Megmenekült a bontástól a Márványmenyasszony és a Wichmann-kocsma épülete is

Írta: Bukovszki Péter

2021. jan. 17. 13:00

Az elmúlt napok eseményeire reagálva a Miniszterelnökség elrendelte a műemlékvédelmi eljárás megindítását két budapesti, kultúrtörténeti jelentőségű épület esetében. A Széchenyi lakodalmának helyet adó I. kerületi Márványmenyasszony vendéglőn és a VII. kerületi, Wichmann Tamás kocsmájaként ismertté vált Kazinczy utcai házon a gyorsított eljárás lezártáig tilos bontási vagy építési munkát végezni. Bár az épületek jövőjében még így is bőven akadnak kérdőjelek, múltjukat annál jobban ismerjük.

A kulturális örökség védelméért felelős Miniszterelnökséget vezető miniszter azonnali hatállyal elrendelte az I. kerület Márvány utca 6-8. szám alatti (Márványmenyasszony étterem épületei) valamint a VII. kerület Kazinczy u. 55. szám alatti (Wichmann-kocsma) ingatlanok esetében a műemléki védettségi eljárás megindítását. Az eljárás befejezéséig, amit a Miniszterelnökség gyorsított ütemben fog lefolytatni, az ingatlanokon tilos bármilyen bontási vagy építési munkálatot végezni – közölte a Miniszterelnökség szombaton. 

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a két régi, ikonikus, bár számtalanszor átépített épület megmenekülhet a bontástól. A két épületben az a közös, hogy mindkettő kultúrtörténeti szempontból jelentős: bár építésük óta annyi jelentős átalakításon estek már át, hogy részleteikben aligha lennének felismerhetők egykori vendégeik számára, mégis gazdag múltat őriznek.

Széchenyi lakodalmának helyszíne: a Márványmenyasszony

A Márványmenyasszony étterem épülete aprónak hat a körülötte felépült nagyobb házak között (Fotó: Google Streetview)

Az I. kerületi Márványmenyasszony vendéglőt 1793-ban alapították, helyet adott Széchenyi István 1836-os és Wesselényi Miklós 1845-ös lakodalmának is, de rajtuk kívül számos művész, politikus megfordult a falai között. A ház budapesti viszonylatban is kiemelkedő kultúrtörténeti jelentőségét éppen mementó jellege adja: az, hogy alapítása óta vendéglátóhelyként szolgál, a múlt egy elevenen darabja. Bár az épületet számtalanszor átépítették (eddig ezért sem élvezhetett műemléki védettséget), falai mégis napestig mesélhetnék a pompás nemesi esküvők, polgári mulatságok, szende szépasszonyok és léha csábítók színes történeteit. 

A Márványmenyasszony belső tereti számtalanszor átalakították már az évszázadok során (Fotó: Facebook/Márványmenyasszony étterem)

A Márványmenyasszony étterem kerthelyisége egy korábbi fotón (Fotó: Facebook/Márványmenyasszony étterem)

A házra jelenlegi tulajdonosa tavaly decemberben kapott részleges bontási engedélyt és bár a jövőbeli terveinek részletei máig nem ismertek a nagyközönség előtt, az épület pusztulásától tartva mindenki egy emberként állt ki a védelméért. A Miniszterelnökség most bejelentett intézkedése az egész épületet megmentheti. 

A magyar kártya szülőhelyétől Wichmann kocsmájáig

Az egykori Wichmann-kocsma épületében ma pizzéria működik (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Kazinczy utca 55. története bár jóval később kezdődött, mint budai rokonáé, jövője viszont a közelmúltig úgy tűnt, hasonló lesz. Bár a tulajdonos Rum Garden Kft. tervei alapján a ház sorsa bontás lett volna, a tervek részletei máig nem ismertek. A Pestbuda a beruházásra rálátó forrásból ugyanis úgy értesült: a sajtóban megjelent ötemeletes szálloda koncepcióját később újragondolták, ám az új, véglegesnek szánt terv a nyilvánosság számára továbbra is ismeretlen.  

Emléktábla és egy megtépázott piros VIII-as lap hirdeti: a Kazinczy utca 55-ös számú ház helyén állt a Schneider-féle kártyafestő műhely, ahol az első magyar kártya készült (Fotó: pestbuda.hu/Both Balázs)

Noha a Kazinczy utcai házra az elmúlt hetekben egyre inkább ráragadni látszik a „Wichmann-kocsma” név, az épület története jóval színesebb ennél. A ház a sajtóban sok helyen megjelentekkel szemben nem azonos a Schneider József kártyafestő által 1834-ben megvásárolt műhellyel, ahol 1836-ban az első 36 lapos magyar kártya készült, hanem későbbi építésű. A házról 2018-ban a jelenlegi tulajdonos Rum Garden Kft. megbízásából az Örökségvédelmi Tervező és Szolgáltató Kft. által elvégzett értékvédelmi vizsgálat dokumentációja szerint a legrégebb rész, a pince valóban a XIX. első felére datálható, de az épület föld feletti részein néhány kő kivételével a legrégebbi falak is 1869-ből valók. A korábbi földszintes ház helyére Schusbeck Pál tervei alapján ekkor építette a ma is álló egyemeletes klasszicizáló épületet az új tulajdonos, Rothauser Mór (Móric) ruhakereskedő. 

A Rothauser Testvérek Egyesült Gyári Áru Raktára a névazonosság ellenére nem a Kazinczy utca 55. szám alatti házban, hanem a Király utca 1. szám alatt volt, Rothauser Mór pedig nem foglalkozott játékáruk forgalmazásával (Fotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Innentől kezdve elmondható, hogy a ház valamennyi tulajdonosváltás során jelentős átalakuláson esett át. A dokumentum szerint Rothauser 1895-ben az épületet bérbeadta Zierlichné Fischer Cecilíának, aki bordélyházat alakíttatott ki benne. A vendégek jobb „kiszolgálása” érdekében 1903-ban az épület belső tereit modernizálták, hideg- és meleg vizes fürdőszobákat alakítottak ki, és angol WC-ket. Ekkor már ifjabb Rothauser Mór volt a tulajdonos, de csak 1906-ig, ekkor ugyanis a Pesti Napló azévi február 20-i száma szerint családi és anyagi gondjai miatt forgótáras pisztolyával a Kazinczy utcai házban főbe lőtte magát. 

A ház ugyanebben az évben dr. Bíró Mór tulajdonába került („bekebeleztetett”, ahogy a korabeli tulajdoni lap fogalmaz), ő pedig kiadta az előző évben megalakult Magyar Teozófiai Társaságnak. Ezután került fel a ház kapurácsára a társaság emblémája, amely a mai napig látható. 

A Magyar Teozófiai Társaság is bérelte a házat az 1900-as évek első évtizedében, ebből az időből maradt meg a társaság emblémája a kapu rácsán (Fotó: pestbuda.hu/Both Balázs)

Az épületet a két világháború között vette meg Bronner Artúr, akinek családja egészen 1982-ig a ház emeletén. Közben a házban volt tejcsarnok, az 1949-es államosítás után a PIÉRT papír és egy szűcsszövetkezet üzemi étkezdéje. 

A ház történetének egyik legnagyobb átalakítása azonban Wichmann Tamáshoz, a tavaly elhunyt, kilencszeres világbajnok kenushoz fűződik, aki az 1980-as évek közepén alakíttatta ki ott az először Szent Jupát, majd Wichmann néven működő kocsmáját. A ház földszintjét ekkor teljesen átépítették, több helyiséget egybenyitottak. 

Az épület értékét tehát – a Márványmenyasszonyhoz hasonlóan – nem a szép díszek és eredeti részletek adják, ezekből ugyanis a kapuzaton, a lépcsőház kovácsoltvas díszein és a még megmenthető állapotú belső nyílászárókon kívül nemigen akad több. Inkább a ház kultúrtörténeti jelentősége: az, hogy őrzi az első magyar kártya születésének helyét, dolgos kezek és szégyenszagú esték emlékét, az emeleten egykor lakó család héköznapjait és sokak törzshelyét, Wichmann Tamás kedvelt kocsmáját. És persze a mementójelleg: hogy a kis ház jelentős átépítésekkel bár, de falaiban és alakjában mégis hordozza egy letűnt kor szellemét, amely túlságosan gyorsan változó világunkban megállásra és emlékezésre ösztönöz.  

Borítókép: A VII. kerületi Kazinczy utca 55., a Wichmann kocsmájaként ismertté vált ház (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Összesen 4 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


A Márványmenyasszony melletti foldszintes lakohaz is megerne egy miset. Tokeletes peldaja a szocialista "hazfelujitasnak" a minden ornamentikat lehamozo, kupolat leegyszerusito igenytelen funkcionalista beavatkozasokkal, amit vegrehajtottak rajta. A kornyek egyebkent tele van hasonlo, legyalult homlokzatu epuletekkel.

Válaszok:
Sándor | 2021. január 20. 19:17

Ismerős nekem az a környék. Néhány évtizede még borzasztó állapotban volt.


Sajnos, a két ezzel együtt bontásra ítélt, nagyon szép Király utcai klasszicista házról nem esik szó, pedig kicsit felújítva azok is sokat hozzátennének a környék hangulatához! Már alig maradt valami az egykori nagyszerű Király utcából! Nagyon fájdalmas, hogy ilyeneket a földdel egyenlővé lehet tenni. A "Wichmann kocsma" még (helyesen) átüti a közvélemény ingerküszöbét, de mi lesz azokkal a házakkal, amelyekre nem lehet ilyen sztorit felhúzni (sorolni lehetne a ledózerolt, kibelezett, csak torzóban meghagyott budapesti házakat)? Régi épületek makettszerű visszaépítése helyett már az is jelentős nemzeti tett lenne, ha megőriznénk azt, ami van!


Kérem szépen nagyon szép emlékek fűződnek a Márványmenyasszonyhoz, ugyanis most 73 éves vagyok, és a Petőfi Sándor gimibe jártam, és a szüleim ide fizettek be ebédelni.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó