Évszázadok budapesti Jézus-ábrázolásai

Írta: Millisits Máté

2020. december 26. 12:00

A magyar fővárosban több tízezer különböző korú és eltérő művészi színvonalú Jézus-ábrázolás található. A műalkotások többsége a római katolikus egyház rendkívül gazdag egyházművészeti tevékenységéhez köthető. A reformáció felekezetei közül a Luther Márton munkássága révén létrejött evangélikusnál a templomi művészet gazdagabb, a reformátor az oltárnak a liturgikus térben történő használatát meghagyta, de az oltárképeken a hitújítás Krisztus-centrikussága kell érvényesüljön. A másik történelmi protestáns felekezet, a református a templomi térben tilt mindenfajta emberábrázolás lehetőségét, de a fővárosi kálvinista emlékanyagot megvizsgálva egy különleges szoborcsoportot találunk, amelynek kiemelt alakja az Atyaistenre tekintő Krisztus.

A legrégebbi Budapest területéhez köthető Jézus-ábrázolás, a Tabáni Krisztusnak hívott sárgás, kemény mészkőből faragott harminckét centiméter átmérőjű dombormű, amely egy elpusztult középkori tabáni templom sok viszontagságon át megmaradt emléke. A műalkotás a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményében található, a mérethű hiteles másolata a Tabáni Alexandriai Szent Katalin plébániatemplomban, az orgonakarzat alsó részén egy fülkébe építve látható.

A Tabáni Krisztus a Budapesti Történeti Múzeumban

A Krisztus-ábrázolás kerekformába foglalva, trónszéken ülő kitárt kezű, mívesen faragott alkotás, amely egykor egy nagyobb kapu feletti szobrászati műnek a történelem viharjain át is fennmaradt töredéke. A végítélet megdicsőült Jézusa bal kezében az Élet Könyvét tartja, jobbját áldásra emeli. A feje mögötti keresztes glória teszi ünnepélyessé és egyben apokaliptikussá az alkotást. Jézus arcának megjelenítése a test többi részéhez képest aránytalanul nagy.

A mű Jézus arcát szakáll nélkül jeleníti meg, amely a XII. században ritka ábrázolás. Krisztus testének megformálása igényes szobrászati munkáról árulkodik, amely a középkori elefántcsont-faragásokkal rokonítható.

Máriát tanító gyermek Jézus

A Belvárosi Nagyboldogasszony főplébánia-templom középkori Krisztus-ábrázolását tíz évvel ezelőtt, 2010-ben Derdák Éva restaurátor tárta fel. Pest legősibb szakrális épülete szentélyének középső részén megtalált festményen Szűz Mária ölében felálló gyermek Jézus látható. A műalkotás a XIV. században készült, a stíluskritikai megállapítás szerint Károly Róbert uralkodásának idején.

XIV. századból származó Trónoló Madonna-kép a templom szentélye mögött (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Jézus hat-hét év körüli gyermek, egyik kezével tanítja Máriát. Az ifjú megváltó a másik kezében egy almát tart. A festmény a középkori Mária-kultusz különleges tanúja. Amint a bibliai bűnesetnél Éva a Teremtő által tiltott Jó és Rossz Tudásának fájáról a gyümölcs leszakítására csábítás vétkét elkövette, úgy Szűz Máriát alázatossága által a Megváltás-művében való szerepe miatt tekintették a középkorban új Évának. A gömb alakú gyümölcs a hatalmat jelentő országalmát szimbolizálja, vagy tágabb értelemben  egyfajta világmodellként is értelmezhető.

Raffaello Krisztus-ábrázolása evangélikus oltárképen

A klasszicista Deák téri evangélikus templom monumentális oltárképét, Franz Sales Lochbihler (1777-1854) bajor művész készítette 1811-ben,  Raffaello Santi (1483-1520) Krisztus színeváltozása című Rómában található festményének másolataként. Az eredeti alkotás a reneszánsz művészet mesterműve. A festményen két esemény egyszerre jelenik meg, az alsó részen holdkóros fiút hoznak az apostolok elé, fent viszont Krisztus színeváltozása látható.  

A Deák téri evangélikus templom oltárképe

Raffaello Santi Máté evangéliumának tizenhetedik részére támaszkodott, amelyben az apostol leírta, hogy Krisztus néhány tanítványa előtt elváltozott és mennyei fényességben Mózes és Illés prófétákkal beszélt. Ugyanebben az időben egy ördögtől megszállt gyermeket vittek hozzátartozói meggyógyítani azokhoz az apostolokhoz, akik nem kísérték fel Jézust a Tábor-hegyre.

Raffaello  kompozícióban a hegy alján lévő tanítványok nem tudnak a hegyen történt megdicsőülésről, a festmény szemlélői azonban ezt is látják. Az evangélium később tudósít arról, hogy Krisztus, amint lejött a hegyről, meggyógyítja a beteg fiút. Ezt a csodát nem mutatja a festmény, de látva e szomorú jelenet felett lebegni az Üdvözítő dicső alakját, a művész érezteti a szemlélővel, hogy Ő fog segíteni. Legkvalitásosabb az oltárkép felső része, mivel a római eredetin is ez a rész Raffaello Santi saját kezű műve.

A stíluskritika megállapította, hogy az alsó csoportnak legfeljebb a vázlata eredhet tőle, mert itt a festmény rajza keményebb. Raffello és tanítványa közös műve, két képi világ alkalmazása egy oltárképen. A felső résznek sejtelmes, látomásszerű fehér fénye és az alsó rész sötétsége az alsó cselekvény földi nyomorúságának és a felső jelenet mennyei örömének ellentétét kívánta kihangsúlyozni. A Deák téri másolatban az eredeti képhez viszonyítva a festmény alsó jelenetében a tömegben két személlyel kevesebb lett ábrázolva.

Benczúr Gyula Jézus születése oltárképe

A Fasori Evangélikus Egyházközség templomának oltárképét Benczúr Gyula (1844-1920) festette. A mű 1910 és 1913 között készült, a Napkeleti Bölcseknek a gyermek Jézusnál tett látogatását jeleníti meg. Az oltárfestmény költségeit Eischer Gyula (1846-1909) nőgyógyász, az egyházközség egyik tagja által indított adakozás biztosította.  A képen protestáns teológiai felfogásnak megfelelően egyedül Jézust illeti a glória.

Az oltárképen karácsony éjszaka hajnala jelenik meg, az ég alja már világosodni kezd, de az égen még tündöklik a Megváltó születésének helyét jelző betlehemi csillag. Mária a szabadban, s nem az istállóban fogadja a messzi földről érkezett vendégeket. Egy padra ülve mutatja gyermekét a hódolatra járuló bölcseknek.

Jézus születése Benczúr Gyula festményén, a Fasori Evangélikus Egyházközség templomának oltárképe (Fotó: Milisits Máté/pestbuda.hu)

A Fasori Evangélikus Egyházközség templomának oltárképe (Fotó: evangelikus.hu)

Benczúr Gyula a műtermében, előtte a készülő Fasori evangélikus templom oltárképe

Az anya és gyermeke nem a függőleges szimmetria tengelyben található, de így is ők vannak a szellemi középpontban. Az oltárképen a kis Jézus van a „valóságos központban”, érződik ez a három bölcs feléje irányuló mozdulataiban. Máriát az alkotó fehér színű ruhába öltözteti, jelezve szűzi tisztaságát. Gyermekére néző meghatott tekintetével, boldog anyai mosolyával az ölében tartott újszülött égi jelentőségét emeli ki.

A Szentírás keletről érkezett bölcsek  imádásáról tudósít, Benczúr  képén három különböző ruhába öltözött eltérő életkorú személy figyelhető meg. Az ércsisakos középkorú személy a kép középterében áll és karjait kitárva föléje hajol, mozdulatával egyszere „védelmezi” a gyermek Jézust és az azt letérdelve imádó idősebb társát. A harmadik férfit a szakirodalom „turbános néger fejedelem”-nek írja le, aki botjára támaszkodva néz le a csoportra. A sisakos férfi mögött apródja kezében ajándékba hozott kelyhet tart.

Benczúr műalkotásán a színek festői visszahúzódását figyelhetjük meg; Mária köntösének diadalmas fehérsége, az idős hódoló bíborpalástjának színében már sötétebb tónusban folytatódik, majd végződik a háttérben lévő kiséret lehalkuló szürkeségében.

Kisgyermek Jézus és Szűz Mária domborműve harangon

Idősebb Walser Ferenc (1827-1901) harangöntő mester erzsébetvárosi műhelyében készítette 1873-ban a XIX. században álló városháza tornya részére a harangot. Az öntvényt a városháza lebontása után a Fővárosi Múzeum kapta meg. Jelenleg a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának féltett műtárgya.

Az egykori pesti városháza Walser-harangja

A harang egyik oldalán a kisgyermek Jézus és Szűz Mária domborműve látható

A harang palástjának egyik oldalán a kis gyermek Jézus és Szűz Mária domborműve látható, míg a másikon Árpád-házi Szent Erzsébet álló alakos ábrázolása figyelhető meg, aki kötényében rózsákat tart. Amíg az Árpád-házi szent megjelenítése a XIX. század második felének hagyományos, enyhén gótizáló felfogásával rokonítható, addig Mária és a kezében tartott gyermek Jézus a barokk formavilág megidézőjeként tűnik elénk.

Az Atyaistenre tekintő Krisztus

A pécsi születésű, római katolikus felekezetű szobrászművész Horvay (Horvai) János (1874-1944), a genfi Reformáció Emlékműve megvalósítására kiírt nemzetközi pályázatra 1908-ban gipszből készítette el alkotását. A pályamű létrehozása idején Horvay már több közönségsikert elért köztéri szobrot készített, többek között 1902-ben a Cegléden felavatott Kossuth-szobrot és 1907-ben Pécsett átadott Zsolnay Vilmosnak emelt emlékművet.

A szobrász a pályázat kiírásától eltérően szoboregyüttes-tervén a reformáció történetének jeles személyiségei mellett Krisztust is megformázta Kálvin János fölé magasodva. Az Atyára feltekintő Megváltó alakja, beszédes tekintetével rámutat a kegyelem forrására, aki által erőt kapunk a földön reánk mért szenvedések elviselésére. A szobrászművész Kálvint gondolatokban elmerülve, az élet nehézségeit fájdalmasan megélve, előre görnyedve, lehajtott fejjel formálta meg.

Horvay János Krisztus- és Kálvin-ábrázolása a Ráday utca 28. szám alatt

A szobrászművész Kálvint gondolatokban elmerülve, lehajtott fejjel formálta meg

A nagyszámú pályázó közül két párizsi szobrászművész terve került ki győztesen, de Horvay János alkotásáról is elismerően írtak a korabeli sajtóban és Magyarországon később bronzból a szobrát kiöntették, amelyet az 1910-es években a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday utca 28. szám alatti székházában helyeztek el.

Horvay János az Atyára tekintő Krisztus-alakot a Gerbeaud család síremlékének részeként kőből kifaragta. Az 1930-as évektől a Herendi Porcelán Manufaktúra különböző méretekben, íróasztali díszként gyártotta az Atyára tekintő Krisztus porcelánszobrot.

Krisztus sírbatétele a terézvárosi templom főhomlokzatába építve

Ligeti Miklós (1871-1944) szobrászművész szakrális témájú alkotásai közül kiemelkedik a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplom főhomlokzatába 1929-ben beleépített  Krisztus sírba tétele című dombormű.

A Krisztus sírba tétele című dombormű az Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplom főhomlokzatá​n (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A szürke színű márványból faragott alkotást előszőr az érdeklődő közönség a művésznek az Ernst Múzeumban 1913-ban rendezett gyűjteményes kiállításán láthatta. Az anatómiailag pontos, de mégis művészi hatású, négy alakos faragásért Ligeti Miklóst az egyházművészeti alkotások rangos kitüntetésével, az Ipolyi-díjjal ismerték el.

A kiváló kvalitású szobrot a Szépművészeti Múzeum vásárolta meg, a múzeumot 1921 és 1935 között főigazgatóként irányító Petrovics Elek (1873-1945) javaslatára a Székesfőváros Önkormányzata, mint a templom kegyura állta a méltó elhelyezés költségeit. A Krisztus sírba tételét ábrázoló szoborcsoport svéd gránitból faragott építészeti keretezését Hikisch Rezső (1876-1934) tervezte.

Rákosliget különleges üvegablaka: Krisztus az első világháborús sebesült katonák között

A rákosligeti római katolikus plébániatemplom 1914 és 1915 között épült, a színes ólmozott üvegablakai az első világháború harmadik évében készültek Palka József (1860-1952) üvegművész józsefvárosi műhelyében.

Jézus az első világháború sérült katonái között a rákosligeti templom egyik üvegablakán. Az üvegfestmény készítője: Palka József (Fotó: Bodrogi Dávid)

A korai gótikát idéző templom nagyméretű üvegképei közül témaválasztása miatt kiemelésre érdemes az, amelyik Krisztust ábrázolja a világégés során megsebesült katonák között. A fehér ruhás Megváltó kezével megáldja a hős honvédeket. Az alkotásban a hazaszeretet és a vallásos érzület művészileg eggyé válik.   

Nyitókép: Jézus születése Benczúr Gyula festményén, a Fasori Evangélikus Egyházközség templomának oltárképe (Fotó: Milisits Máté/pestbuda.hu)

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Milyen kar, hogy nem all mar az egykori Pest jelkepenek szamito hatalmas ikonikus varoshaza es igy harangjanak hangjat sem hallhatjuk. Ugyanez vonatkozik az egykori tabani szerb templomra is amelynek harangjat feldobtak a Citadellara. Ki tudja mi lesz a sorsa a fellegvar felujitasa utan...
Szerintem az osszes ilyen elarvult harangot ossze kene gyujteni es haranglabakon felallitani valamilyen zart kozteruleten, ahol az emberek nem csak lathatnak oket, de a hangjukat is hallhatnak, hiszen vegulis azert keszultek.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó