Múlt és modernitás: Lajta Béla szakrális művészete

A cikk angolnyelvű változata: Tradition and Modernity: The sacred art of Béla Lajta

Írta: Millisits Máté

2020. november 26. 10:00

Nemrég emlékeztünk meg a 100 éve elhunyt Lajta Béláról, a XX. század hajnalának egyik legmeghatározóbb építőművészéről, aki jelentős számú értékes alkotással gazdagította a magyar fővárost. Most pedig szakrális műveit mutatjuk be, amelyek Budapesten a Salgótarjáni utcai és a Kozma utcai zsidó temetőkben állnak, s a magyar szecesszió és a korai art deco stílusjegyeit hordozzák.

Lajta Béla építész a magyarországi zsidó síremlékművészet legjelentősebb alkotója. A XX. század hajnalán a főváros közéletében meghatározó szerepet vállaló zsidó családok kérésére tervezett síremlékeket, melyek közül napjainkban is sokat megtalálhat a látogató a Kozma utcai és a Salgótarjáni utcai temetőben. Életműve korai időszakának funerális alkotásai a szecesszió, a későbbiek a korai art deco stílusának hatását mutatják.  

Zsinagógák tervezője

Lajta Béla építész Leitersdorfer Béla néven született 1873-ban Budapesten. Édesapja Leitersdorfer Dávid (1838-1920) szabómester, a Pesti Izraelita Hitközség tekintélyes tagja, 1899-ben a Chevra – temetkezési szentegylet – elöljárója volt. Ahogy édesapja, úgy ő is aktív szerepet vállalt  az 1890-es évek végétől a Pesti Chevra Chadisa munkájában. Az építészpecsétjén a „Leitersdorfer Béla építő” alatt olvasható volt „az Izr. Szent Egylet Műszaki Tanácsadója”. Nevét 1907-ben magyarosította.

Lajta Béla (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1911. október 15.)

 

A Pesti Izraelita Hitközség lélekszáma és a tagok anyagi helyzete a XIX. század végére látványos mértékben megnövekedett. A nagyobb ünnepeken a Dohány utcai zsinagóga kétemeletes karzataival is szűknek bizonyult, a hitközségnek a főváros több pontján, különösen a Lipótvárosban több üres üzletet kellett bérelni a nagyszámú hívőt vonzó szertartások számára.

A felmerült probléma orvoslására a hitközség egy monumentális zsinagóga megtervezésére írt ki pályázatot. A beadott, majd díjazott tervek jelentősen túllépték az előirányzott költségvetést. Az új szakrális épületet az V. kerületben az akkor még csak kivitelezés alatt álló Országház közelében, a Szalay, a Szemere, a Koháry – a mai Nagy Ignác – és a Markó utcák által meghatározott területen kívánták megvalósítani.

Lajta Béla terve a Vasárnapi Ujságban

Lajta Béla a zsinagógapályázat alkalmával, 1899-ben alkalmazta a hatágú csillagot, jeligéje is ez volt: Rajzolt hexagramm építészeti jelként. Itt az alaprajzi komponálásban a 60 fokos szerkesztési elvet gondolta egy ilyen nagyságú zsinagóga ideális tömegformálási léptékéhez rendelhetőnek.

Lajta tervét a bírálóbizottság harmadik helyre sorolta. A kiemelkedően magas építési költségek miatt a győztesnek nyilvánított Foerk Ernő által jegyzett zsinagóga-elgondolást sem valósították meg.

A XIX. század végének legnépszerűbb hetilapja, a Vasárnapi Ujság 1899. március 26. száma az alábbi szavakkal mutatta be Lajta Béla tervét: „A harmadik dijat Leitersdorfer építész terve nyerte el, a melyben minden legcsekélyebb részlet is alkalmazkodik a keleties jellegű építészet szabályaihoz. A sima kupolájú főépület oldalain hat toronyszerű csonka gúla alkotja a kimagasló végződést, melyek között négy szintén lapos kupolájú előépítmény illeszkedik a fő építményhez, mindez a templom belső területének bővítésére padsorokkal. A Markó-utcza felé néző oldalon egy arabs ívezetű végződésekből álló csúcsos tetejű előépítmény nyúlik ki, melynek végén nagy nyitott ívezet képezi a főkapuzatot, ennek megfelelőleg a hátsó oldalon is kinyúlik egy második főbejárat előépítménye, ugyanígy két más oldalbejárat is. Ez előépítmény arányos ablakain és párkányain mind az arabs és mór díszítések uralkodnak, de nem túltömötten alkalmazva. Az egész tervezet művészi egységénél fogva igen hatásos és szerkezetéből ki van zárva minden oszlopszerű támaszték.”

A budai zsinagóga terve, 1912

Lajta Béla 1912-ben a budai zsinagóga új épületére kiírt pályázaton első díjat ért, az akkori elképzelések szerint a zsinagóga a Széll Kálmán tér fölött, a Krisztina körúton állt volna. Az építész egy nagyobb félgömbkupolával koronázott szakrális teret hozott volna létre az ünnepi alkalmaknak, és egy ettől független kisebb épületet kívánt megvalósítani a hétköznapi imádságok elmondásának helyeként. Lajta Bélának ez a terve a modern XX. századi építész egyik előfutárának tekinthető, mivel elgondolásán a sima falak domináltak és a díszítést csak kiemelt helyen alkalmazta volna. A zsinagógát a történelem változások miatt nem valósították meg.

Alkotásai a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben

Lajta Béla munkásságában a tégla, a kerámia és a kőből formált felületek az egyéni építészi hang megtalálására adtak módot.  Ez a „hang” az akkori európai építészet legkorszerűbb elgondolásaival mutatott rokonságot. Lajta Béla életművének gazdagsága legteljesebben az általa tervezett harmincöt síremlék változatos megformálásában figyelhető meg.

A Lehel utca közelében létesített zsidó temető az 1870-es évekre betelt. A Pesti Izraelita Hitközség a Józsefvárosban, a Salgótarjáni utcai mellett új temetőt nyitott, a Fiumei úti nemzeti sírkert közelében.  Az új zsidó temető pár évtized alatt a magyar főváros metropolisszá fejlődését jelentős mértékben segítő polgári-vállalkozó réteg nyughelyévé vált, akik saját maguk és családjuk részére tekintélyes méretű síremléket építettek.

Lajta Béla ebben a temetőben nem csak síremléket, hanem bejárati és szertartási épületet is tervezett. A szertartási épület boglyaíves Zsolnay-kerámia lefedéssel készült, amelynek tetőzete a megfelelő karbantartás hiánya miatt az 1960-as években beomlott, a Zsolnay-cserépborítás megsemmisült.

A Salgótarjáni utcai temetőben Lajta Béla művei közül, mind művészi megfogalmazásban, mind az anyaghasználat színvonalban kiemelkedik Bródy József és családjának sírja. Ez a funerális alkotás, amely 1907-ben készült, egyszerre idézi az antik és a kora középkori körtemplomok alaprajzi megoldását. A síremléket Klein Rudolf építészettörténész nem az ősi típusok másolásának, hanem a Lajta által készített kreatív átértelmezésnek tartja. Az elhunyt, Bródy József jó vagyoni helyzetét, az oszlopok anyagának kiválasztása, a svéd gránit alkalmazása is jelzi.

Guttmann Emil családi síremlékén a bécsi késő szecesszió világa, az úgynevezett Wiener Werstätte formai kiképzése figyelhető meg. Lajta Béla alkotásának felépítése tömör, a három lépcsőfok magasságú posztamensen fél méter vastag és közel két méter magas ívelt kőfal található. A síremlék két szélén egy-egy oroszlánfejet faragtak ki, a geometrizáló art deco stílusában.

Dr. Bacher Vimos (1850-1913) rabbi síremlékének stéléként történt megformálásával Lajta 1918-ban visszatért a több évszázada folyamatosan alkalmazott, hagyományosnak tekintett zsidó síremléktípushoz. A fehér márványból faragott sztélén egy virágcserépből kétfelé szétágazó indás növényi díszítés látható. Ennek a síremléknek a műkőből készített másolatát állíttatta fel Lajta családja, Lajta Henrik (1865-1921) sírjelének, a Kozma utcai zsidó temetőben.

Lajta Henrik síremléke 1921-ben készült (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

Alkotásai a Kozma utcai zsidó temetőben

A Salgótarjáni utcai temető megnyitása után két évtizeddel a létesítendő új sírhelyek számát tekintve szűknek bizonyult, ezért  Kőbányán, a Kozma utcában az előzőnél jelentősen nagyobb sírkertet létesített a hitközség 1891-ben. A temető bejáratánál, a nagyméretű szertartási épület Freud Vilmos elgondolása alapján valósult meg, amelynek közelében 1903-ban Lajta Béla  árkádos sírboltokat tervezett. Az árkádsort kisebb és nagyobb boglyaíves nyílások tették volna mozgalmassá, de elgondolását nem valósították meg.

Árkádos sírbolt terve a Kozma utcai temetőben

Elhunyt szülei, Schmidl Sándor és felesége, Holländer Róza gyarmatáru-kereskedők számára fiuk, dr. Schmidl Miklós jogász építtetett sírboltot 1902 és 1903 között.

Lajta Bélának a Schmidl család számára tervezett síremlékén ötvöződnek az archaikus szerkezetek, az ősi kultúrák, a zsidó és a magyar népművészet jelei, ünnepélyes formában nyilvánulnak meg a kerámia és a mozaikművészet építészeti lehetőségei. A kerámia a pécsi Zsolnay gyár, a mozaik Róth Miksa üzemének  munkája. A temetőfalnak simuló, kétoldalról szabadon álló sírbolt lényegében egy paraboloid -boglyaívre boltozott falból áll, amelyet elől-hátul oromfalszerűen zárnak a hátfal és egy kapuzatos pártázattal koronázott főhomlokzat.

A Schmidl család számára tervezett síremlék (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A téglalap alaprajzot lefedő boltozat alatt kripta épült. A főhomlokzaton türkizkék majolika mázú nagyméretű Zsolnay-kerámiaborítás, a falat burkoló huszonöt darab kerámiaelem méretét és önállóságát az ívelt befoglaló forma csipkézett rajzú végei és a köztük kialakított fugák hangsúlyozzák. Az egyik kerámiaelemen a „Leitersdorfer Béla építő” szignó olvasható.

„Tervezte Leitersdorfer Béla építő” – olvasható az egyik kerámián (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

Türkizkék majolika mázú Zsolnay-kerámiaborítás látható a síremlék homlokzatán (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A Schmidl-sírbolt főhomlokzatának csúcsán egy hat sziromból álló, Dávid-csillag alakú növényi ornamentika látható. A főhomlokzat közepén található kétszárnyú kovácsoltvas ajtón keresztül lehet a síremlékbe bejutni. Az ajtó gerincét képező takaróléc fűzfatörzs, melyből mívesen formált, lehajló fűzfaágak hatását keltő szecessziós mestermunka figyelhető meg.

A  kapu felett szív alakú, mélyített mozaikfelület alján sárgásfehér rózsa látható, amely az alatta domborodó „fonott” vagy más értelmezési lehetőség szerint „csurgatott cukormázat” imitáló Zsolnay-kerámia kosárhoz tartozik.

Zsolnay-kerámia kosár díszíti a kaput (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A Schmidl-sírbolt  az ókeresztény ravennai Galla Placidia V. századi mauzóleuma belső hangulatával rokonítható, de elegáns iparművészeti munkát felvonultató külső megjelenése párhuzamba hozható a Schickedanz Albert által tervezett Andrássy úti Kisföldalatti lejárati pavilonjaival. A két épület funkciójában és művészeti stílusában eltért egymástól, de közös volt bennük, hogy mindkettő külsejét teljesen Zsolnay-kerámia borította.

A Schmidl-síremléket a Nemzeti Panteon Alapítvány támogatásával 1998-ra teljes mértékben helyreállították, Kőnig Tamás és Wagner Péter építészek, Dávid Ferenc művészettörténész, Csáki Klára restaurátor közreműködésével.

Lajta Béla másik kiemelkedő síremléke a Kozma utcai sírkeltben a Gries-síremlék, amely 1906 és 1907 között épült. A Gries-mauzóleum külsejét eredetileg teljes egészében Zsolnay-kerámia borította, a boglyaíves kupola fedése halvány, zöldes és okkerbe játszó kerámialapokból készült. A síremlék bélletes ívű bejáratán geometrikus elemekből összeállított díszítménysor figyelhető meg.

A Gries-síremlék (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A Gries-mauzóleum belsejében látható mozaik kockái közül az arany és a kék a domináns szín, amelyek segítik a teremtés és az újjászületés képzőművészeti megidézését.

Arany és kék színű mozaikok díszítik a Gries-mauzóleum belsejét (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

Oroszlánmotívum a sírbolt belsejében (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A mauzóleum a karbantartás hiánya okán leromlott állapotúvá vált, kivételes iparművészeti értékei miatt, fontos lenne szakszerű helyreállítása.

Lajta Béla Bécsben hunyt el 1920. október 11-én, az ő síremléke is a Kozma utcai zsidó temetőben található, a Kozma Lajos (1884-1948) tervei szerint készült funerális alkotás elegáns megjelenésével méltó emléket állít a kiváló kvalitású építész értékteremtő életének.

Nyitókép: A Schmidl család síremléke (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó