Nemzeti Színház a Városliget területén épül fel.
1999. augusztusi kormánydöntés értelmében a Nemzeti Színház a ferencvárosi expóterületen épül fel.
2000. július Budapesti Építész Kamara első fokon, a Magyar Építész Kamara másodfokon - történetében először fordult elő - kizárta tagjai sorából Siklós Mária építészt, az új Nemzeti Színház tervezőjét.
2000. júliusi döntés után Vadász György - a Nemzeti Színház tervpályázatának győztese - a kizárt építészt nemcsak vétkesnek, hanem megbízója áldozatának is tekinti.
2001. február 11-én kiírják a Nemzeti Színházra vonatkozó legutolsó tervpályázatot.
2001. Schwajda György kormánybiztos nem kötött szerződést a tervpályázat győztesével, Vadász Györggyel.
A 2000-es évekre talajt vesztett magyar építőművészet szomorú példája. A Szabad Nép Sajtópalota építészeti szempontból korszakos volt, ahogy elődje is, az említett bérpalota. Érthetetlen, hogy mint az 56-os forradalom történelmi emlékhelye, hogy mertek hozzányúlni. Visszatérve a színházra, tökéletes lett volna átalakítva új Nemzeti Színháznak. Ez az ötlet valóban felmerült az építészeti tervpályázatoknál.
Helyesen: Ruttkai Éva https://hu.wikipedia.org/wiki/..Éva
"2000. július Budapesti Építész Kamara első fokon, a Magyar Építész Kamara másodfokon - történetében először fordult elő - kizárta tagjai sorából Siklós Mária építészt, az új Nemzeti Színház tervezőjét."
Ez a tényszerű megállapítás elgondolkodtató. Az Építész Kamara milyen alapon zár ki egy másik építészt tagjai sorából? Lehet, mert nem tetszik nekik a Siklós Mária által tervezett épület? ELKÉPESZTŐ!
Nem bontották, hanem robbantották! Ott álltam a kordon mögötti tömegben és néztem a robbantást. Utána ezer torokból zendült fel a himnusz! Főkép a "Hozz reá víg esztendőt" hangzott különösen erősen..
A Corvin áruház homlokzatát elkezdik visszaépíteni. De a belseje is tönkre van barmolva, a kínai tulajdonosok nem fogják belül helyrehozni.
A színház bejárata előtt álló Tinódi Lantos Sebestyén szobra egyike volt az ún. Tíz szobornak. Ezt a Népligetben állították fel újra, meglehetősen előnytelen helyen.
A cikk címe félrevezető! Nem igaz, hogy a második magyar színház!
Egyébként helyesen:Rákosi Jenő
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!