A budai Várból telepítették ki az Afrika-kutató, vadászíró Széchenyi Zsigmondot

A cikk angolnyelvű változata: Africa researcher, hunter and writer Zsigmond Széchenyi was evicted from the Buda Castle

Írta: Pestbuda.hu

2021. szeptember 27. 9:00

Azt gondolhatnánk, hogy egy világutazó, Afrika-kutató élete irigylésre méltó. Széchenyi Zsigmondról azonban ez nem feltétlenül mondható el: a XX. század egyik legjelentősebb magyar utazóját és vadászíróját a kommunista rendszer meghurcolta és kitelepítette a budai Várból. Az Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás részeként az expedíciókon készített fényképeiből nyílik kiállítás a budapesti Capa Központban.

Gróf Széchenyi Zsigmond 1898. január 23-án született Nagyváradon, gyermekkorát a Fejér megyei Sárpentelén töltötte. Középiskoláit a székesfehérvári Állami Főreáliskolában, majd a budapesti Ferenc József Főgimnáziumban végezte. Érettségi után azonnal besorozták, az első világháborúban 1916–1918 között csapatszolgálatot teljesített.

Ezt követően iratkozott be a jogi karra, de már 1919-ben otthagyta, ugyanis a természet és az állatvilág tanulmányozása jobban érdekelte. Külföldi zoológiai tanulmányai után Kőröshegyen élt, innen indulva utazta be Afrikát. Járt többek között Egyiptomban, Líbiában, Szudánban, Kenyában, Tanganyikában és Ugandában, de eljutott Indiába és Alaszkába is.

A Csui!... volt Széchenyi Zsigmond első könyve, 1932-ben jelent meg (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)

Nemcsak jeles kutató és  vadász volt, de elismert vadászíró is, 14 műve 51 kiadást ért meg. Első nagy sikerű útibeszámolóját és vadászkönyvét, Csui!...címmel 1932-ben írta meg, majd néhány évvel később az Afrikai tábortüzek című kötete betekintést adott a régi Afrika világába is. Alaszkáról és a korabeli amerikai életformáról az Alaszkában vadásztam című könyvében írt, indiai utazását a Nahar című kötetben örökítette meg, amely a szubkontinens művészet- és kultúrtörténetével, Angol-India mindennapjaival is megismertette az olvasót.

Széchenyi Zisgmond Istenhegyi úti villája a második világháborúban teljesen elpusztult (Forrás: Tanulmányok Budapest Múltjából, 26. szám, 1997)

Életében a második világháború hozott tragikus fordulatot. Az ostrom alatt az Istenhegyi úti villája, benne a páratlan értékű trófeagyűjteménnyel egy bombatámadásban megsemmisült és kiégett. Csodával határos módon a szakkönyvtára túlélte a háborús pusztítást. Maga a gróf a családnak a budai Várban, az Úri utca 52. szám alatti ház pincéjében vészelte át az ostromot.  A háború után innen vitték börtönbe, fél évet raboskodott Csömörön.

Később, 1947-től vadászati felügyelőként dolgozott az Országos Erdészeti Központban, 1950-től a Mezőgazdasági Múzeumban. Az 1949-es kommunista hatalomátvétel után egyre több attrocitás érte,  végül 1951 júniusában kitelepítették Úri utcai lakásából. Hogy Széchenyi Zsigmondot mennyire tisztelték és kedvelték múzeumi kollégái, azt jól jelzi, hogy egy emberként mentek segíteni, hogy a „gróf kartárs“ – ahogy hívták – holmiját, köztük a könyvtárát, segítsenek átmenteni a Mezőgazdasági Múzeum „zugraktáraiba”.

Széchenyi Zsigmond és családja az Úri utca 52. szám alatti ház pincéjében vészelte át Budapest ostromát (Fotó: pestbuda.hu) 

A kapu felett a Széchenyi-címer (Fotó: pestbuda.hu)

Széchenyi Zsigmondot egy Hajdú-Bihar megyei tanyára telepítették ki, a feljegyzések szerint egy tyúkól lett a kijelölt szállása. Hosszas utá­najárást követően sikerült elérnie, hogy Balatongyörökre költözhessen, ám ott sem maradhatott sokáig. Pestre szállították, megjárta az Andrássy út 60-at, másfél évig Sopronkőhidán és a Mosoni utcában raboskodott.

Végül 1956-ban rehabilitálták, a vadász-író-fényképész Széchenyi végül szaktudása és népszerű művei miatt költözhetett vissza a fővárosba az 1950-es évek végén, majd 1960-ban hivatalos állami expedícióval Kelet-Afrikában járt. Négy évvel később még egyszer eljutott az által szeretett fekete kontinensre, erről az utazásról szól utolsó műve, a Denaturált Afrika.

Emléktábla őrzi Széchenyi Zsigmond emlékét és a kitelepítésének tragédiáját. Az 1997-ben felavatott emléktábla Gulácsy-Horváth Zsolt szobrász alkotása (Fotó: pestbuda.hu)

Értékrendjét, karizmáját és humorát jól mutatja az az anekdota, amely több formában is fennmaradt. Egyes források szerint kollégái, más források szerint maga Kádár János kérdezte meg tőle, hogy „Mondja, Széchenyi, hogyan lehet, hogy maga sem 1945, sem 1956 után nem hagyta el az országot?” A gróf válasza rövid volt, de hozzá illő: „Tudja, a Zsiga ment volna, de a Széchenyi nem engedte”.

Széchenyi Zisgmond 1959-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 177402)

Közvetlenül a már említett Denaturált Afrika kéziratának lezárása után, 1967. április 24-én érte a halál.

Az Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás részeként Széchényi Zsigmond vadászati fotóiból látható tárlat a Capa Központban november 28-ig.

Nyitókép: Széchenyi Zsigmondot 1951-ben telepítették ki a budai Várból, az Úri utcai homlokzatán emléktábla őrzi a vadászíró emlékét (Fotó: pestbuda.hu)

 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó