A szerzetesrendek Budapest történetében kiemelkedő szerepet játszottak: tevékenységük vallási oldala mellett jelentőségük a tudományok, a művelődés, az irodalom és a képzőművészetek terén is megkerülhetetlen. Bár ezek közül a szerzetesrendek közül több napjainkig jelen van Budapesten, a történelmi korokban a szerzetesi élet ma már elképzelhetetlen sokszínűsége és gazdagsága jellemezte Pest, Buda, Óbuda és a környező kisebb települések világát. Ennek nyomait, emlékeit ott találjuk a főváros számos pontján, a budai hegyektől a pesti Belvárosig.
A Margit-sziget különösen gazdag a hozzájuk fűződő emlékekben: a sziget névadójához, Árpád-házi Szent Margithoz kötődő domonkos rendi apácakolostor romjai és a ferencesek egykori templomának falmaradványai mellett egy ma is álló templomépület, a premontreiekhez kötődő Szent Mihály-kápolna is itt található.
A premontrei rendet Szent Norbert alapította, aki első követőivel 1121 karácsonyán tette le ünnepélyes fogadalmát a nyugat-franciaországi Prémontré völgyében.
Magyarországra korán, már a XII. században megérkeztek, a hagyomány szerint II. István király hívására, s 1130-ban elsőként a Nagyvárad melletti Váradhegyfokon telepedtek meg.
II. András király ábrázolása a Thuróczi-krónikából. A hagyomány szerint 1130-ban II. András hívására érkeztek Magyarországra a premontreiek
A tatárjárás előtt már 24 monostoruk volt az országban, köztük a Nyulak szigetén, a mai Margit-szigeten létesült Szent Mihály arkangyal prépostság.
A kis létszámú prépostság királyi adományok révén jelentős vagyonra tett szert, II. András és IV. Béla is birtokokat adományozott az itteni premontreieknek. Jelentősége azonban hamarosan, a domonkos apácakolostor alapításával csökkent, de a premontreiek egészen a mohácsi vész idejéig jelen voltak a Margit-szigeten, sőt valamivel tovább is, hiszen a szerzetesek ugyan a Mohács utáni ijedelemben elhagyták a kolostort, de hamarosan visszatértek, s csak Buda 1541-ben bekövetkezett török kézre kerülése után menekültek el végleg.
A prépostság története ezzel véget ért, a kápolna és a környező épületek pusztulásnak indultak, s a XX. századra már csak a kápolna délnyugati fala állt. 1914-ben azonban váratlan esemény történt. Az Est 1914. július 25-i számában olvassuk:
„A tegnapi ciklon olyan irtózatos erővel zúgott végig a Margitszigeten is és olyan rettenetes pusztítást okozott, hogy a szigetre alig lehetett ráismerni. A kertészek jelentése szerint negyvenöt szál évszázados fát csavart ki gyökerestől, az óriási fák zuhanásukban magukkal törték a gyengébb törzseket és végig a pázsiton, mint holttestek hevertek a hatalmas szigeti fák.”
A vihar pusztításával egyidejűleg egy több száz éves kincs került a felszínre: az egyik kidőlt fa gyökerei között nagy méretű, teljesen ép harangra bukkantak, amelyet a Nemzeti Múzeumba szállítottak.
Ezt az eseményt követően indult meg a terület feltárása is, de az I. világháború miatt majd csak az 1920-as években folyhatott igazán jelentős munka, melynek az adott nagy lendületet, hogy a Műemlékek Országos Bizottsága tereprendezésre kötelezte a Margit-szigetet bérlő részvénytársaságot.
Fénykép a kápolna romjainak régészeti feltárása idejéből (Fotó: Ország-Világ, 1925. november 22.)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsa és a Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából a régészeti feltárást Zielinszky Szilárd, Czabalay Kálmán és Lux Kálmán vezette, de a korabeli sajtóhíradások kiemelik Páskuj Alajos nevét is. Egyébként akkoriban híre ment, hogy a templomos lovagok kolostora került itt elő, melyet azonban sajtómegkeresésekre Lux Kálmán határozottan cáfolt. Szintén megmozgatta az emberek fantáziáját egy itt talált sírkő felirata, melyen egy egyszerű vésett kereszt fölött mindössze annyi áll: „Hic iacet Valentinus” – „Itt nyugszik Bálint”. A sírkő a Nemzeti Múzeum kőtárába került.
„Restaurálják a margitszigeti romokat. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa programjába vette a műemlékek restaurálását, így többek között a Margitszigeten álló egyik legrégibb építkezési műemléket, a premontrei rendnek a XII. században épült templomát a régi alakjában fogják helyreállítani. A munkálatokat valószínűen már jövő tavasszal megkezdik.”
A Magyarország 1930 december 25-i számából megtudták azt is az olvasók, hogy a kápolna újjáépítésének terveit Lux Kálmán készítette, s az építkezés megkezdődött. A lap már közölte a majdani kápolna képét is, egyben kiemelte, hogy a premontrei kápolna újjáépítését a Fővárosi Közmunkák Tanácsa Horthy Miklós kormányzói jubileuma alkalmából határozta el. Későbbi híradásokból tudjuk, az építkezés költségeit Horthy Miklósné is jelentősen támogatta.
A munkálatok körülbelül másfél évet vettek igénybe, a kápolna 1932 szeptemberére készen állt, és ünnepélyes keretek között 1932. szeptember 19-én csütörtökön szentelte fel Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás.
A kápolna felszentelési ünnepségén díszhelyen foglalt helyet az építkezést támogató Horthy Miklósné (Fotó: Tolnai Világlapja, 1932. október 5.)
Az ünnepségen számos magas rangú vendég mellett a katolikus vallású Horthy Miklósné is jelen volt. Serédi Jusztinián főpásztornak pedig a szertartás során a premontrei rend több tagja segédkezett. Ünnepi beszédet Rakovszky Iván, a Közmunkatanács elnöke mondott, aki Horthy Miklós kormányzót és feleségét méltatta, valamint ismertette a kápolna történetét, a régészeti feltárásokat és az építkezést.
A kápolnát Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás szentelte fel, a képen tőle balra titkára, a később vértanúhalált halt boldog Meszlényi Zoltán áll (Fotó: Képes Pesti Hirlap, 1932. szeptember 30.)
A Közmunkatanács elnökének beszéde után Serédi Jusztinián felszentelte a kápolnát, csendes szentmisét mutatott be, majd beszédet mondott, amelyben az ősök hitének követésére buzdította a jelenlévőket.
A Margit-szigeti Szent Mihály-kápolna Tibai Takács János festőművész képén (Forrás: Magyarság képes melléklete, 1932. október 2.)
A hercegprímás által felszentelt kápolna az egyházi közigazgatás szerint az óbuda-újlaki plébánia fennhatósága alá került, így ők gondoskodtak a továbbiakban az istentiszteletek megtartásáról.
A kápolna napjainkban dél-nyugat felől (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Az 1932-ben elkészült épület előtt állva és a kápolnába belépve valóban az az érzésünk, hogy középkori épületet látunk. Lux Kálmán a feltárt romokból nagy biztonsággal tudta rekonstruálni az épületet, beleértve a tornyot is, és az anyaghasználata is rendkívül hiteles. A magyar műemlékvédelem magas színvonalú alkotása volt a Margit-szigeti Szent Mihály-kápolna romjaiból való újjáalkotása.
A kápolna kapuja napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A kápolna művészeti kialakításában részt vett Kölber Dezső festőművész és Körmendi-Frim Jenő szobrászművész is. Előbbi munkája a szentély festett üvegablaka, amely Szent Mihályt ábrázolja, utóbbi műve a főoltár, a szentségtartó, a szenteltvíztartók és a kápolnában elhelyezett emléktábla.
Az utolsó ítélet. Dombormű a Szent Mihály-kápolna bejárata fölött (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Körmendi-Frim Jenő alkotása még a kápolna bejárata fölötti dombormű az utolsó ítélet jelenetével. Ez a dombormű a Kassán található, ugyancsak Szent Mihályról elnevezett kápolna 1350 körül készült kapudomborművének másolata. Míg azonban az eredeti kőből készült, a Margit-szigeti változat anyag bronz. A domborművön lévő ábrázolás körül az „Ignosce Domine”, azaz „Ne ródd fel, Uram” felirat látható.
A Margit-szigeti Szent Mihály-kápolna tornya napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Végül tekintsünk fel a kápolna tornyára, amelyet egyszerű kősisak koronáz. A torony a kápolna nyugati falára, illetve a templomtérbe nyúló pillérekre támaszkodik. Pontosan ezeknek a pilléreknek az alapján tudta rekonstruálni Lux Kálmán a tornyot, hiszen megtalálta maradványaikat a régészeti feltárás során. A torony különlegessége még a benne lakó harang: Budapest legrégibb harangja, amelyet a fent említett, fákat kidöntő, 1914-es Margit-szigeti vihar után találtak meg egy fa gyökerei között sértetlenül. A XV. századból származó harang felirata német nyelvű, magyarul így szól: „Segíts Isten, Mária vezess tanácsokkal minket, együgyűeket, öntötte Strous János mester”.
Tudjuk tehát az öntője nevét is ennek a harangnak, amelyet az 1932-ben befejezett újjáépítés során helyeztek el újra a Margit-szigeti premontrei kápolna tornyában.
Nyitókép: A Margit-szigeti Szent Mihály-kápolna képe a szentély felőli oldalon napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció