Aki Budapest artézi kútjait fúrta – 200 éve született Zsigmondy Vilmos

A cikk angolnyelvű változata: The man who drilled the artesian wells of Budapest - Vilmos Zsigmondy was born 200 years ago

Írta: Millisits Máté

2021. május 16. 11:00

Budapest sokat köszönhet Zsigmondy Vilmosnak: a vállalkozó szellemű bányamérnök az egyik első nemzetközi szakértőként sikeresen elindította a magyarországi termálkincs kitermelését. Ő fúrta a Margitsziget artézi kútját, és az ő nevéhez fűződik az akkori világ egyik legmélyebb, majdnem egy kilométerre lenyúló kútjának kifúrása is a Városligetben, amely lehetővé tette a Széchenyi fürdő megnyitását.

Zsigmondy Vilmos ősi evangélikus családban született 1821. május 14-én – egyes források szerint 15-én –, Pozsonyban. Középiskolai tanulmányait a Pozsonyi Evangélikus Lyceumban, a Nyitra megyei Szakolca evangélikus iskolájában, majd a Komáromi Református Gimnáziumban végezte. 

Zsigmondy Vilmos portréja

Felsőfokú képzésben Selmecbányán a Mária Terézia által alapított, Bányászati és Erdészeti Akadémián vett részt. Diplomaszerzése után bányamérnökként különböző igazgatóságokon dolgozott, előbb Szélaknán, majd Selmecbányán, később Bécsben. Az osztrák fővárosban lehetősége nyílt a föld- és ásványtani ismeretei bővítésére. Fordulópontot jelentett a fiatal mérnök életében, hogy 1846. január 11-én megbízták a dél-erdélyi Resica melletti dolmányi kőszénbánya vezetésével.

 Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc  alatt a magyar kormány ágyú-, kard-, szurony- és bombagyártását irányította Resicán.  A 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletétel után a császári csapatok elfogták és a temesvári  haditörvényszék 1849. november 16-án hatéves „vasban töltendő” várfogságra ítélte. Mivel azonban szaktudását a Habsburg hatalom is értéknek tartotta, valamint barátai és a resicai polgárok is írtak kérvényt érdekében a császári udvarnak, így a hat évre szóló ítéletből kevesebb, mint egy bő fél évet kellett  ténylegesen az olmützi várbörtönben töltenie. Az 1850. július 24-én bekövetkezett szabadulása után a dél-erdélyi szekuli bánya vezetőjeként dolgozott.

Háromnegyed évvel később, 1851 tavaszán elhagyta Erdélyt, lehetősége nyílt az ország középső részén, a Dorogi-medence egyik  kőszénbányájának feltárását irányítania az Anna-völgyben. Az itt végzett kilencévi munkát befejezve, 1860-ban Pestre költözött, ahol bányaszakértői irodát nyitott. Részt vett az 1861-es országbírói értekezleten, ahol aktívan közreműködött a bányajogra vonatkozó elképzelések törvénytervezetbe foglalásában. A kőszénnek a szabadon történő kutatását és kitermelését szorgalmazta, márpedig ezt  a bányatörvény hatályba lépéséig a földesúri jogok korlátozták. Ebben az időszakban kezdett hévforrásokkal foglalkozni, tanulmányozta a források és a földalatti vizek viszonyát. Már 1865-ben sikeres artézi kútfúrást végzett Harkányban, 38,7 méter mélységben. 

A Margitszigeten Zsigmondy Vilmos által fúrt artézi kút fölé Ybl Miklós tervei alapján építették föl a fürdő épületét 1868-1870-ben. Klösz György felvétele 1878 körül készült (Fotó: Fortepan/Képszám: 82145/ Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.090)

A következő artézi fúrást már a mai Budapest területén végezte,1866 és 1868 között, a margitszigeti kutaknál már 118,58 méter mélységig jutott le.  A szigeten végzett fúrás műszaki részleteit a Tapasztalataim az artézi  szökőkutak fúrása körül című, 1871-ben megjelent közleményében az alábbi szavakkal tárta az érdeklődők elé:

„A furás a Margitsziget nyugoti oldalán, szemben az ó-budai zsinagógával, azon okból indíttatott meg, minthogy 15 ölnyire ezen ponttól, a zsinagóga irányában a Dunaparton sekély vízálláskor, mindig egy s ugyanazon ponton egy kis alig 2 láb átmérőjű — pocsolya állott elő, melynek hőfoka 24—26 R. fok között változott, s melyből csekély mérvben gázok is fejlődtek. Habár az ezen pocsolyában meggyült viznek nem volt lefolyása, minthogy a felesleg viz a laza homokban s kavicsban elszéledt, mind a mellett alig lehetett kétség, miszerint annak előállását csakis a kavics alatt létező hatalmas felszálló hévforrás eredményezi. A fúrás 1866-ik év deczember 21-én indíttatott meg, mely nem egészen fél évi időt vett igénybe, miután annak a hévforrás kitörése már 1867-ik év május 13-án véget vetett…”

A margitszigeti vízesést szintén a Zsigmondy-féle artézi forrás táplálja. Klösz György képe 1879 körül készült (Fotó: Fortepan/Képszám: 82148/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.093)

Több vidéki helyszín után, 1868-ban kezdődött el a legnagyobb kitartást és tíz évi megfeszített munkát igénylő fúrása a Városligetben. Ez a csaknem 1000 méter mély kút volt a legnevezetesebb sikere. A XIX. század második felének legkedveltebb magyar hetilapja, a Vasárnapi Ujság 1878. október 13-án megjelent számában részletesen beszámolt Zsigmondy Vilmos sikeréről és  aprólékosan bemutatta a fúróház felépítését:

