A Fővárosi Tanács elé 1906. október 9-én került a pénzügyi és gazdasági ügyosztály terjedelmes előterjesztése a főváros siralmas pénzügyi helyzetéről, sőt az a Fővárosi Közlöny 1906. október 9-i számában meg is jelent. Az előterjesztés az alábbi drámai felvetéssel kezdődött:

„A főváros háztartása oly körülmények közé jutott, a melyek a legnagyobb megfontolásra és elő- vigyázatra adnak okot. S ha nem is osztjuk teljesen azt az aggodalmat, mely a főváros pénzügyi hely­zetét válságosnak tartja, kétségtelen, hogy a pénzügyi helyzet komoly és óvatosságra int, különösen abban az irányban, hogy ha a főváros háztartását súlyosabb zavarok elkerülésével akarjuk rendezni, a segítségre a végső időpont elérkezett.”

Ekkor állította össze a főváros a következő évi költségvetését, és ekkor szembesültek a városatyák azzal, hogy ha minden marad a régiben, akkor az 1907-es évet akár 2,27 millió korona hiánnyal is zárhatják, a 42 414 446 koronás bevétel mellett. Az előterjesztés részletesen vázolta, hogyan jutott el idáig a főváros. Alapvetően négy okot állapítottak meg, ami miatt a város bevételei nem fedezik a kiadásokat.

A város fejlődése, növekedése a kiadásokat is megnövelte, például kórházakat kellett építeni (A képen a Szent László Kórház) (Fotó: Fortepan, Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.135)

Az első oknak azt nevezték meg, amely miatt a dualizmus Budapestjét az utókor csodálni szokta, a szédítően gyors fejlődést. Ahogy az előterjesztés írta, a városegyesítés utáni 35 évben kellett mindazokat a fejlesztéseket pótolni, amelyeket más városok évszázadok alatt tudtak véghezvinni. Ahogy írták:

„Természetes, hogy a rohamos fejlődés s a nyomában járó számtalan szükséglet oly óriási pénz­áldozatokat igényelt, hogy azokat a rendes bevételi forrásokból fedezni nem lehetett, annál kevésbbé, mert a főváros fejlődésével bevételeinek szaporodása nem állott arányban. A fejlődés követelményeinek tehát csak úgy volt képes a főváros megfelelni, hogy kölcsönpénzt vett igénybe.”

A kölcsönökből olyan fejlesztéseket is meg kellett valósítani, amelyek nem termeltek bevételt, a kamatok növekedése pedig nagyon magas összegre rúgott.  

A fejlődésből keletkező másik ok, hogy rengeteg, viszonylag szegény ember költözött a városba, és emiatt a város népessége, valamint az egyre jobban beépülő külterületek miatt a mérete is jelentősen megnőtt, amelyek infrastrukturális beruházásokat vontak maguk után, azonban a beköltöző szegényebb polgárok kevesebb adót fizettek, azaz a bevételek lassabban emelkedtek, mint a kiadások.

Jelentősebb támogatást kért a főváros a községi – azaz önkormányzati fenntartású – iskolákra. A képen az Aréna úti Községi Polgári Leányiskola  (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.134)

A város gazdasági nehézségeit az előterjesztés szerint bizonyos kormányzati intézkedések is növelték, például a vasúttársaságok államosítása miatt jelentős adóbevételektől esett el Budapest. A negyedik okként az előterjesztők azt jelölték meg, hogy a Budapestre rótt feladatokra az állam nem biztosít elégséges forrást. Nehezményezték azt is, hogy az állam Budapestet ugyanúgy kezeli, mit bármely más várost, nem veszi figyelembe a sajátos helyzetét.

Hozzá kell tennünk, hogy Budapest fejlődésére két másik szervnek is jelentős befolyása volt, amelyek nem voltak függetlenek az államtól. Az egyik a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, amely a nagyobb, országos érdekű beruházásokat kezelte, a Duna-hidak fejlesztése, építése kezelése pedig a Pénzügyminisztérium feladata volt, ők kezelték ugyanis a hidakat, és ők szedték a hídpénzt is.

Az előterjesztésben hosszan sorolták azt is, hogy a főváros illetékesei, akik évek óta érzékelték a romló folyamatokat, milyen lépéseket tettek a költségek leszorítására, illetve a bevételek növelésére, így például bevezették a kerékpáradót, az ebadót, emelték a vízdíjat, a tandíjakat és más díjakat, de a kormányzat egyes más adókat, például a pezsgőadót és a kártyaadót nem támogatta.

Az előterjesztés szerint a Fővárosi Tanácsnak az alábbi dolgokat kellene kérnie a kormányzattól Budapest gazdálkodásának rendezésére:

Az állam ne kérjen Budapesttől hozzájárulást a rendőrség működéséhez! A községi reáliskolákat vegye át az állam, ám amíg nem veszti át, biztosítson egy bizonyos összeget a fenntartásukra! A községi népiskolák esetében azt kérték, hogy az állam emelje meg évi 1 millió koronára a fenntartási támogatást.

A főváros a kerákpárok után is adót szedett, de ez sem volt elég (Fotó: Fortepan/Képszám: 32084)

Kérték továbbá, hogy az italmérési jövedéket emeljék meg, és minden évben a forgalomtól tegyék függővé, addig ugyanis az 1895–1897. évi átlagot vették. Ez egymaga közel egymilliós pluszbevételt jelentett volna a városnak 1906-ban. Ugyancsak kérték, hogy az égetett szeszek utáni fogyasztási adó átalányát is emeljék meg. Ezek az intézkedések kereken ötmillióval emelték volna meg a főváros bevételeit, azaz a helyzetet rendezték volna.

Érdemes azonban megjegyzeni, hogy az előterjesztés egyben az előző fővárosi vezetés munkájának értékelése és kritikája is volt, ugyanis 1906-ban állt fel az új közgyűlés, amely június 19-én Bárczy Istvánt választotta meg polgármesterré. Az ő vezetésével fordult tehát a főváros a kormányhoz, amelyet szintén ugyanettől az évtől, 1906. április 8-tól új miniszterelnök, Wekerle Sándor vezetett.

Az új kormány tehát megvizsgálta az új fővárosi vezetés kéréseit, és törvényjavaslatot nyújtott be Budapest költségvetési kérdéseinek rendezéséről, és jelezte, hogy a hiányt addig is fedezi, így az 1907-es költségvetést a belügyminiszter jóváhagyta.

Nyitókép: Budapest 35 év alatt lett kisvárosból európai nagyváros (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára, Levéltári jegyzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.181)