Budapest vasúti kapcsolatai 1873-ban jelentős fordulóponthoz érkeztek, elkészült ugyanis a Budapest–Fiume vasút, azaz a vasútvonal egy fontos eleme, a Károlyvárost Fiuméval összekötő szakasz. Igaz, ekkor még hivatalosan nem létezett Budapest, de Pest, Óbuda és Buda településeinek egyesülése már kimondott volt, és az egységes Budapest tervezett szerepének betöltéséhez kifejezetten fontos volt, hogy a magyar kikötőhöz vasút vezessen az ország fővárosából.
A Fiuméba vezető vasút megépítése egy nagyon hosszú folyamatot zárt le, hiszen már a XVIII. században kormányzati cél volt, hogy a kikötő elérhetőségét javítsák. A reformkor alatt, a vasútépítések megindulásakor már az egyik legfontosabb feladatként tűzték ki, hogy a vasút elérje Fiumét. A legfontosabb közlekedési útvonalakról – összesen 13 ilyen útvonalat jelöltek meg – már az 1832–1836-os országgyűlés döntött, az 1836. évi XXV. törvénycikk ki is mondta:
„A legközelebbi Ország-Gyűléséig, mellyen a haza köz-javát előmozdító magányos vállalatok eránt a Törvényhozás kimerítőleg okvetlenül fog rendelkezni, ideigleni határozat gyanánt rendeltetik: hogy
1. § Minden olly magányos személyek, vagy társasági egyesületek, mellyek 1-ször Pestről Bécs felé Austria határszéléig, 2-szor Pestről a magyar tengeri rév partokig – […] az Ország kereskedésének előmenetelét eszközlő víz-csatornák, vas-utak, és ezekhez szükséges hidaknak, még pedig akár a feljebb kijelelt két végpontok közötti vonalnak egész kiterjedésében általánosan, akár pedig csak bizonyos részben, saját költségeiken leendő megkészítését vállalják magokra, a jelen Törvény által engedett kedvezéseket használhatják, és ennek oltalma alatt egyedül ezek állandanak.”
Látható, hogy a fiumei irány a bécsi után a második legfontosabb volt, ennek ellenére az oda vezető vasút építése a szabadságharc kitörése és az azt következő évek alatt háttérbe szorult, hiszen a bécsi kormányzat nem Fiumét, és így nem a magyar kereskedelmet, hanem Triesztet, tehát az osztrák érdekeket támogatta. Azonban az 1867-es kiegyezés eredményeként újra napirendre kerülhettek a magyar gazdasági érdekek.
Maga a Károlyváros–Fiume vasút magyar állami beruházásként végül 1868 és 1873 között épült meg, a Déli Vasút vonalai pedig már korábban elértek Károlyvárosig. A kikötővárosig elvezető vasúti szakaszt 1873. október 23-án adták át.
Világos, hogy ez a vasút az ország kereskedelme miatt fontos volt, de jelentős eseménynek számított a magyar főváros számára is? Budapesten az 1867-ben hatalomra került Andrássy-kormány nagyszabású fejlesztéseket indított el, azzal a céllal, hogy a város ne csak az ország, hanem a birodalom egyik valódi fővárosa, központja legyen. A politikai jelentősége mellett a gazdasági és kereskedelmi szerepe is egyre erősödött, amit a kormányzat is támogatott.
Annak ellenére, hogy Pest eleve nagyon jó kapcsolatokkal rendelkezett a Balkán felé, hiszen a Dunán keresztül lehetett kereskedni, a gőzhajózás ezt lehetővé tette, de Budapest ettől még nem vált a birodalom egyik igazi kereskedelmi központjává, ahhoz az egyéb közlekedési kapcsolatokat is fejleszteni kellett. A magyar állam 1868-tól aktívan részt vett a vasút fejlesztésében, és Mikó Imre közlekedési miniszter egyik fő célja az volt, hogy – a korábban Széchenyi István által lefektetett alapelveket modernizálva és követve – Budapestet az ország vasúti, így közlekedési központjává tegye.
Ennek pedig az egyik legfontosabb, de 1868-ban még nem létező eleme a fiumei kikötőbe vezető vonal volt, ugyanis, amíg Fiume nem volt elérhető könnyen és viszonylag megfizethetően, addig lényegében az ország saját tengeri kijárata (amely a Magyar Királyság része volt, azaz nem a Horvát Királysághoz tartozott) alig volt használható, ami megnehezítette például a budapesti iparban egyre jelentősebb szerepet játszó lisztnek a kivitelét a nemzetközi piacra.
Ezért volt rendkívül fontos, hogy a vasút Budáról elérjen Fiuméig, a tengeri kikötőig. (Azért Budáról, mert a vasúti híd, ami kapcsolatot létesített az ország két része és egyben Pest és Buda között, csak 1877-ben lett kész, ekkor, 1873-ban még csak épült).
Budapest ezzel a vasútvonallal már viszonylag jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkezett, hiszen vasúton elérhető lett az Adria, amely a hosszabb távú kereskedelmi kapcsolatokat tette lehetővé. Nem véletlen, hogy a következő években a magyar kormányok mindent megtettek, hogy a Budapest–Fiume vasútvonal minél nagyobb része legyen állami tulajdonban, mindemellett jelentős erőfeszítéseket tettek Fiume fejlesztésére.
Ezek a beruházások is hozzájárultak ahhoz, hogy Budapest a XIX. század végére egyes iparágakban, például a malomiparban, világszínvonalon is jelentős tényező lett.
Nyitókép: A Déli Vasút budai indóháza az 1860-as években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció