A Budapesti Könyvnyomdászok és Betűöntők Közös Egylete 1876-ban alakult, 1885-ben pedig az érdekvédelmi szervezet országos szintűvé vált. Már ekkor felmerült a gondolat, hogy épüljön egy önálló, a sok ezer tagot számláló egylet művelődési és szórakozási igényeit is kielégítő székház.

A Gutenberg Otthon főhomlokzata 1908-ban (Forrás: Magyar Építőművészet, 1908. 2. szám)

1905-ben döntöttek arról, hogy a mai Gyulai Pál utca 14. alatti telket megvásárolják, és felépítik a régóta vágyott központot. Pályázatot is hirdettek, amelyet Vágó József és Vágó László nyert meg. Az építészpáros azt javasolta az egyletnek, hogy ne a kiszemelt telken lássanak az építkezéshez, mert az ingatlan árát túl magasnak tartották. Az építésért felelős nyomdászbizottság a közeli Sándor tér 4. szám alatt találta meg a végleges helyszínt.

A részletes tervek már erre a telekre készültek, a nyomdászok vezérkara pedig három kiváló műépítészt felkért, hogy a kivitelezés idején tanácsaikkal segítsék Vágóékat. Korb Flóris, Pecz Samu és Lechner Ödön külön-külön is garanciát jelentettek a vállalkozás sikerére, Lechner pedig később egy ideig lakója is volt a háznak. Már ebben az időszakban az az ötlet is megszületett, hogy a majdani ház előtti teret Sándor főherceg helyett a könyvnyomtatás atyjáról, Gutenberg Jánosról nevezzék el. A nyomdásztársadalom a következő négy évtized során többször is próbálkozott az ötlet megvalósításával, s bár a főváros vezetése egyszer sem zárkózott el a dologtól, csupán 1946-ban lett a tér neve Gutenberg.

      

A Vágó testvérek vázlatai az épületről (Forrás: Magyar Építőművészet, 1908. 2. szám)

Az építkezés 1906 elején kezdődött, és 1907 augusztusában már beköltözhettek az első bérlők. A munkálatok összköltsége meghaladta az egymillió koronát. 1907. október 13-án zajlott az ünnepélyes avatási ceremónia, amelyen a nyomdászok mellett több más ipartestület vezetője is megjelent.

Az építészpáros egészen különlegesen oldotta meg azt a feladatot, hogy a lakók és az egyesületi tagok mindennapjai ne keresztezzék egymást. A bérházba a térre néző fronton kialakított, díszes kapun át lehetett bejutni. Ezen a részen, a két sarkon egy kávéház és egy étterem működött, de volt hely néhány kisebb bolt számára is. A ház első négy emeletén összesen 38 lakást alakítottak ki, az itt élők kényelmét személylift és teherfelvonó is szolgálta. A székház különböző helyiségeibe a Kölcsey utcai és a Bérkocsis (ma Scheiber Sándor) utcai oldalon található kapukon keresztül vezetett az út. 

A földszinten díszes előadóterem és színpad várta az egylet tagjait, ide a kávéházból és az étteremből közvetlenül is beléphetett bárki. Az egyleti helyiségek és az irodák a félemeleten kaptak helyett, de erre a szintre került az előadó-, olvasó-, játszó- és gyűlésterem, a könyvtár, valamint a Typographia című szaklap szerkesztősége is.

Az ötödik emeleten műtermet és egy tánctermet alakítottak ki, a pinceszinten a tekézőhelyiség, a gépház és a légfűtő berendezés kapott helyet.

Az Ujság című napilap így jellemezte a Gutenberg Otthont az 1907. október 13-i számában: „Az egész épületnél úgy külsejében, mint belsejében minden részlet harmonikus, modern művészi összhangzású. A homlokzatról a sok gipsz-díszítést az építők teljesen száműzték s a művészi hatást a tömegek, ablakok jó elosztásában, néhány erkély kellemes, puha hajtásában, az oromfalak nemes, magyar vonalában érvényesítették.”

Egészítsük ki ezt az összefoglalást néhány részlettel. Az épület főhomlokzata rendkívül részletgazdag volt, a magyaros szecessziós stílus jegyében készült épületdíszek szintenként változtak, és a felsőbb emeletek magasságában teljesedtek ki. Az első öt szinten Zsolnay épületkerámiák, a hatodik szinten a középen kialakított erkélytől jobbra és balra Kernstock Károly falfestményei voltak láthatók. A nyomdászéletből vett jelenetek színvilága lenyűgöző lehetett. Ahogy azt maga Vágó József és Vágó László írta: „E képek kivitele, monumentális jellege folytán figyelemreméltó. Az alakok egyszerűen csak körvonalazva vannak a vakolatalapban, a háttér pedig zöld és arany, magyaros mintájú szőnyeg. Maga a körvonal jó hüvelykujj vastagságú bemélyítés” – olvashatjuk a Magyar Építőművészet 1908.évi 2. számában.