„Magyarország fővárosa ez idén egy világnevezetességgel lett gazdagabb: neki van a legmélyebb kútja a földkerekségén… Az uj artézi kút a Városligetnek egyik legszebb pontján fekszik. Árnyas, lombos fák mellett, a pávaszigeti tó közelében s egyenes vonalban a sugárút középtengelyével, ugy hogy ez ut végéről jó szemmel éppen ráláthatni a kiemelkedő magas deszkatoronyra, mely a működő fúrót burkolá, s mely most a földalatti vizeket fölvezető csövet rejti magában. Mellette az előtérben látható épület a gépház, szerszámraktár és a munka alatt az iroda és a kiemelt törmelék, iszap, kövült csigák gyűjteményének lerakója".

A városligeti artézi kútház a Vasárnapi Ujság 1878. október 13-i számában

A Vasárnapi Ujság cikkéből az is kiderül, hogy a Sugárút felé tekintő oldalon volt az ideiglenes ivóhelyiség. Erről így ír:

„Keskeny korlát vezetett – a nagy tolongás ellen – a fedett, szabad tornácra, melynek hátsó falából kinyúlnak a vízvezetéki csapok, párolgó, gyöngyöző, forró vizsugarakat eresztve alá, melyekből a kiszolgáló nők megmegrítenek egy-egy füles poharat s oda nyújtják az inni szándékozónak, ki nem ritkán nem győzi az áthevült poharat egyik kezéből a másikba kapkodni s el is ejti, ha kissé érzékenyebb bőre van. Egész gyógyteremmé vált a kis ideiglenes bódé, melyhez e nyár folytán  [1878-ban – a szerk.] százával zarándokoltak a mindenféle máj-, lép- és gyomorbetegek, s a gyógyulók lajstromkönyve több száz nevet mutat föl, a kiknek tulajdonosai az artézi kút természetes melegvizét sikerrel használták”

A Sugárút (ma Andrássy út) lezárására építette Ybl Miklós 1884-ben a Zsigmondy Vilmos feltárta artézi kút felett emelkedő, zászlórúddal lezárt építményt. Az ezredévi emlékmű építésekor a Széchenyi-hegyre helyezték át. A felvétel 1889-ben készült (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Mint a magyarországi geotermikus kutatások úttörőjét 1868-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta, a székfoglaló beszédét 1871-ben mondta el. Kutatásait írásban is több alkalommal összefoglalta. Munkái közül kiemelkedik a székfoglaló beszéd nyomtatásban megjelent változata, a már idézett  Tapasztalataim az artézi  szökőkutak fúrása körül című írás, valamint A városligeti artézi kút Budapesten című, 1878-ban kiadott tudományos közleménye. 

Feszített munkatempója következtében betegségét elhanyagolta, Budapesten, az erzsébetvárosi Dob utcai házában 1888. december 21-én tüdőbajban hunyt el. Temetési szertartását az evangélikus felekezet szertartása szerint végezték 1888. december 23-án.  A bányász-kohász társadalom tagjai álltak díszsorfalat tiszteletére, miközben utolsó földi útjára kisérték. Hamvait a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben helyezték örök nyugalomra. Sírja a 18. számú parcellában található. 

Zsigmondy Vilmos városligeti mellszobrát, Szécsi Antal alkotását 1896-ban avattál fel (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A városligeti Zsigmondy-mellszobor talapzatán lévő felirat (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Zsigmondy Vilmos mellszobrát Budapesten a Városligetben avatták fel 1896-ban. A monumentum Szécsi Antal (1856-1904) szobrászművész alkotása, amelynek bronzba öntését az angyalföldi Beschorner M. A. ércöntőműhelye  végezte.

A szobor kőposztamensére  a következő méltató szöveget vésték:

„Megteremtette a hazai mélyfúróipart, ő fakasztotta a városligeti artézi kutat, mely a közeli fürdő vizét szolgáltatja. A margitszigeti és számos vidéki termálvíz/ felszínre hozása is az ő alkotása." 

Az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület 1968-ban a városligeti sikeres fúrás helyén emléktáblát helyezett el a Hősök terén. Ugyanebben az évben avattak neki márványtáblát egykori Dob utcai lakóháza falán, amely azóta hirdeti Erzsébetváros egykori neves személyiségének munkásságát.

 

Emléktábla Zsigmondy Vilmos egykori lakóházának, a VII. kerületi Dob utca 95-nek a falán (Fotó: Millits Máté/pestbuda.hu)

Életművét a zalaegerszegi Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum mutatja be a Zsigmondy-emlékszobában. A múzeumi kiállítótérben személyes tárgyai, kitüntetései mellett megtekinthetők a városligeti fúráshoz használt eszközök egyes darabjai is.

Nyitókép: A Széchenyi fürdő épülete a Városligetben 1910 körül, Erdélyi Mór fényképén (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Ez így van. Ki kell viszont egészíteni. Az 1920-as években az akkor már híres geológust, Pávai Vajna Ferencet (Hajdúszoboszló fürdőinek vízét ő fedezte fel.) megkérték egy új kút fúrására, mert a réginek kicsi volt a hozama. Pávai egy merész elgondolással a Rákosrendező-i pályaudvar alól vitte oda a vizet. Megnyugtatott mindenkit, hogy hatvan méternél mélyebbről jön, nem fog beomlani a vonatok súlya alatt. Ma ebből a kútból áramlik a víz, kb. háromszoros hozammal.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó