Budapest első modern gyógyfürdőjének története nem 110 évvel ezelőtt kezdődött, hanem jóval korábban és mélyebben – egészen pontosan 145 éve és 970,48 méter mélyen. Zsigmondy Vilmos világhírű bányamérnök felismerte, hogy megfelelő mélység elérésével nemcsak Budán, hanem Pesten is hévforrásokat lehet a felszínre hozni. Vezetésével 1868. november 15-én kezdtek hozzá a fürdőnek vizet szolgáltató artézi kút fúrásához.

Tíz év munka után, 1878. május 17-én érték el azt a réteget, amelyből folyamatosan 73,92°C-os kénes víz tör föl a közel egy kilométeres mélységből. Than Károly elemzése szerint a víz ásványokban gazdag, vetekedik a karlsbadi és baden-badeni forrásokkal, elsősorban szénsavat, kalciumot és sót tartalmaz.

A városligeti artézi kútház a Vasárnapi Ujság 1878. október 13-i számában

Az első forrás a mai Hősök tere alatt bukkant a felszínre, itt 1884-ben Ybl Miklós tervei szerint építettek fel egy ivókutat és gloriettet, melyet 1898-ban – a Millenniumi emlékmű építésekor – helyeztek át a Széchenyi-hegyre.

A Sugárút (ma Andrássy út) lezárására építette Ybl Miklós 1884-ben a Zsigmondy Vilmos feltárta artézi kút felett emelkedő, zászlórúddal lezárt építményt. A kút fölé épített Gloriette az elbontása előtt (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. HU.BFL.XV.19.d.1.07.133) 

A forrást 1881-ben a Városligeti-tó Nádor-szigetén álló emeletes fürdőházba vezették. Az Artézi fürdőnek nevezett épület emeletén lakószobákat alakítottak ki, a földszinten 20 egykádas fürdőszoba, valamint egy 20-25 főt befogadó társas fürdőmedence volt, melyet délelőtt a férfiak, délután a nők használhattak. Az épület mellett egy nyilvános ivókutat is létesítettek. A fürdést izületi betegségek, isiász, köszvény, szifilisz és bőrbajok enyhítésére ajánlották, míg az ivókúrát a gyomor- és bélhurut, székrekedés, máj-, vese- és epebajok ellen alkalmazták, de a víz belélegzése a légzőszervek bajaira is gyógyírt jelenthetett. A fürdő már az első évben több mint ötvenezer vendéget fogadott.

A főváros már az 1880-as években foglakozott egy megfelelő fürdőépület építésével, melynek megtervezésére Czigler Győző műépítészt kérték fel. Czigler – akiknek nevéhez számos bérház, palota és a statisztikai hivatal főépülete fűződik – 1884-ben nyújtotta be első tervét, melyben a fennálló épület bővítésével számolt, itt a gazdasági, váró, öltöző és fürdőhelységek kaptak volna helyet, a középső épületben külön női és férfimedencék, míg a tulajdonképpeni gyógyfürdő az egyszemélyes vetkőzőkkel és kádakkal a harmadik épületrészben. De a vendéglő és kávéház részére is külön épületet tervezett.

A fővárosi közgyűlés 1889 nyarán elfogadta az Artézi fürdő kibővítését, és megszavazta rá a szükséges összeget, azonban a belügyminiszter addig nem engedélyezte a munkát, amíg a Városligeti-tó vizének utánpótlásáról nem gondoskodnak. A fürdő turisztikai jelentőségét jól mutatja, hogy 1894-ben a Millenniumi Földalatti Vasút vonalát is idáig tervezték.

A Széchenyi fürdő a megnyitása évében, 1913-ban (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.104)

A főváros – elvetve a tíz évvel korábbi változatot – 1895 nyarán ismét Czigler Győzőt bízta meg a fürdő terveinek elkészítésével, azonban most már a használatban lévő fürdő elhagyásával teljesen új épületet kellett terveznie. Ezt az állapotot az 1896-os országos kiállításon is bemutatták.

Czigler a végleges terveket 1896 decemberében mutatta be a fővárosi közgyűlésben, három változatot készített 46 fürdővel, 22 vendégszobával számolva, a régi helyre, kétféle uszodamegoldással és saját javaslata alapján a mai Zielinski-híd tengelyébe helyezve. Azonban a főváros 1897-ben újabb terveket kért, melyeket 1900-ban tárgyaltak meg, és végül 1902-ben elfogadták.

Cziger a nyílt tervpályázatoknak, illetve az építkezésből való kihagyásának azzal próbálta elejét venni, hogy kikötötte: amennyiben ő lesz a kivitelező, csupán az elfogadott tervekért kér pénzt, míg az ügyben folytatott 20 éves munkáját, a külföldi fürdők tanulmányozását, korábbi terveit díjtalan előkészítő munkaként tekinti, de ha mást bíznak meg a kivitellel, úgy a százezer koronára rúgó összes eddigi munkáját felszámítja.

Végre 1903-ban a belügyminiszter is áldását adta a tervekre, és 1904-ben elfogadták a végleges, a főváros fürdőügyi bizottságának kérésére – külön női és férfigyógyfürdő, közös fürdő helyett népfürdő, nyári nyitott uszoda, ivócsarnok – módosított terveket és költségvetést.

Czigler Győző azonban 1905. március 28-án elhunyt. Munkáját állandó helyettese, Dvorák (Dvořák) Ede műépítész vette át, aki 21 évig volt munkatársa, és a tervek elkészítésében segédkezett neki. Dvorák a kivitelezési munkához felkérte Gerster Kálmán műépítészt is. Dvorák sorra látogatta a híresebb modern európai fürdőket, hogy tanulmányozza azok felépítését, berendezését.

A fürdő elhelyezésének kérdését 1906-ban ismét kinyitották, vitatva, hogy érdemes-e az épületet az Andrássy út tengelyébe helyezni, elejtve ezzel az út meghosszabbításának lehetőségét. Végül 1906 májusában Alpár Ignác javaslatára elfogadták, hogy a fürdőt északnyugati irányban, az úttal párhuzamosan építsék. Ezért, valamint külföldi tanulmányait alapján és az időközben megváltozott ízlés miatt Dvoráknak teljesen át kellett dolgoznia Czigler terveit. Az új, monumentális, modernebb homlokzati terveket 1908 nyarán fogadták el.

A Széchenyi fürdő a főbejárat felől (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A fürdő építése végül az első tervek megszületése után 25 évvel, 1909. március 31-én indult el. Az alapelrendezés nem változott: a fürdőépületben 51 egyéni termálfürdőt, külön férfi- és női közös termálfürdőt, a szárnyakban külön női és férfinépfürdőt, valamint kényelmes, női és férfirészre osztott uszodát terveztek külön bejáratokkal. Különböző terápiák (például szénsavas fürdő, villanyfürdő, belélegző) is helyet kaptak.

Modern villanyvilágítás és központi fűtés fokozta a kényelmet. Dvorák Ede gondos, a részletekre is kiterjedő művezetése mellett az építőmesteri munkát a Marton és Szalka cég végezte. 1912-ben a Budapest kezelésében lévő gyógyfürdőknek új nevet adtak, az Artézi a Széchenyi Gyógyfürdő nevet nyerte el.

A Széchenyi Gyógyfürdő madártávlatból (Fotó: Civertan)

Négy év építkezés után a régi Artézi fürdő mellett elkészült az új Széchenyi fürdő, a megnyitóra 1913. június 16-án délelőtt 11 órakor került sor, melyen jelen volt többek között Heltai Ferenc főpolgármester és Bárczy István polgármester. Az épületet Márkus Jenő tanácsos – aki annak idején elsőként karolta fel a nagyszabású gyógyfürdő ötletét – adta át a fürdőközönségnek. „Valami kellemes, megnyugtató és fölemelő érzés az, amely elfogott bennünket, amikor a fürdő hatalmas kupolacsarnokába beléptünk. Itt voltaképp nem is vall semmi arra, hogy fürdőben vagyunk. Ez a rengeteg csarnok, művészi pompájában méltó vesztibülje lenne bármely kultúrintézetnek, akár egy szépművészeti múzeumnak is” – írta a Budapesti Hírlap tudósítója, aki a megnyitón órákig nézegette az épület szépségét.

A Széchenyi fürdő az 1930-as években (Fotó: Fortepan/Képszám: 13138)

A kész épületet 1915-ben Petrik Albert építész így mutatta be az Építő Ipar hasábjain:

„Az épület alaprajzi beosztása rendkívül világos, összes helyiségei szabályosak és ami a tervezésnek igen nagy érdeme, hasznavehetetlen zeg-zugok és összemetsződések még a legalárendeltebb mellékhelyiségekben sem adódnak. Hosszkiterjedése az épületnek kelet-nyugati irányú és helyiségei észak déli főtengely köré vannak szimmetrikusan csoportosítva.”

A díszes kupolacsarnokban Róna József bronz, Halászó kentaur szobra fogadta a belépőket, a többi díszítőszobrot többek között Maróti Géza, Telcs Ede és Vastagh György készítette. Az építésnél és a díszítésnél felvonult a hazai ipar és művészeti élet színe-java. A kupolát díszítő üvegmozaikokat Vajda Zsigmond festőművész tervei alapján Róth Miksa alkotta meg.

A fürdő díszes kupolája (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A központi kupolacsarnokból balra a férfiak, jobbra a nők részlegére lehetett jutni. Voltak külön szalon-termál fürdők, ahol egy bútorozott szalonon át vezetett az út a fürdőszobába, ahol négyféle forró és hűtött termálvíz, valamint forró és hűtött édesvíz állt rendelkezésre – utóbbit a zuhanyban lemosdásra lehetet használni. A termálfürdőben hasonló kényelemmel berendezett egyéni kabinfürdők voltak.

A közös termálfürdők négy különböző hőfokú medencéjét 140 férfi, illetve ugyanennyi nő használhatta egyszerre. Az öltözők felett napozóteraszt alakította ki. A népfürdőkben 84 hely volt a nők és ugyanennyi a férfiak számára. Volt nedves és száraz gőzfürdő, masszázs, borbély, büfé és orvosi rendelő.

A vas- és bronz munkákat Jungfer Gyula cége kivitelezte, a padlóburkoló márvány mozaiklapokat ifjabb Walla József gyárában készítették. A fürdőépítés modern megoldásait alkalmazták a medencék és falak fajanszcsempe burkolatánál, a fűtésnél és szellőztetésnél, valamint a kifinomult vízvezetékrendszernél. A nagy medencék boltozatokon nyugodtak, így a medencék vízhatlansága alulról egyszerűen ellenőrizhető volt, valamint a szabadban futó 24 kilométeres vízrendszer minden pontja könnyen hozzáférhető volt.

A Hősök tere alól beérkező forró vizet szivattyúkkal nyomták a padláson lévő tárolókba, a hévizes gyógymedencébe, valamint hőcserélő vízhűtőkkel 30°C-os langyos gyógyvízként használták fel. A különböző hőfokú vizek irányítását és a szivattyúk működését egy központi gépházban kísérték figyelemmel.

(Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az 1913-ban készült épületrészt ma Czigler-szárnynak nevezik, ugyanis 1926–1927-ben Francsek Imre tervei szerint nagy méretű, nyitott uszodarésszel bővítették a fürdőt – ma talán ez a Francsek-szárny az ismertebb része a Széchenyi fürdőnek. Francsek követte elődjét, és historizáló stílusban készítette el a terveket, a díszítésben többek között Beck Ö. Fülöp, Pátzay Pál és Medgyessy Ferenc vettek részt.

Szobrok díszítik a kupolát (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A fürdő és uszoda vízellátását 1938 óta egy második artézi kútból biztosítják. A Szecskának is becézett épületegyüttes műemléki felújítása 1997-ben kezdődött meg a Francsek-szárnnyal, ennek során eltüntették a korábbi évtizedek átalakításait, és a falak mindenhol visszakapták az eredeti halványsárga színüket, restaurálták a díszítőelemeket is. A nagyszabású felújítás részeként a fürdő tervezésével negyedszázadot eltöltő Czigler Győző nevét viselő szárny 2003–2005 között újult meg.

Nyitókép: A Széchenyi Gyógyfürdő (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)