Az épület sarokhomlokzata Kernstock Károly festményeivel (Forrás: Magyar Építőművészet, 1908. 2. szám)

Ugyancsak jelentős művészi alkotás volt a hetedik szintnél, a műterem ablakai felett elhelyezett két hatalmas, egész alakos nyomdászszobor. A Szamovolszky Ödön – Gách István páros és Bethlen Gyula alkotta művek mintegy megkoronázták a térre néző homlokzatot.

Az épület az Uj idők 1907. október 20-i számában

Az épület belseje a homlokzathoz hasonlóan rengeteg érdekességet rejtett. A folyosók elválasztó ajtóit és ablakait Róth Miksa műhelyében készült színes betétekkel díszítették. A lépcsőházi és udvari korlátok népies motívumokkal ékesítettek, a galambpárok és tulipánok egyébként a két Vágó egy korábbi munkájának, a Boráros tér 4. számú házon alkalmazott mintáknak a továbbgondolásai. A beltéri csempe szintén Zsolnay termék, a padló a nyomdászegyesület jelképével és az GO betűkkel szakaszonként díszített terazzoborítása pedig egészen lenyűgöző hatást gyakorolhatott a látogatóra.

A főbejárati előcsarnok padlója az építés évével és a Gutenberg Otthon szimbólumával (Fotó: Simon Tímea)

A főbejárati előcsarnok virágmotívumos csempeburkolattal (Fotó: Simon Tímea)

Rekonstruált színes üvegbetétek (Fotó: Simon Tímea)

Az előadóterem minden részletét nagy aprólékossággal dolgozták ki a tervezők. Már az is különleges, hogy ezt a hatalmas teret az épület udvarán építették be, tetővel lehatárolva. A terem egyik végén Kiss Rezső festőművész faliképe, a színpad felőli oldalon Zord Arnold festménye díszítette a félköríves záródású falakat.

Az Otthon díszterme (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Zord Arnold falfestménye a nagy előadóteremből (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Kiss Rezső falfestménye a nagy előadóteremből (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az ajtók és az oldalfalak szintén különleges részletességgel voltak kidolgozva, az építészeknek még arra is jutott energiája, hogy a nézőtér székeire is rákerüljön a sasos-címeres motívum. 

A díszterem a színpaddal (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A címeres székek a díszteremben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A múlt idő használata sajnos nem a véletlen műve. A ház sok mindent kibírt, világháborús ostromot, az 1948-as államosítás következményeit (válaszfalak emelésével a lakások száma megduplázódott), de az 1970-es évek felújítási munkálatai maradandó károkat okoztak. Elbontották a két épületszobrot, a Kernstock-falfestményeket pedig levakolták. Számos helyen az üvegablakokat is kicserélték, és a kovácsoltvas korlátokhoz is hozzányúltak. Az eredeti felvonókat is eltávolították, helyükbe egyszerű kivitelű liftek kerültek.

A lakóház udvara a függőfolyosókkal a ház felépítését követően (Forrás: Magyar Építőművészet, 1908. 2. szám)

A lakóház udvara a függőfolyosókkal 2021 januárjában (Fotó: Simon Tímea)

A Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezete, amely 1951-től Gutenberg Művelődési Otthon néven működtette a kulturális részleget, a rendszerváltozás után elhagyta az épületet, s bár 2001-ben visszaszerezte az első két szintet, de nemsokára kénytelenek voltak végleg búcsút mondani egykori otthonuknak. A színházterem, ahol 1915-től még mozifilmeket is vetítettek, régóta kihasználatlan.

2006-ban a lakóközösség a házban jelentős helyreállítási munkákat kezdeményezett. Sikerült üvegablakokat rekonstruálni, a bejárati kapu, az előtér, a terazzoburkolat is az eredeti képet mutatja, a kovácsoltvas korlátok is jó állapotban vannak. Ugyanakkor a homlokzat alapos felújításra szorul, és Kernstock Károly falfestményei is majdnem 50 éve várnak arra, hogy ismét napvilágot lássanak. A díszterem és a félemeleti helyiségek sorsa egyelőre bizonytalan. Reméljük, hogy nem kell újabb évtizedeket várni arra, hogy ez a gyönyörű épület az ott élők és az arra járók örömére ismét eredeti pompájában ragyogjon.

Nyitókép: Az épület 2021 januárjában (Fotó: Simon Tímea)