Kondor Béla 1931. február 17-én született Pestszentlőrincen, a Wlasics Gyula utca 36. számú családi házában. Édesapja, idősebb Kondor Béla katonatiszt, majd hivatali tisztségviselő volt. Kondor Béla alapfokú tanulmányainak befejezése után a Pestszentlőrinci Magyar Királyi Állami Gimnáziumban folytatta az általános ismeretek megszerzésével töltött diákéveket.

A II. világháború utolsó évei kamaszkorának rendkívül meghatározó élményévé váltak. A lakóházához közeli, abban az időben még csak a magyar katonaság által használt Ferihegyi repülőtér és a pestszentlőrinci gyárak, valamint az országos jelentőségű vasútvonalalak váltak rommá a bombázások következtében. Kondor családja 1944-ben a biztonságosabbnak tűnő városrészbe, Angyalföldre költözött.

Kondor Béla (Forrás: MTI) 

Az érettségi vizsgát az erzsébetvárosi Kemény Zsigmond Gimnáziumban tette le. A Képzőművészeit Főiskolára beadott felvételi kérelmét 1950-ben elutasították. Egy évig a Ganz-Danubius Hajógyár betanított villanyszerelőjeként dolgozott, valamint a nyugat-keleti metróvonal építésén is munkát vállalt. 

Húszévesen nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskola festő szakára. A festészeti tanszék professzorával, a posztnagybányai művészet felfogását képviselő Szőnyi Istvánnal (1894–1960) nem sikerült harmonikus kapcsolatot kiépítenie. A tanárával kialakult konfliktus a főiskoláról való elbocsátásához vezethetett volna, ha a grafikai tanszéken oktató művészek, Koffán Károly (1909–1985) és Barcsay Jenő (1900–1988) nem állnak ki mellette. Az ő segítségükkel Kondor a grafikai tanszéken fejezhette be tanulmányait.

Diplomamunkája Juhász Ferenc (1928–2015) költő 1954-ben megjelent Tékozló ország (Egy ismeretlen vándorköltő krónikája 1514-ből) című eposzának képzőművészeti feldolgozása volt, Jelenetek Dózsa György idejéből címmel. Diplomaszerzésének évében vette feleségül Kaufmann Ágota (1933–2008) szobrászművész szakos főiskolai hallgatót.

A XIII. kerületi Pozsonyi út 40. szám alatt is lakott egy ideig Kondor Béla (Fotó: pestbuda.hu)

Rövid ideig Albertfalván éltek, majd 1957 elején felesége szüleinek a Pozsonyi út 40. szám alatti bérházában található lakásába költöztek. Ezt az újlipótvárosi ingatlant tudták 1958-ban a Bécsi utca 1. alatti Phönix-ház padlásterében kialakított műteremlakásra cserélni.

A Phönix Biztosító Társaság palotája a Bécsi és a Hajó utca sarkán 1910-ben, itt volt Kondor Béla műteremlakása (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Képeslapgyűjtemény)

A Phönix-palota napjainkban, ebben a házban élt Kondor Béla (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Kondor az általa kiválasztott képzőművészeti témákat többször, különböző megközelítésben feldolgozta. Emberpár címmel az 1950-es évek második felében készített több rézkarcot, amelyeket a Magyar Nemzeti Galéria őriz. A Hatvany Lajos Múzeum képzőművészeti gyűjteményében Emberpár címmel a művésznek egy kis méretű festménye található. A farostlemezen olajfestékkel ábrázolt női és férfialak egyszerre utal a Szentírás első lapjain megismerhető első emberpár, Ádám és Éva történetére, valamint általánosságban a férfi- és a női szerep megjelenítésére. A festő a várandós asszony személyén keresztül az anyaság és a család szerepét is kiemeli. A nő ebben az interaktív kapcsolatban egyik kezével az égre, míg másik kezével a földre mutat, a férfi a társa felé néz, de már karjai lendítésével és jobb lába elmozdításával próbál kilépni „szorítónak tűnő” helyzetből.

Kondor Béla Emberpár című festménye a Hatvany Lajos Múzeumban

Kondor Béla egyik legtöbbször feldolgozott motívuma a repülés, a repülők megjelenítése a képzőművészeti alkotásain. A repülő még konkrét közlekedési eszközként jelent meg az 1959-ben készített Kombájn a hevesi járásban című rézkarcán. A hevesi tájon a betakarítást végző kombájn fölött, közel egy repülőgép figyelhető meg, amelynek szárnyai egy ragadozómadár mozgását is megidézhetik a szemlélő számára. A műalkotáson az alsó közlekedési eszköztől „messze elszakadva” egy másik repülőgép látható. Kondor Béla jelképhasználatában kulcsfontosságú helyet foglaltak el az égen feltűnő, repülő „eszközök és lények”.

A repülőgép a Heves megyei ábrázoláson még a tényleges világ része, az AN–2 permetezőgépre is asszociálhatna a néző, bár ebben az esetben a mezőgazdaság két munkafolyamata, a károkozók elleni permetezés és a nyárközepi aratás egy képzőművészeti alkotáson történő megjelenítéséről beszélhetnénk. A művész az 1960-as évek első felétől fokozatosan, egyre kevésbé a fizikai valóságnak megfelelő „repülő objektumokat” ábrázolt, inkább saját belső, lírai világát tükröző égi alakzatokat.

A Kombájn a hevesi járásban című rézkarca 1959-ben készült

Kondor Béla a Magyar Nemzet című napilap 1959. január 11-i számának a következő nyilatkozatot adta, amelyben részletesen beszámolt a repüléssel, űrhajókkal kapcsolatos élményéről, különösen a Szputnyik–1 (PSZ–1) műholdat tartalmazó rakéta 1957. október 4-én történt fellövéséről.

„Az első szputnyik fellövésekor Párizsban voltam és a francia fővárosban a Szovjetunió tudományos fölénye óriási szenzációt váltott ki. Úgy ünnepelték az eseményt, mint az ember emberfeletti teljesítményét. Engem mindig érdekeltek a tudományos és technikai kérdések, mert az a meggyőződésem, hogy az emberiség boldogulását készítik elő. Talán egy fél éve annak, hogy csináltam egy illusztrációt, amelynek témája éppen egy rakéta fellövése. Nagyon foglalkoztatott az egész kérdés, érdekelt, nyugtalanított, hogyan történik, milyen körülmények között a megmérhetetlen jelentőségű tudományos kísérlet megindítása, amikor az ember mindent legyőzve, függetleníti magát a Földtől. Sajnos, mindezt nem láthattam s így az illusztrálásnál csupán a fantáziámra voltam utalva. Ma még nem tudom milyen formában, de bizonyos, hogy művészetemben vissza fog térni ez a téma, hiszen velem együtt sok százmillió ember képzeletét foglalkoztatja mindaz, aminek ma mi, szerencsés generáció tanúi és részesei vagyunk.” 

Kondor Béla első önálló kiállítása Budapesten, a Rákóczi úti Fényes Adolf Teremben nyílt meg 1960-ban. A tárlatot a művész barátja, Pilinszky János (1921–1981) Baumgarten-díjas költő, nyitotta meg. A kiállítást csak három napig láthatta a magyar főváros közönsége. Aradi Nóra (1924–2001) művészettörténész, a kommunista diktatúra befolyásos kultúrpolitikusa bezáratta, azt állítva, hogy angyalábrázolásai klerikális jelentést hordoznak. Szintén ő akadályozta meg, hogy Pécsett, az Uránvárosi Óvoda részére a Kondor által tervezett kerámiaképet megvalósíthassák. 


Kondor Béla kiállítás 1984-ben (Fotó: Fortepan/Magyar Nemzeti Galéria/Adattári Gyűjtemény

Aradi Nórával ellentétben Németh Lajos (1929–1991) művészettörténész felismerte a művész „egyedülálló zsenialitást”, több könyvet, tanulmányt írt róla, amelyek segítettek megérteni a kondori életmű bonyolult jelképrendszerét.

A hatvanas évek első éveiben Kondor Béla munkáinak jelentős részét a könyvillusztrációk tették ki, ezenkívül – Pilinszky segítsége révén – több egyházi megrendelést kapott, így lehetősége nyílt elkészíteni a balatonföldvári Szent Kereszt-templom számára színes üvegből a nagy méretű Korpuszt, valamint két ólmozott üvegablakot. Az évtized közepén több elismerés érte, 1965-ben megkapta a Munkácsy-díj II. fokozatát. Ez év augusztusában a terézvárosi Ernst Múzeumban az egész addigi munkásságát bemutató kiállítása nagy elismerést váltott ki a szakmai és az érdeklődő nagyközönség körében. Ugyanebben az évben megkapta a Tokiói Nemzetközi Grafikai Biennálé díját. Az Auschwitzi Lágermúzeum részére három nagy méretű pannót készített.

A margitszigeti Nagyszállóban látható Konor Béla falfestménye, a Szigeti legenda pannó (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A következő monumentális művét már a magyar fővárosban, a margitszigeti Nagyszálló előcsarnokában helyezték el, 1968-ban. Ez a pannója a Margit-sziget történetének több évszádos panorámaképét adja, egyéni, „kondori látomásos módban”. A művet az aranyháttér teszi ünnepélyessé. Kondor alkotásának főalakja, Szent Margit nagy méretű szárnyas, repülő ábrázolása.


Margitszigeti Nagyszálló, hall. Szemben Kondor Béla festőművész Szigeti legenda című falfestménye látható 1968-ban (Fotó: Fortepan/Képszám:
114055)

A középkori környezettel különös párbeszédet folytatnak a XX. század eleji közlekedéstörténet eszközei. A járművek között vannak olyanok, amelyek jobban tükrözik a reális világot, ilyen a gőzhajó és a lóvasút. Míg van olyan, amely a „valóság elemeiből építkező fantázia-alkotásnak tekinthető”, így a pannón egy kicsit „furcsán hat”, hogy a domonkos szent lábainál egy füstölgő traktor díszhintót húz.

A Nagyszálló egyik különtermében található Kondor Béla Szigeti legenda című, teljes falfelületet elfoglaló festménye (Forrás: Bercsek Péter: Műalkotások a Margitszigeten)

A Műcsarnokban 1970. március 7-én nyílt meg a művész újabb alkotásait bemutató, nagyobb szabású tárlata.

Kondor Béla számára a képzőművészet mellett a költészet és zene is a művészi kifejezés eszköze a saját lírai világának megszólaltatására. Az első verseit 1960-ban, a Viglia című római katolikus folyóiratban tette közzé. Önálló kötete csak 1971-ben jelent meg Boldogságtöredék címmel. Élete utolsó éveiben élénk érdeklődést mutatott a fényképészet iránt. Munkásságának jelentős része budapesti műteremlakása falai között fogant meg lelkében, azokat különböző technikával tudta több ezer darabot számláló képzőművészeti életművé formálni. Műveinek kisebb részét vidéki településeken – Miskolcon, Nagymaroson, Kecskeméten, Szentendrén – szervezett alkotótáborokban hozta létre.

A művész önpusztító életmódja, valamint szívbetegsége együttesen vezetett viszonylag korai, 1972. december 12-én a műteremlakásában bekövetkezett, szívinfarktus okozta halálához. Az elhunyt halotti maszkját Melocco Miklós szobrászművész készítette el. Kondor koporsóját a műterméből december 13-án halottszállítók vitték el, ezt Molnár Edit fotóművész örökítette meg.

A művészt a Farkasréti sírkertben Demeter István (1914–1977) sajószentpéteri plébános búcsúztatta, akivel Kondor az 1960-as évek közepétől ápolt baráti-művészi kapcsolatot. A temetőben felállított, hármasoltárt megidéző síremlékét Búza Barna (1910–2010) szobrászművész készítette el. A Kondor Béla halálát követő mély csendet művésztársai személyes visszaemlékezésekkel törték meg. A barátok, kollégák memoárjai egymást kiegészítve, néha egymásnak is ellentmondva rajzolták meg Kondor személyiségét.

Az író- és költőbarátok közül Nagy László (1925–1978) líráját inspirálta termékenyen, aki 1977 novemberében alkotta meg Hét vers Kondor Béla képeihez című költeményciklusát. A poétai művek közül figyelemre méltó Pintér Lajos A Kondor Béla-ablak című verse.

Mellszobra a XVIII. kerületi Kossuth téren, Zsin Judit 1999-es alkotása (Fotó: pestbuda.hu)

A művész képzőművészeti hagyatékát a Magyar Nemzeti Galéria vásárolta meg, ahol 1974-ben és 1984-ben nagyszabású, a teljes életművet áttekintő kiállítást rendeztek. Szintén ebben az országos gyűjtőkörű múzeumban őrzik Erdélyi Miklós (1928–1986) avantgárd képzőművésznek a Kondor emlékére 1979-ben készített Fekete nekrológ című alkotást.

Tiszteletére az első emléktáblát a Bécsi utca 1. számú házának falán helyeztek el 1987-ben. 1992-ben a róla elnevezett pestszentlőrinci művelődési ház falán avatták fel Varga Imre (1923–2019) szobrászművésznek Kondor Béla félalakos portréját is magába foglaló alkotását, amelyet a Kossuth-díjas szobrász 1982-ben készített.

Kondor Béla domborműve, Varga Imre alkotása a XVIII. kerületi Kondor Béla sétány 8. szám alatt (Fotó: pestbuda.hu)

Kondor a rendszerváltás évében, 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott, 1992-ben Pestszentlőrinc díszpolgárává választották. A Magyar Örökség díjjal 1996-ban ismerték el egyedülállóan sokszínű életművét, a kitüntetés átadási ünnepségén a laudációt Dávid Katalin művészettörténész, Kondor Béla közeli barátja mondta.

A pestszentlőrinci Tomory Lajos Múzeum 2018-ban Ekevasba fogott madárszárny – Kondor Béla a repülés vonzásában című állandó kiállítást készítette el a 2017 és 2018 között teljeskörűen felújított Herrich-Kiss villában.

Nyitókép: Kondor Béla domborműve, Varga Imre alkotása a XVIII. kerületi Kondor Béla sétány 8. szám alatt (Fotó: Wikipédia)