A budapesti lakótelepek között egyedülálló Gazdagrét. A budai hegyekben található, nagyon jól körülhatárolható, és igen népszerű lakóhely ma is, az életét pedig egy szappanopera kísérte végig éveken keresztül. 

A XI. kerületi Gazdagréti lakótelep felépítéséről a főváros akkori vezetése 1981 márciusában döntött. A Magyar Nemzet 1981. március 12-én ezt írta:

„A fővárosi tanács végrehajtó bizottsági ülésén szerdán jóváhagyott beruházási program szerint már 1988-ban átadják az első ütem csaknem 1300 lakását. Ezek alapterülete átlagosan 53 négyzetméter lesz. Az otthonok zömmel egy plusz két félszobából állnak majd, de épülnek nagyobbak is. Az épületek eltérő magasságúak lesznek: az emeletek száma a telep széleinek irányában lépcsőzetesen csökken. Középen tizenegy, a külső karéjban hétszintes házakat telepítenek.”

A további tervek között szerepelt két iskola, óvoda és két bölcsőde, valamint gyógyszertár felépítése is. A területen az első lakásokat már 1983-ban át kívánták adni. A teljes beruházás költségét 4 milliárd forintra tették.

Gazdagrét 1990-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 76271) 

A lakótelep általános tervét Jurcsik Károly vezetésével a Lakóterv gárdája készítette el. A munkát a Győri Állami Építőipari Vállalat kezdte meg, később kapcsolódott be a munkába a 43. számú Állami Építőipari Vállalat.

A lakótelep területe korábban jórészt gyümölcsös volt, összesen csak 87 lakás szanálására került sor, azaz nem egy meglévő lakóterületre épültek a panelházak.

Ennek ellenére az építőket érte meglepetés, a Nevegy utcában a földmunkák kezdetekor 120 centiméteres mélységben sírfoltokat találtak. A meginduló régészeti feltárás nyomán kiderült, hogy a területen római kori síremlékek és egy középkori település maradványai találhatók. A római kori település nyomai azonban nem kerültek elő.

Természetesen Gazdagrét beépítésére a tervek nem az 1980-as évek elején születtek, már 1940-től voltak elképzelések a terület beépítésére, és a paneles lakótelepek építésének kezdetekor, már 1970-ben pályázatot írtak ki a gazdagréti beruházásra. Az akkori elképzelések még egy másfajta lakótelepet álmodtak ide, kisebb mértékű beépítéssel, de végül 1978-ban a Lakóterv már egy sűrűbb beépítésű városrész megtervezésére kapott felkérést.

Ezeket a terveket végül 1981-re készítették el, és ezt hagyta jóvá 1981 márciusában a Fővárosi Tanács.

A tervekkel, a budai domboldalba építendő lakóteleppel már 1983-ban sem volt mindenki elégedett. A Magyar Nemzet 1983. november 16-án „Szegény Gazdagrét” címmel írt cikket, amelyben a következőket olvashattuk:

„Ha a tervezőn múlott volna. akkor a terep, a völgy adottságait tartották volna döntő szempontnak – teszi hozzá az építész. Világos azonban, hogy végül is mi lett a fontosabb: a műszaki, gazdasági követelményeknek a tizenegy- tizenkét szintes épületek felelnek meg leginkább. Ha csak két emeletet „levennének”, jócskán megnövekednének az egy lakásra jutó fajlagos költségek. Vagyis: a pillanatnyi árszámvetés szerint így a legolcsóbb építeni. […]

Jurcsik igyekezett úgy elhelyezni a házakat, hogy minél több kerüljön belőlük a völgybe. A déli lejtőn pedig ötszáz lakást teraszházban képzelt el, egymástól elcsúsztatott szintekkel, hogy valahol mégis legyen valami más.”

Azonban 1980-as években a pénz volt az úr, illetve annak egyre égetőbb hiánya. Az első lakást a Regős utca elején 1984. március 21-én adták át. Érdekes vagy inkább jól kiszámított egybeesés, hogy a Gazdagréti lakótelep első lakása egyben a 200 000. távfűtött lakás is volt az országban.

Gazdagrét manapság (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

Az első ház még magában állt, még a busz sem járt arra, hiszen a gazdagréti buszközlekedés hetekkel később, 1984. május 1-jén indult meg.

Annak ellenére, hogy sokan fájlalták már az 1980-as években, hogy a budai gyümölcsös domboldal helyére lakótelep épül, ma a XI. kerületi Gazdagrét Budapest egyik legkedveltebb lakótelepe, mindenképp meghatározó, fontos része Budapestnek

Nyitókép: A Gazdagréti lakótelep házai (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)