A XIX. század közepétől egyre határozottabb fejlődésnek induló, akkor még három városnak – Pest, Buda, Óbuda – a növekvő lélek- és épületszám ellenére a tűzvédelmi viszonyai igen kezdetlegesek voltak. A szervezett fővárosi tűzoltóság gondolata gróf Széchenyi Ödönben fogalmazódott meg, aki az 1862-es londoni világkiállításon, majd német- és franciaországi tanulmányútjain szerzett tapasztalatai alapján kezdte megszervezni a pesti tűzoltóságot.

Borsos József fényképe Széchenyi Ödönről tűzoltó-egyenruhában 1875 előtt (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Tervezetet állított össze, szervezőbiztosságot alakított, támogatókat keresett. Elszánt munkája eredményeként 1863-ban megalakult a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egylet. A nagyközönség megnyerésére sikeres bemutatókat tartottak kézi tűzoltó készülékekkel. Az 1869 októberi közgyűlésre már egyenruhájuk is volt az önkéntes tűzoltóknak, és megszületett a Nemzeti Torna és Tűzoltó Egylet tűzoltóosztályának alapszabálya is. Kérvényezték Pest városától a tűzőrségi épület helyének kijelölését és a terület átengedését, gyakorlómesteri állást rendszeresítettek, és a Széchenyi Ödön által Londonban vásárolt tűzoltóautóval megkezdték a kiképzést.

Bár az önkéntes tűzoltóság megszervezése mellett szállt síkra, hamar be kellett látnia, hogy ez nem lesz fenntartható, az egyedül nem lesz képes ellátni az állandó tűzőri feladatokat. Így már 1869-ben javasolta a fizetett városi tűzoltóság felállítását.

Végül 1870. január 9-én kezdte meg működését az Eskü téri (ma Március 15. tér) őrtanyán a tűzőri szolgálat, február 1-jén pedig megalakult Széchenyi Ödön főparancsnoksága alatt a fővárosi hivatásos tűzoltóság 40 fős önkéntes és 12 fős hivatásos tűzoltócsapattal.

A belvárosi plébániaépület, benne a központi tűzőrség az Eskü (ma Március 15.) téren. A háztömb helyén ma az Erzsébet híd pesti hídfője van (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei)

Széchenyi az első gőzfecskendőt Angliából hozatta saját költségén, de maga is tervezett „őrségi fecskendőt”, amely egy négykerekű, lófogatos kocsira szerelt, 500 literes víztartály és mögötte egy szánmozdonyfecskendő volt. Ez utóbbit oltáskor leemelték a kocsiról, és a tömlőket összekötötték a tartállyal. Később módosította a berendezést, és a fecskendő forgatható talpon a kocsin maradt.

Fölszerelt vízkocsi a tűzoltószerek kiállításáról, 1871 (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1871. szeptember 24.)

1871 szeptemberében nagyszabású négynapos díszgyakorlatot tartottak, az első tűzoltószövetségi ünnepélyt az Újépület udvarán, amelyet az osztrák császár is meglátogatott. A bemutatóra fából építettek egy háromemeletes „mászóházat”, ahol bemutatták a létrahágást, a házmászást és a tűzoltást is. A rendezvényen a pesti és vidéki egyletek mellett külföldi tűzoltógárdák is felvonultak.

A díszbemutatót egy sajnálatos esemény előzte meg, amely bizonyságát adta, milyen nagy szükség is van Pesten a szervezett tűzoltásra. 1871. szeptember 13-án ugyanis kigyulladt a Nemzeti Színház díszletraktára, és csak nagy erőfeszítések révén sikerült megmenteni az épületet.

A Nemzeti Színház díszlettárának égése 1871. szeptemberében (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1871. szeptember 24.)

A Buda Pesti Önkéntes Tűzoltó Egylet bemutatója az Eskü (ma Március 15.) téri Nagyboldogasszony főplébánia-templom előtt 1880 körül (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei)

A megalakulást követő években rohamosan fejlődött a fővárosi tűzoltóság: 1874-re már közel 200 fő önkéntes és 68 városi tűzoltó látott el szolgálatot, 1876-ban elkészült az első magyar gőzfecskendő, amely a „Budapest” nevet kapta, 1888-ban beszerezték az első, 1899-ben a második 30 méteres tűzoltólétrát.

A tűzoltók 1881-ben fővárosi alkalmazotti státuszt kaptak, munkájukat, létszámukat szabályozták, bár hivatalnoki állásnak minősült ettől kezdve, nyugdíjjogosultságot ekkor még nem nyertek. A tűzrendészeti szabályrendeletet, amely a tűzrendészet gyakorlatát szabályozta, 1883-ban alkották meg.

Közben kijelölték a tűzoltó-főparancsnokság új épületét a Kun utca és Dologház utca sarkán. Az 1895-ben átadott új kaszárnya tornyában őrszem figyelte a Budapestet, udvarán az egész fővárosi tűzoltóság kényelmesen tudott gyakorlatozni, a szerkocsik pedig külön kapukon tudtak kihajtani. Az épület máig a fővárosi tűzoltóság egyik legjelentősebb bázisa.

