Mi lesz veled, Gutenberg? – 115 éve kezdték építeni a nyomdászok székházát Józsefvárosban

A cikk angolnyelvű változata: The future of Gutenberg – Construction of printers' headquarters began 115 years ago

Írta: Gönczi Ambrus

2021. január 25. 9:00

A magyaros szecessziós stílusban tervezett lakóházak egyik remekét, a Gutenberg Otthont 1906-ban kezdték építeni. A hosszú ideig kulturális feladatokat is ellátó bérház ma is igazi különlegességnek számít, annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben sokat veszített értékeiből. Épületszobrait csaknem fél évszázaddal ezelőtt elbontották, homlokzati festményeit bevakolták, pedig a gyönyörű ház megérdemelné, hogy eredeti állapotában helyreállítsák.

A Budapesti Könyvnyomdászok és Betűöntők Közös Egylete 1876-ban alakult, 1885-ben pedig az érdekvédelmi szervezet országos szintűvé vált. Már ekkor felmerült a gondolat, hogy épüljön egy önálló, a sok ezer tagot számláló egylet művelődési és szórakozási igényeit is kielégítő székház.

A Gutenberg Otthon főhomlokzata 1908-ban (Forrás: Magyar Építőművészet, 1908. 2. szám)

1905-ben döntöttek arról, hogy a mai Gyulai Pál utca 14. alatti telket megvásárolják és felépítik a régóta vágyott központot. Pályázatot is hirdettek, melyet Vágó József és Vágó László nyert meg. Az építészpáros azt javasolta az egyletnek, hogy ne a kiszemelt telken lássanak az építkezéshez, mert az ingatlan árát túl magasnak tartották. Az építésért felelős nyomdászbizottság a közeli Sándor tér 4. szám alatt találta meg a végleges helyszínt.

A részletes tervek már erre a telekre készültek, a nyomdászok vezérkara pedig három kiváló műépítészt felkért, hogy a kivitelezés idején tanácsaikkal segítsék Vágóékat. Korb Flóris, Pecz Samu és Lechner Ödön külön-külön is garanciát jelentettek a vállalkozás sikerére, Lechner pedig később egy ideig lakója is volt a háznak. Már ebben az időszakban az az ötlet is megszületett, hogy a majdani ház előtti teret Sándor főherceg helyett a könyvnyomtatás atyjáról, Gutenberg Jánosról nevezzék el. A nyomdásztársadalom a következő négy évtized során többször is próbálkozott az ötlet megvalósításával, s bár a főváros vezetése egyszer sem zárkózott el a dologtól, csupán 1946-ban lett a tér neve Gutenberg.

      

A Vágó testvérek vázlatai az épületről (Forrás: Magyar Építőművészet, 1908. 2. szám)

Az építkezés 1906 elején kezdődött és 1907 augusztusában már beköltözhettek az első bérlők. A munkálatok összköltsége meghaladta az egymillió koronát. 1907. október 13-án zajlott az ünnepélyes avatási ceremónia, melyen a nyomdászok mellett több más ipartestület vezetője is megjelent.

Az építészpáros egészen különlegesen oldotta meg azt a feladatot, hogy a lakók és az egyesületi tagok mindennapjai ne keresztezzék egymást. A bérházba a térre néző fronton kialakított, díszes kapun át lehetett bejutni. Ezen a részen, a két sarkon egy kávéház és egy étterem működött, de volt hely néhány kisebb bolt számára is. A ház első négy emeletén összesen 38 lakást alakítottak ki, az itt élők kényelmét személylift és teherfelvonó is szolgálta. A székház különböző helyiségeibe a Kölcsey utcai és a Bérkocsis (ma Scheiber Sándor) utcai oldalon található kapukon keresztül vezetett az út. 

A földszinten díszes előadóterem és színpad várta az egylet tagjait, ide a kávéházból és az étteremből közvetlenül is beléphetett bárki. Az egyleti helyiségek és az irodák a félemeleten kaptak helyett, de erre a szintre került az előadó, olvasó-, játszó- és gyűlésterem, a könyvtár, valamint a Typographia című szaklap szerkesztősége is.

Az ötödik emeleten műtermet és egy tánctermet alakítottak ki, a pinceszinten a tekézőhelyiség, a gépház és a légfűtő berendezés kapott helyet.

Az Ujság című napilap így jellemezte a Gutenberg Otthont 1907. október 13-i számában: „Az egész épületnél úgy külsejében, mint belsejében minden részlet harmonikus, modern művészi összhangzású. A homlokzatról a sok gipsz-díszítést az építők teljesen száműzték s a művészi hatást a tömegek, ablakok jó elosztásában, néhány erkély kellemes, puha hajtásában, az oromfalak nemes, magyar vonalában érvényesítették.”

Egészítsük ki ezt az összefoglalást néhány részlettel. Az épület főhomlokzata rendkívül részletgazdag volt, a magyaros szecessziós stílus jegyében készült épületdíszek szintenként változtak, és a felsőbb emeletek magasságában teljesedtek ki. Az első öt szinten Zsolnay-épületkerámiák, a hatodik szinten a középen kialakított erkélytől jobbra és balra Kernstock Károly falfestményei voltak láthatók. A nyomdászéletből vett jelenetek színvilága lenyűgöző lehetett. Ahogy azt maga Vágó József és Vágó László írta: E képek kivitele, monumentális jellege folytán figyelemreméltó. Az alakok egyszerűen csak körvonalazva vannak a vakolatalapban, a háttér pedig zöld és arany, magyaros mintájú szőnyeg. Maga a körvonal jó hüvelykujj vastagságú bemélyítés – olvashatjuk a Magyar Építőművészet 1908.évi 2. számában.

Az épület sarokhomlokzata Kernstock Károly festményeivel (Forrás: Magyar Építőművészet, 1908. 2. szám)

Ugyancsak jelentős művészi alkotás volt a hetedik szintnél, a műterem ablakai felett elhelyezett két hatalmas, egészalakos nyomdászszobor. A Szamovolszky Ödön – Gách István páros és Bethlen Gyula alkotta művek mintegy megkoronázták a térre néző homlokzatot.

Az épület az Uj idők 1907. október 20-i számában

Az épület belseje a homlokzathoz hasonlóan rengeteg érdekességet rejtett. A folyosók elválasztó ajtóit és ablakait Róth Miksa műhelyében készült színes betétekkel díszítették. A lépcsőházi és udvari korlátok népies motívumokkal ékesítettek, a galambpárok és tulipánok egyébként a két Vágó egy korábbi munkájának, a Boráros tér 4. számú házon alkalmazott mintáknak a továbbgondolása. A beltéri csempe szintén Zsolnay-termék, a padló a nyomdászegyesület jelképével és az GO betűkkel szakaszonként díszített terazzo-borítása pedig egészen lenyűgöző hatást gyakorolhatott a látogatóra.

A főbejárati előcsarnok padlója az építés évével és a Gutenberg Otthon szimbólumával (Fotó: Simon Tímea)

A főbejárati előcsarnok virágmotívumos csempeburkolattal (Fotó: Simon Tímea)

Rekonstruált színes üvegbetétek (Fotó: Simon Tímea)

Az előadóterem minden részletét nagy aprólékossággal dolgozták ki a tervezők. Már az is különleges, hogy ez a hatalmas teret az épület udvarán építették be, tetővel lehatárolva. A terem egyik végén Kiss Rezső festőművész faliképe, a színpad felőli oldalon Zord Arnold festménye díszítette a félköríves záródású falakat.

Az Otthon díszterme (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Zord Arnold falfestménye a nagy előadóteremből (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Kiss Rezső falfestménye a nagy előadóteremből (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az ajtók és az oldalfalak szintén különleges részletességgel voltak kidolgozva, az építészeknek még arra is jutott energiája, hogy a nézőtér székeire is rákerüljön a sasos-címeres motívum. 

A díszterem a színpaddal (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A címeres székek a díszteremben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A múlt idő használata sajnos nem a véletlen műve. A ház sok mindent kibírt, világháborús ostromot, az 1948-as államosítás következményeit (válaszfalak emelésével a lakások száma megduplázódott), de az 1970-es évek felújítási munkálatai maradandó károkat okoztak. Elbontották a két épületszobrot, a Kernstock-falfestményeket pedig levakolták. Számos helyen az üvegablakokat is kicserélték és a kovácsoltvas korlátokhoz is hozzányúltak. Az eredeti felvonókat is eltávolították, helyükbe egyszerű kivitelű liftek kerültek.

A lakóház udvara a függőfolyosókkal a ház felépítését követően (Forrás: Magyar Építőművészet, 1908. 2. szám)

A lakóház udvara a függőfolyosókkal 2021 januárjában (Fotó: Simon Tímea)

A Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezete, mely 1951-től Gutenberg Művelődési Otthon néven működtette a kulturális részleget, a rendszerváltozás után elhagyta az épületet, s bár 2001-ben visszaszerezte az első két szintet, de nemsokára kénytelenek voltak végleg búcsút mondani egykori otthonuknak. A színházterem, ahol 1915-tól még mozifilmeket is vetítettek, régóta kihasználatlan.

2006-ban a lakóközösség a házban jelentős helyreállítási munkákat kezdeményezett. Sikerült üvegablakokat rekonstruálni, a bejárati kapu, az előtér, a terazzoburkolat is az eredeti képet mutatja, a kovácsoltvas korlátok is jó állapotban vannak. Ugyanakkor a homlokzat alapos felújításra szorul, és Kernstock Károly falfestményei is majdnem 50 éve várnak arra, hogy ismét napvilágot lássanak. A díszterem és a félemeleti helyiségek sorsa egyelőre bizonytalan. Reméljük, hogy nem kell újabb évtizedeket várni arra, hogy ez a gyönyörű épület az ott élők és az arra járók örömére ismét eredeti pompájában ragyogjon.

Nyitókép: Az épület 2021 januárjában (Fotó: Simon Tímea)

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


A korszakra jellemzok a varosszerte maig megtalalhato tobbnyire szakszervezeti szekhazakhoz tartozo tipikus dongaboltozatos szinhaztermek. Ilyen a Gutenberg Muvhaz, a Magdolna utcai Vasas Szekhaz, a Csepeli Munkasotthon, vagy a Ganz-MAVAG nagyterme a Kolonian, de hasonlo stilusban epult az Erkel szinhaz, a Kiraly Szinhaz es a Chazar Andras utcai muvelodesi haz is ami a Birosagi es Vegrehajtoi Kar hasznalataban van. Ezt a stilust kepviseli tovabba a Hungaria Furdo folulrol nyitott medencecsarnoka is.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó