A szó szoros értelmében új időszámítás kezdődött Budapesten 1921. május 31-ről június 1-re virradó éjjel. A nyár első napján ugyanis hivatalosan bevezették a 24 órás időszámítást a korábbi, 12 órás helyett. A Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter által meghozott, a nemzetközi megállapodáshoz igazodó rendelet értelmében a vasúti és a hajózási forgalomban, valamint a postán, a távírdában és a távbeszélő-szolgálatban új, „folytatólagos” időszámítási rendszert léptettek életbe. 

A vasúti mellett a hajózási forgalomban is a 24 órás időszámítás lépett életbe 1921-ben. A Nyugati (akkor Berlini) tér 1931-ben, jobbra a Modiano-órával (Forrás: Fortepan/Képszám: 32589)

Ráadásul aznap már az új időszámítás szerint kezdődött a nyári menetrend is a vasútnál, duplán remek alibit szolgáltatva a munkahelyi késők számára. Ezen élcelődik egy történettel a Színházi Élet 1921. évi 24. számának egyik szerzője is. Eszerint két fiatalember várja a tanóra végét Rákosi Szidi Csengery utca 28. alatti színésziskolájának kapujánál, mire megkérdezi az egyik:

„– Hány óra van, kérem? 
– Háromnegyed tizennyolc!
Rémes! A szegény fiatalember nem volt tisztában a huszonnégy órás időszámítással. Fogalma nem volt, mennyi az a háromnegyed tizennyolc.”

Ha a fiatalember olvasta volna, hogy a miniszteri rendelet még az órák számlapjainak átfestését is elrendelte, amint ez az Egyetértés című újság 1921. május 19-i számából kiderül, rögtön tudta volna, mennyi az idő: 

„Az összes hivatali helyiségekben levő, illetve az állomásokon és hajókon levő órák számlapjai, valamint a vasúti üzemeknél a forgalmi, vontatási, vonatkísérő és pályafenntartási személyzet, a hajózási vállalatoknál pedig az állomásokon és a hajókon szolgálatot tevő személyzet zsebóráinak számlapjai fokozatosan átfestendők oly módon, hogy az I-XII. római számok alá vörös színnel a 13-24 arab számok írandók, a 24-ik óra pedig a fentebb jelzett megkülönböztetésnek megfelelően a 24/0 számmal jelölendő.”

Az 1921-es rendelet értelmében az órák számlapjait is át kellett volna festeni a 24 órás időszámításnak megfelelően (Forrás: Érdekes Ujság, 1913. március 6.; Nemesfémipari Közlöny, 1928. július 19.)

Bár a Friss Ujság 1921. június 1-i számában azt írja, hogy a belvárosi óraüzletekben már megjelentek a kettős számlappal festett újfajta órák, a városi órákat pedig már kiemelték a helyükről, hogy átfessék őket az új időszámításra, utóbbit inkább költői túlzásnak tekinthetjük, hiszen a Nemesfémipari Közlöny még 1928. július 19-i számában is azt írja:

„Ha a zsebórák számlapjai nagyjában maradtak is a régiben, a nyilvános órákat mégis kezdik már átformálni. Igaz ugyan, hogy az átformálás nem radikális, de hát mégis valami.”

Noha a számlapok átfestésének tempója azóta sem gyorsult fel (fölösleges is lett volna, hiszen ki nem tudja megkülönböztetni az éjszakát a nappaltól?), a lapok az 1920-as, 1930-as években újra és újra beszámoltak róla, hogy milyen nehezen szokták meg az emberek a 24 órás rendet. A Tolnai Világlapja például még 1937. április 28-i számában is azt írja, hogy az új időszámítás nehezen tör utat a gyakorlati életben, hiszen szívesebben beszélünk meg találkozót délután 4 órára, mint 16 órára (ez ma sincs másként).

A József körút és a Rákóczi út sarka az egykori Nemzeti Színház felől nézve, egy hagyományos számlapú köztéri órával 1935-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 31846)

A lap szerint ez indította arra a magdeburgi Otto Wolff technikust, hogy olyan órát találjon fel, amely önműködően váltja a számlapját minden tizenkét órában. Ahogy a mutatók déli tizenkét órához érnek, a számlap elfordul, és 13-tól 24 óráig számozott másik számlapnak ad helyet. Éjféli 12 órakor, tehát a 24. órában a számlap ismét visszabillen eredeti állásába.

A 24 órás időszámítás miatt még 1937-ben új óraszámlapokat is terveztek (Forrás: Tolnai Világlapja, 1937. április 28.)

Az új időszámítást nem volt egyszerű megszokni, de mára már mindenki számára természetessé vált, senki sem vakargatja a fejét tanácstalanul a Nyugati pályaudvaron, ha a vonat érkezése 13:30-ra van kiírva és nem délután fél 2-re. Ugyanakkor a mutatós órák számlapja továbbra is 12 órából áll, a találkozóinkat pedig ritkábban beszéljük meg 16 órára, mint délután 4-re. 

Nyitókép: Óra a Margitszigeten 1943-ban (Forrás: Fortepan/Képszám: 9975)