Az 1848-as országgyűlés előtt évszázadokig a magyar országgyűlés Pozsonyban működött. 1848-ban rövid időre Pestre költözött, és ideiglenesen az akkori Vigadó épületében üléseztek a honatyák.

A szabadságharc leverése után természetesen nem volt országgyűlés, de a békülni akaró uralkodó 1861 áprilisára összehívott egyet. Arról, hol legyen, heves politikai vita tört ki. Az 1848-as törvények ugyanis Pestet jelölték ki az országgyűlés helyének, az uralkodó viszont Budára hívta azt össze. A hatalmas botrányt elkerülendő akkor a megnyitót Budán tartották, ám az érdemi munka Pesten, a Nemzeti Múzeumban folyt.

Országgyűlés a Nemzeti Múzeumban 1900-ban. Az új, Duna-parti Országház 1902-es elkészültéig a főrendek, vagyis az akkor még kétkamarás magyar parlament felsőháza a Nemzeti Múzeumban ülésezett (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A politika viharai miatt pár év újabb kényszerszünet következett, ám 1865-ben újra összeült a magyar országgyűlés. Erre az alkalomra oly módon is készült a magyar politikai elit, hogy a képviselőház számára új épületet emeltetett. Szükség volt ugyanis egy állandó tanácskozási helyre, egy igazi munkahelyre.

A képviselőház helyének kijelölésére 1865. augusztus 8-án bizottság ült egybe, erről a Hazánk s a Külföld című lap ezt írta 1865. augusztus 13-án:

„A szükséges kiadások födözését ő felsége a budai vár-palota épitési alapjából utalványozta addig is, még ez majd az országos alapból megtéríttetnék. E bizottmány már több helyiséget szemle alá vett, s úgy vélekedik, a felsöház üléseire csekély változtatásokkal alkalmas lesz a muzeum-terem; alsóháznak pedig egy ideiglenes országház lenne építendő, a mintegy 700 négyszegölnyi városi kaszárnya helyén, a főherceg Sándor-utcában, a muzeumparkkal szemben. A tervek elkészítésével és a költségvetéssel Ybl, Diescher, Skalnicky és Wieser építészek bízattak meg.”

A telket Pest város adta 10 évre bérmentesen, jelképesen csak évi egy aranyat kért. 

Valójában már akkor ideiglenesnek szánták ezt az épületet, és csak a képviselők (alsóház) számára tervezték, ugyanis az akkor még kétkamarás magyar parlament felsőházának, a főrendeknek a gyűlését továbbra is a Nemzeti Múzeumban tartották, ami kijelölte az új országház helyét is valahol a múzeum közelében.

Végül Ybl Miklós tervét fogadták el, és az építkezés kevesebb mint egy hónappal a döntés után, 1865. szeptember 11-én meg is indult, ami a mai Bródy Sándor utca 8. szám alatti telken lévő laktanya bontásával kezdődött. A terveket az újságok részletesen ismertették, ebből kiderült, hogy a 728 négyszögölnyi területen tartós anyagokból díszes épület emeltek, amelyben helyet kapott a 462 képviselő számára kialakított ülésterem, de az olvasók megtudhatták, hogy hol lesznek a gyorsírók helyei, a bizottsági termek, a büfé és a többi helyiség.

Az ideiglenesnek szánt épületet Ybl Miklós tervezte (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A lapokból az is kiderült, hogy az átadás tervezett ideje 1865. december 9-e volt, ami mai szemmel igen rövid, hiszen a kivitelezésre mindössze 3 hónapot szántak. A munkákkal annyira siettek, hogy még az építési engedélyt sem várták meg. A gyors munkához sok munkáskéz kellett, ezért a házon 800 ember dolgozott szakadatlan.

Ekkor a Nemzeti Múzeum környéke még nem volt beépülve, az utcák kövezetlenek, csatornázatlanok voltak, a Fővárosi Lapok 1865. szeptember 16-án ezt írta az új, ideiglenes országház szomszédságáról:

„kirívó ellentétet fog képezni a töszomszédos ronda kis ház, melyet a föld már anyira elnyelt, hogy fazsindelyei maholnap a kövezetbe fognak ütközni. Ez azonban csak a szemet botránkoztatja, s már az, a miért ellene szólunk. E kis fazsindelyes épület egy minden oldalról füstölgő szögverö gyár, mely kisebb és nagyobb bajokkal fenyegeti az országházat. Többi közt – ha igy marad – kéményeiből füsttel mindig bőven el fogja látni az emeleteket, kivált ha a szél arra fú.”

November elején már arról olvashattak az újságolvasók, hogy a falak készen állnak, és november 11-én megtartották a bokrétaünnepet is.

Természtesen nem ment minden zökkenőmentesen, a nagyobb gyakorlattal rendelkező osztrák műbútorasztalosok alkalmazása miatt Ybl házának ablakait beverték a tiltakozó magyar szaktársak. A terv sem tetszett mindenkinek, Mikszáth Kálmán például egyenesen utálta, a kivitelezéssel sem volt megelégedve, később is felpanaszolta, hogy állandóan beázik.

Az épület 1865. december 9-re mégis elkészült, azonban arra, amire szánták, akkor még alkalmatlan volt, mivel a falak még nem száradtak ki, az ülésterem akusztikája pedig borzalmas volt. Ezért bár az Országyűlést december 14-én a budai Várban megnyitották, az ideiglenes épületet azonban még nem vették használatba, a képviselők a Nemzeti Múzeum nagytermében tanácskoztak. 

Az elkészült épület Klösz György fotóján az 1870-es években, előtérben a Nemzeti Múzeum kertje (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Az ideiglenes országházat Ferenc József december 17-én tekintette meg, és ugyenezen a napon Ybl Miklóst kitüntette a Ferenc József-renddel, a munkásoknak pedig 1000 forintot ajándékozott – derül ki a Pesti Hírlap 1865. december 20-i számából. 

A képviselőház átköltözésére a nagyterem kisebb átalakítása után és a festékek megszáradását követően, csak 1866. április 14-én, 155 évvel ezelőtt került sor. A nagy érdeklődéssel kísért eseményről a Sürgöny című lap 1866. április 15-én ezt írta:

„Ma lévén első ülés az uj országházban, egyszersmind annak ünnepélyes, azaz hogy tulajdonképen minden szertartás nélküli egyszerű megnyitása, a közönség nagy érdekeltséget tanúsított, minek jele, hogy az országház utczája már a megnyitás előtt félórával igen népes volt. A nagy és tágas karzatokon minden rendű és osztályú közönség képviselve volt, s azok, kivévén az idegenek számára fenntartótokat, egészen megteltek.”

Megnyitásakor még sok minden hiányzott, kisebb-nagyobb átalakításokra később is szükség volt, például a vezetékes vizet is csak 1870-ben kötötték be.

A Bródy Sándor utcai Régi Képviselőház ülésterme az 1910-es években, egy tanári konferencia alkalmával (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ebben az eleve ideiglenesnek szánt parlamenti épületben működött az országgyűlés képviselőháza közel négy évtizedig, az új, hatalmas Duna-parti, Steindl Imre tervezte Országház 1902-es elkészültéig. Itt született meg a kiegyezés, majd a dualista Magyarország számos törvénye.

A házat, miután elhagyta az Országgyűlés, leginkább konferenciateremnek használtak, de voltak benne vásárok és sportesemények is. 

A Duna partján álló Országház épülete 20 év alatt készült el, ezután költözött át oda a képviselőház is a Bródy Sándor utcai palotából (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.106)

Annak ellenére, hogy a tervek egy hónap, a ház pedig 3 hónap, mindössze 90 nap alatt készült el, a ma az Olasz Kultúrintézetnek otthont adó épület fantasztikus, Ybl Miklós jó arányú terveit a korabeli mesterek jó minőségben építették meg, és ma is dísze Budapestnek a rekordgyorsasággal felhúzott egykori országház.

Nyitókép: a Régi Képviselőház épülete a mai Bródy Sándor utca 8. szám alatt az 1870-es években Klösz György fotóján (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)