A Petőfi híd budai hídfőjénél található tér a mai nevét 1951-ben kapta. A névadó Goldmann György baloldali érzelmű szobrászművész volt, aki 40 évesen, 1944-ben halt meg Dachauban, ahová a németek hurcolták el. Goldmann Györgyöt és feleségét 1942-ben illegális munkásmozgalmi tevékenység miatt tartóztattak le, és 1944-ben hurcoltak el a német koncentrációs táborba. Ott halt meg tífuszban, néhány nappal a dachaui tábor felszabadítása után.

Maga a tér gyakorlatilag a mellette álló híd megépítésével jött létre, hiszen itt valójában semmi sem volt, valójában ez a terület egykor a Duna medre volt, a Duna szabályozása során töltötték fel.

A későbbi Goldmann György tér a Horthy Miklós híd átadásakor, 1937-ben (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A sokáig üres terület a Horthy Miklós híd felavatásával egy időben kapta – a korszakra jellemző módon – a Vitéz tér nevet, amelyet 1947-ben Garami Ernő térre változtattak, majd 4 évvel később kapta meg mai nevét. Garami Ernő (1876–1935) szociáldemokrata politikus volt, aki a Károlyi-kormányban és a Berinkey-kormányban is miniszteri posztot töltött be. „Bűne”, ami miatt 1951-ben az 1947-ben róla elnevezett teret átnevezték, az volt, hogy elutasította a proletárdiktatúrát.

A tér 1957-ben (Fotó: Fortepan/FSZEK Budapest Gyűjtemény, Sándor György)

A Műegyetem Goldmann-menzája 2017-ig működött, ahogy a neve is jelezte, a két szintes étterem célja az egyetemisták étkeztetése volt.

A döntés az új menzáról 1973-ban született, az épületet mégis csak 1983-ban adták át, pedig az egyetemisták nagyon várták az új étkezdét. Az épület eredeti terveit az Ybl-díjas Jurcsik Károly tervezte, a végső műszaki terveket Szép László készítette.

A Jövő Mérnöke című egyetemi lap 1976. októberi 9-i száma Szabó Györgyöt, az egyetem műszaki főigazgatóját kérdezte:

„Évek óta beszélnek egy, a V2 épület előtt felépülő menzáról. A jelenlegi Stoczek menza túlterhelt, s elsősorban a gépészhallgatók látnák hasznát a kollégium közelében felépülő új menzának.

— Most kaptam meg a Kereskedelmi Tervezőirodától a felépítendő konyha és étterem végleges elrendezési terveit, amit a hatóságokhoz nyújtunk be engedélyezés végett. Reméljük, hogy a jövő évben megindulhat a munka, és 1980- ig elkészül a 3000 adagos, kétszintes épület.”

Ám az építés húzódott, részben a metró is közbeszólt. Ami ugye azért érdekes, mert a Goldmann téren nincs metró. Az 1970-es években azonban a tervek szerint a Budafokról Óbudára (a Hungária körúttal párhuzamossan, de attól bejlebb eső nyomvonalon) vezetett metróvonalnak lett volna itt egy állomása, ezért az épületet az eredetileg tervezett helyszíntől 50 méterrel arrébb kellett felépíteni.

A menza ma már zárva van (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) ​

A menzát ezért csak 1977-ben kezdték el építeni, és 1983-ban adták át. A hosszú építési folyamatot sok probléma is nehezítette, 1982. augusztus 23-án a Jövő Mérnökének Ákos András, az egyetem Műszaki Fejlesztési Osztályának a vezetője az alábbiakat mondta:

„Már az alapozásnál megakadtunk. Útban volt egy támfal, de nem volt olyan vállalat, amelyik vállalta volna a bontását, hagyományos módon. Robbantani kellett, de a robbantásra pláne nem akadt vállalkozó. A másik probléma az építkezés megkezdésekor az volt, hogy nem találtunk generálkivitelezőt. A mélyépítési és magasépítési munkákat két különböző, egymástól független és szerződési viszonyban nem álló vállalatra tudtuk csak bízni. Az alapok és a felépítmény között van azonban egy szükséges közbülső, úgynevezett fogadószint, egy betonlepény, amit ily módon egyik vállalat sem akart megcsinálni. Aztán következett az a sajnálatos baleset, amikor leszakadt a födém.”

Igen, 1980 tavaszán leszakadt a még el sem készült épület födéme. A bajt a kivitelezői gondatlanság okozta. A menzát ezért csak 1983-ban adták át, és 2017-ig működött benne étterem.

Az étterem épülete ma (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A V2 épület pedig a BME villamoskarának adott otthont, de az elmúlt évtizedekben sok koncertnek és más kulturális eseménynek is. Az épület tetején volt az az antenna, amellyel az első magyar műholddal, a Maszat-1-gyel kommunikáltak a BME szakemberei.

Az eredeti tervek szerint itt metróállomás is lett volna (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) ​

 A nagyobb baj ezzel az épülettel van. A V2 épületet 1969-ben adták át, sokak szerint Budapest egyik legrondább épülete, de nem is ez a fő gond vele.

A szerkezete egy, akkor forradalmian újnak számító módszerrel épült. A belgrádi Anyagvizsgáló Intézetben Branko Žeželj által kifejlesztett módszer lényege röviden az, hogy a vasbeton épületet a szerkezet belsejében vezetett kábelekkel erősítik, amelyeket az építés közben megfeszítenek. Magyarországon körülbelül 130 ilyen ház épült, legismertebb ezek közül a pécsi magasház volt, amelyet le kellett bontani.

A V2 épületnél is az a nehézség, mint a pécsi háznál is volt, hogy a kivitelezés nem sikerült megfelelően, valamint a magyar kivitelezők változtattak, „olcsósítottak” a módszeren, ennek megfelelően az épület gyorsan elöregedett. Az eleve rossz minőségű, műszaki hibák tucatjaival küzdő ház ablakai már az 1980-as években tönkrementek, az épület szerkezetén pedig a korrózió jelei mutatkoztak. A javítás lehetséges lett volna, de nagyon komplikált és drága, ezért 2012-ben az épületet bezárták, és ugyan 2019-ig gondolkodtak a felújításon, de végül új kutatóépület mellett döntöttek.

Egyes vélemények szerint Budapest egyik legrondább épülete (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) ​

Azonban ebben az épületben található Hincz Gyula grafikusművész Technika és Tudomány című üvegmozaikja, amely valóban érték, védettséget élvez, tehát a bontáskor ennek megfelelően kell eljárni, azt sérülésmentesen kell kiemelni a helyéről.

A két épület bontását követően a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Innovációs és Fejlesztési Központja épül meg a területen. A BME IFK megvalósításával Budapest centrumában egy olyan egyetemi környezet jöhet létre, amely a műszaki innováció fővárosi központjává válhat. Az egyetem méreteihez igazodó, zéró károsanyag-kibocsátású okosházként megépülő központ kutatási és oktatás tevékenységre kínál majd lehetőséget.

Nyitókép: A Goldmann tér 1983-ban (Fotó: Fortepan/Uvaterv)