Budapest székesfőváros tűzoltóságának főparancsnoksági épülete 1925-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A budapesti tűzoltóság taktikai egysége (fecskendő, tűzoltó, létra) 1925-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A budapesti hivatásos tűzoltóság gyakorlata a laktanya udvarán 1925-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az 1896-os városligeti ezredéves kiállításon állandó tűzőrség teljesített szolgálatot április 1-től 1897. február 1-ig, 42 esetben volt szükség munkájukra (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei)

A századfordulóra újabb gőzfecskendőt, 26 méteres forgatható tolólétrát és Európában elsőként benzinüzemű gépjárműfecskendőt szereztek be, amelynek igen nagy hasznát vették a Párisi Nagyáruház 1903. augusztus 24-i égésekor. A tűzjelző készülékeket pedig telefonokra cserélték.

A tűzoltókat 1908-ban vette a főváros végleges alkalmazottai közé, és ekkor elismerték nyugdíjjogosultságukat is. A gépjárműállomány is tovább fejlődött, fokozatosan áttértek a benzinüzemű tűzoltószerekre.

Tűzoltók a légszeszgyárban, háttérben a Fiumei út 12. és 14. számú házak, 1910 (Fotó: Fortepan/Képszám: 69936)

Önkéntes tűzoltó az 1920-as években (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Tűzoltók oltják 1938. március 17-én a Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Rt. Dohány utca 12–14. szám alatti székházának tetőzetén keletkezett tüzet (Fotó: Fortepan/Képszám: 177046)

Az I. világháborúban az állomány nagy része bevonult katonának, a megfelelő tűzvédelem biztosítására pedig népfelkelő tűzoltóosztagot rendeltek ki. A két világháború közötti időszakban mind a gépjármű-, mind tűzoltószer-állomány jelentősen fejlődött és gyarapodott, egy része azonban a második világégés és Budapest ostroma során elpusztult, a Kun utcai laktanyát is több bombatalálat érte, a megmaradt tűzoltószer-állomány 85 %-át pedig nyugatra vitték. A világháborút követően újjá kellett szervezni a fővárosi tűzoltóságot és állományát helyreállítani. Kiemelt feladat volt a bombák és robbanótestek hatástalanítása.

A Kun utca és Dologház utca sarkán álló, idén 125 éves tűzoltókaszárnya (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

A VIII. kerültei tűzoltóság a Dologház utca 3. szám alatt (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

A fővárosi tűzoltóság 1946-ban állami szerv lett, modernizáltak, és nagy hangsúlyt fektettek a személyi állomány képzésére.

Az 1956 októberi események is sok feladatot adtak a főváros tűzoltóinak, nehéz körülmények között kellett oltaniuk a Nemzeti Múzeumban és az Országos Levéltárban keletkezett tüzeket.

Az Elektromos Művek Latorca utcai sportpá­lyája, a tűzoltóság gyakorlattal egybekötött bemutatója 1961-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 175816)

Az 1970-es években a tűzoltógépjárművek fejlesztése keretében megjelent a Csepeleket felváltó „TŰ” család. Az 1980-as évek a technikai fejlődés időszaka volt, bevezették a sűrített levegős légzőkészülékeket, megjelentek az emelőkosaras gépjárművek.

A tűzoltóságok működtetése 1995-ben a helyi önkormányzatok hatáskörébe került, a szakmai felügyeletet a Tűz- és Polgári Védelmi Országos Parancsnokság látta el. A BM Tűzoltóság Országos Parancsnokság 2000-ben megszűnt, és megalakult a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, 2012 januárjában létrejött az egységes katasztrófavédelmi szervezet.

„A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság (FKI) 2012. január 1-jével alakult meg a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság, a Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság és a Repülőtéri Katasztrófavédelmi Igazgatóság összevonásával. Alapvető feladata Budapest lakossága élet- és vagyonbiztonságának, a nemzetgazdaság és a kritikus infrastruktúra elemek biztonságos működésének védelme, amely kiemelkedően fontos közbiztonsági feladat” – olvasható honlapjukon.

Az elmúlt 150 évben a tűzoltókat több tízezer kisebb és nagyobb tűzesethez riasztották, amelyek közül a gyártüzek különösen veszélyesek voltak. De minden olyan esetben végzik hősies munkájukat, amikor az emberi élet védelme elsődleges, legyen az baleset vagy árvíz.

A főváros tűzoltói a tüzek megfékezése, az emberélet védelme mellett rendszeresen tartottak (és tartanak manapság is) bemutatókat. Az egyik leglátványosabbat 1940 augusztusában, a Szent István-hét keretében prezentálták, amikor a Duna budai alsó rakpartján a Lánchíd és az Erzsébet híd között 30 kismotoros fecskendő a Dunából szívta a vizet, és minden szivattyú négy vízsugarat, összesen tehát 120 magasba lövellő sugarat szolgáltatott, amelyeknek vize függönyszerűen ömlött be újra a Dunába.

Az országban elsőként, 1938-ban alakult zenekaruk (Fővárosi Tűzoltóság Zenekara, ma Katasztrófavédelem Központi Zenekara) többször fellépett többek között a Városligetben, a budai Várban, a Batthyány téren, a mai napig ad koncerteket és külföldön is sikeres.

Nyitókép: A Kun utca és Dologház utca sarkán álló, idén 125 éves tűzoltókaszárnya (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)