Harminc éve kezdődött a Dohány utcai zsinagóga nagyszabású felújítása

Írta: Paár Eszter Szilvia

2021. márc. 6. 10:00

A magyarországi romantikus építészet egyik legszebb példája 1854 és 1859 között épült és 1991 és 1996 között újult meg. A Ludwig Förster és Feszl Frigyes tervei alapján épült Dohány utcai zsinagóga Európa legnagyobb zsidó temploma, Budapest egyik legkarakteresebb épülete, és ami a legfontosabb, világszerte a magyar zsidóság jelképe. Nem csak stílusa, története is igazán érdekes.

A XIX. század igen fontos a magyar zsidóság életében, hiszen ez az időszak alapvetően az emancipációról és az asszimilációról szólt. Az első nagy változást egy 1840-es törvénycikk hozta, mely megszüntette a zsidók bevándorlásának és letelepedésének korlátozását, valamint engedélyezte nekik a szabad kereskedelmet és bármely mesterség gyakorlását.

A zsidóság legfőbb szimbólumai a Dohány utcai zsinagógában: Mózes kőtáblái a Tízparancsolattal és a Dávid-csillag (Fotó:Both Balázs/pestbuda.hu)

Az egyenjogúsítás folyamatában nagy szerep jutott az 1848-as szabadságharcnak is, ugyanis a magyarországi zsidók egyöntetűen támogatták a forradalmat és közülük nagyon sokan szolgáltak a honvédseregben. A hősiességet a Szemere-kormány 1849-ben egyenjogúsítással hálálta meg, ám a forradalom leverése miatt a törvény sajnos nem léphetett életbe.

A Dohány utcai zsinagóga 1894 körül, Klösz György felvételén (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A szabadságharc leverését követő években – a kialakult politikai és társadalmi helyzet miatt – nem volt esély a zsidó egyenjogúság törvénybe iktatására, ám a közéletnek fontos részét képezte a téma. Nagyhatású politikusok, például Deák Ferenc, Eötvös József, vagy Andrássy Gyula is mind kiálltak az egyenjogúság mellett, így az emancipációs folyamat haladt előre, majd a kiegyezéskor, 1867-ben az Országgyűlés végre elfogadta a zsidóemancipációs törvényt.

A zsinagóga Dohány utcai bejárata fölött Mózes II. könyvéből vett felirat látható, amely magyarul így hangzik: „ És készítsenek számomra szentélyt, hogy közöttük lakozzam.” (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az ezt megelőző évtizedekben a magyar zsidóság körében már megfigyelhető volt egy igen erős asszimilációs folyamat, mely más országokban sokkal kevésbé volt jellemző. A nemzeti azonosuláshoz hozzátartozott a magyar nyelv teljes elsajátítása és a kevésbé konzervatív vallási irányzatok kialakulása is. A XIX. század közepén ugyanis már megfigyelhető volt a szigorúbb, hagyománytisztelő irányzat és a liberális szellemiségű, újító, népszokásokat már kevésbé tartó irányzat megjelenése. Ez a kettősség végül az 1868-1869-es zsidókongresszus összehívásához vezetett.

A Dohány utcai zsinagóga főhomlokzata az 1960-as években (Fotó: Fortepan/Képszám: 114446)

Eötvös József azzal a céllal hívta össze a különböző közösségeket, hogy megalkothassanak egy egységes vallási irányzatot, ez azonban nem sikerült, a vallás alapvetően két irányzatra szakad. A konzervatív, a mindennapi életben és öltözködésben is hagyománytisztelő irányzat lett az ortodox, a XIX. századi társadalmi viszonyokhoz jobban igazodó, a keresztény vallásokhoz kulturálisan hasonuló pedig a neológ. A két felekezet építészetét tekintve is különbözött egymástól, igaz, stílusát tekintve mindkettőre jellemző volt a romantikus és keleties Rundbogenstil alkalmazása.

Az ortodox zsinagógák alapvetően a korábban megszokott centrális elrendezést követték, melynek középpontja a bima, vagyis a szószék. A díszítés általában visszafogottabb volt, és az épületbe nem került hangszer, hiszen eredetileg a héber nyelvű szertartáson a hangszerek használata tilos volt.

Az ortodox zsinagógáktól eltérően a tóraolvasó asztal a neológ Dohány utcai zsinagógában már nem középen, hanem elöl, a frigyszekrény előtt helyezkedik el, hasonlóan a keresztény templomok oltárához (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A neológ zsinagógák ezzel szemben sok szempontból hasonlítottak a keresztény templomokra. Gyakran kaptak tornyot, mely hagyományos zsinagógáknál nem volt jellemző. Belső elosztásuk általában longitudinális lett, a tér végében elhelyezkedő mizrah, vagyis frigyszekrény pedig a keresztény oltárokhoz hasonlóan igen látványos díszítést kapott. A neológ zsinagógákban továbbá gyakorivá vált az orgona használata, illetve a magyar nyelvű szertartás, melyek korábban nem voltak elképzelhetők. (Érdekesség, hogy mivel a zsidóknak szombaton tilos dolgozniuk, és az orgonálás munkának számít, a szertartásokon gyakran keresztény kántorok zenéltek.)

A zsinagóga belső tere, jól látható a longitudinális elrendezés (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Dohány utcai zsinagóga 1200 négyzetméteres belső terével Európa legnagyobb és a világ második leghatalmasabb zsinagógája (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A különbség a korabeli vallási vezetők öltözékében is fellelhető: míg az ortodox rabbi a hagyományos viseletet hordta, a neológ rabbi ruházata leginkább egy evangélikus lelkészére hasonlított. (Mára egyébként a két irányzat ismét közelít egymáshoz és egyre kevesebb különbség figyelhető meg.) 

Igaz, a Dohány utcai zsinagóga még az említett zsidókongresszus előtt, 1854 és 1859 között épült, mégis alapvetően a neológ irányzathoz sorolható. Kulturális jelentősége hatalmas, hiszen nem csak a magyar zsidóság önreprezentációjának fontos eleme, de romantikus stílusával egyszer és mindenkorra meghatározta a magyarországi zsinagógaépítészetet. Továbbá Európa legnagyobb és a világ második legnagyobb zsinagógájaként igen komoly turisztikai célpontot is jelent. (A világ legnagyobb zsinagógája a New Yorkban található Emánu-Él zsinagóga.)

A Dohány utcai zsinagóga homlokzati rajza, Ludwig Förster, 1854. (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Mint már említettük, a zsinagóga az 1850-es években épült, de a hitközség már 1845-ben döntött létrehozásáról. Az első tervváltozatokat Hild József, illetve a Feszl Frigyes, Kauser Lipót és Gerster Károly alkotta építészhármas készítette el, de ezek végül nem nyerték el a közösség tetszését. A megbízást helyette Ludwig Försternek adták, aki már dolgozott hasonló feladaton: az ő tervei szerint épült a bécsi Tempelgasse zsinagógája, mely több hasonlóságot is mutatott a pesti épülettel, de előbbi sajnos mára elpusztult.

A Ludwig Förster által tervezett bécsi, templegassei zsinagóga főhomlokzata egy 1858-as kiadványban (balra) és belső tere Emil Ranzenhofer 1900 körül készült akvarelljén

Igaz, kisebb volumenű, a két épület elrendezésében és díszítésében fellelhető hasonlóságok homlokzatának téglaszövetbe rejtett mintázata, móros dekorációs elemei, hosszanti elrendezése és vasszerkezetes galériája azonban egyértelműen a Dohány utcai épület előképévé teszik   –olvashatjuk a Magyar építészet a szépítő bizottmánytól napjainkig című kötetben. A polikróm nyerstégla homlokzat és a légies öntöttvas szerkezet ilyen módon való alkalmazása egyébként Magyarországon újdonságnak számított és sok követőre talált. Mint már említettük, a neológ zsinagógaépítészetben jellemző a tornyok alkalmazása.

A nők számára kialakított galéria, középen pedig a szószék, a képen jól láthatók az öntöttvas oszlopok is (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

(Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Káprázatosak a részletek: a zsinagóga nem hiába a hazai romantikus építészet egyik gyönyszeme (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Magyarországon a Dohány utcai zsinagóga volt az első, mely tornyokkal rendelkezett, az igen népszerű típus elterjedése tehát innen eredeztethető. A két, hagyma alakú sisakkal díszített, 43 méter magas torony egyébként nem csak dísz, hanem a Salamon jeruzsálemi temploma előtt egykor álló két oszlopra utal – tudjuk meg Komárik Dénestől, a magyarországi romantikus építészet és Feszl Frigyes életművének kutatójától.

A Dohány utcai zsinagóga 43 méter magas tornyainak hagyma alakú toronysisakjai (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Szintén az ő írásaiból tudunk arról, hogy 1857-ben megromlott a viszony Ludwig Förster és a hitközség vezetői között, ezért kapcsolatuk megszakadt. Mivel az épület még közel sem volt kész és Förster csak a homlokzati, illetve a szerkezeti terveket adta át, a belső tér részletesebb megtervezésére és dekorációjának kidolgozására, mint korábban említettük, Feszl Frigyest kérték fel.

A pesti Vigadót is jegyző építész legfontosabb feladata – a teljes díszítőfestés megtervezése mellett – a szabadon állóan kialakított frigyszekrény megtervezése volt. A kupolával lefedett építmény arányainak köszönhetően monumentális hatást kelt és kiválóan illeszkedik a térbe, méltó helyet biztosítva ezzel a Tóratekercsnek.

A zsinagóga belső tere, középen a Feszl Frigyes által tervezett frigyszekrény látható (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A frigyszekrény, előtte a tóraolvasó asztallal (Fotó:Both Balázs/pestbuda.hu)

A Dohány utcai zsinagóga mennyezetének díszítőfestése (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A szentélyben található többi berendezési és iparművészeti tárgy, például a gyertyatartók vagy a tóraolvasó emelvény is mind Feszl tehetségét dicsérik. (Az épülethez szorosan hozzá tartozik az 1931-ben emelt, Vágó László által szintén keleties stílusban tervezett Hősök Temploma is, mely az I. világháború alatt elesett magyar zsidó katonáknak állít emléket.) 

A Dohány utcai zsinagógához tartozó Hősök Temploma, tervezője Vágó László (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Láthatjuk tehát, hogy Ludwig Förster és Feszl Frigyes munkája nem csak a magyar, de az európai romantikus építészetnek is kiemelkedő alkotása, Budapest építészetének nagyhatású darabja, amely 1991 és 1996 között átfogó felújításon esett át. A kormányzati támogatásból, egyházi forrásokból és adományokból megvalósuló nagy rekonstrukció során a Magyar Nemzet 1996. szeptember 7-i cikke szerint a műemlékfelügyelőség szakmai irányítása mellett festették újra a falakat, a mennyezetet és pótolták a famunkák hiányosságait is. Ekkor helyezték fel a zsinagógában a hajó közepén a két hatalmas csillárt, eredeti formájában rekonstruálták az örökmécsest az előkerült rajzok és a korábbi mécses előkerült darabjai alapján.

Ahogy korábban mi is megírtuk, a nagy rekonstrukciókor majdnem teljesen új orgonát építettek be a régi helyett, amelyből csupán 20 sípregisztert lehetett átvenni és annak bársonyos hangzását megőrizni. Lehotka Gábor zeneakadémiai tanár, orgonaművész elképzelései alapján, francia-romantikus stílusú hangszerként épült újjá az orgona, hagyományos, mechanikus traktúrával, 63 regiszterrel és cca. 4500 síppal.

 A felújított zsinagóga átadása és újraavatása 1996. szeptember 5-én volt, az összes parlamenti párt képviseltette magát, de a magyar és az izraeli államfő is beszédet mondott. A Magyar Nemzet korábbi cikkéből azonban kiderül, hogy a felújítás ekkor még nem fejeződött be teljesen, hiszen ekkor még újabb 180 millió forint kellett ahhoz, hogy „a bejárat freskói újra láthatóvá váljanak, amelyeket az eredeti rajzok alapján restaurálnak a közeljövőben. Hátra van még a lépcső díszburkolatának és a védőrácsnak a felújítása is”. 

A felújítás azonban ekkor már javarészt befejeződött, így azóta ismét eredeti szépségében látható Európa legnagyobb zsinagógája, a magyarországi romantikus építészet mesterműve. 

A Dohány utcai zsinagóga épületéről korábbi cikkünkben olvashat bővebben. 

Nyitókép: A zsinagóga főhomlokzata (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó