Az árvák helyzetével 1772-ben foglalkozott először a Városi Tanács egy indítvány kapcsán, de az ügy még a megvalósítás előkészítéséig sem jutott el. 1799-ben Kasselik Fidél már konkrét tervet is készített konkrét helyre. Ám a városi magisztrátus, valamint az árvaház ügyét jelentős anyagi támogatásban részesítő Gonitzy György János lakatosmester, aki saját házában már évek óta gondoskodott árvákról, egy telekmegosztási kérdésben nem tudott megállapodni, az építés így újra lekerült a napirendről. 

Újabb 40 évet kellett várni a megvalósításra. Az adományozók sorába közben Boráros János alpolgármester is belépett, amikor végrendeletében vagyona felét a nemes célra ajánlotta. Pest város tanácsa1837-ben felhívást intézett polgáraihoz, melyben amellett, hogy kifejezte örömét József nádor súlyos betegségből való felgyógyulása miatt, árvaház létesítésére adományok felajánlását kérte.

A felhívás szerint az intézet Josephi­num név alatt az itteni lakosok „ügyefogyott mind két nembeli s akármelly vallású árva gyerme­keiknek gondviselésére s nevelésére legyen szen­telve”. Az események ezután valóban felgyorsultak: bizottmány alakult, mely az adománygyűjtés és az építkezés előkészítését vállalta, a tagok között ott volt Pollack Mihály, aki nemsokára elvállalta a tervezés feladatát, természetesen ingyen.

Fametszet a József-árvaházról a Magyarország és a Nagyvilág 1874. június 14-i számából

A helyszín kijelölése szerencsére nem vett sok időt igénybe. Először egy, a mai Bródy Sándor utca mentén fekvő 100 négyszögöles telek jött szóba, de végül Festetich Antal Üllői úti kertje jelentette a megoldást. A Ludovikához közel eső telekből a gróf 3675 négyszögölnyi területet adományozott a városnak, és ez lehetővé tette egy olyan árvaház megszületését, amely akár több száz gyerek számára biztosíthat otthont és szabad teret.

Az alapkőletétel ünnepségét 180 évvel ezelőtt, 1841. június 19-én rendezték, a Tölgyesy János polgármester által meghirdetett eseményt a nádor felesége, Mária Dorottya főhercegné és gyermekeik közül Hermine, József és Erzsébet is megtisztelte jelenlétével. 

Pollack eredetileg hatalmas alapterületű épületet képzelt el a mai Üllői út – Szigony utca – Apáthy István utca – Bókay János utca által határolt telekre. A főhomlokzat az Üllői útra nézett volna, az építész a téglalap alaprajzú házat széles udvarral és egy szintén nagy alapterületű kápolnával egészítette volna ki. A telek üresen maradt részén Festetich Antal kertjéből is hagyott volna egy jó darabot, hogy biztosítsa a gyerekek természetes mozgásigényét.

Az eredeti elképzelés alaprajza (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1856. április 20.)

A tervet azután módosítani kellett, a rendelkezésre álló pénz ugyanis nem fedezte a nagyszabású elképzelést, hiába ajánlották fel az építésben részt vevő mesteremberek, hogy munkadíjuktól részben vagy egészben eltekintenek, és hiába tett Pest városa újabb 12 ezer forintot az építési alapba. Amikor 1843. március 19-én, József napján átadták, az árvaház harmadakkora volt ahhoz képest, mint amilyet Pollack eredetileg megálmodott. A főhomlokzat nem az Üllői útra, hanem az akkori Gólya (ma Bókay János) utcára nézett, az épületet pedig a jóval egyszerűbb kivitelezés miatt a következő évtizedekben több alkalommal is javítani kellett.

A József Fiúárvaház 1900 körül (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.079)

A befogadóképessége is sokkal kisebb volt, megnyitásakor 10 fiúgyereket helyeztek el, az 1850-es években pedig 40 fő tanítására, étkeztetése és elszállásolására volt alkalmas. Az árvaház mellett egy műhelynek használt egyszintes épület is rendelkezésre állt. Eleinte három tanító biztosította az oktatás folyamatosságát, két kiszolgált katona pedig a rendet.

A gyerekek naponta háromszor kaptak enni, és külön téli és nyári egyenruhával is ellátták őket. Bár a felvételi követelmények elég szigorúak voltak (csak 7 évnél idősebb és 14 évnél fiatalabb, házasságban született fiúk jelentkezhettek), hamarosan olyan nagy volt az igénylők száma, hogy a bővítés elengedhetetlenné vált. Először 1886-ban, majd 1909-ben a hátsó épüleszárnyat megtoldották olyan módon, hogy végül az a telek közepéig ért.

Alaprajzát tekintve egy olyan U betűre hasonlított, melynek jobb oldali szára csak félig van megrajzolva. A nagy alapterületű kápolna soha nem épült meg, 1843-ban egy termet alakítottak ki erre a célra, amelyet azután többször is áthelyeztek. A nagyvonalú elképzelések egy érdekes lenyomata az a harangláb volt, melyet az udvaron állítottak fel.

Az intézet két harangja a Tolnai Világlapja 1907. június 30-i számában, egy, az 1850-es években halálra ítéltekről szóló cikk illusztrációjaként

Az árvaházban a századfordulón már nagyjából 150 fiú élt, akik az elemi iskolai ismeretek elsajátítása után különböző mesterségeket tanulhattak. Az intézményből kikerülő fiatalok között voltak cipészek, könyvkötők, cukrászok, kárpitosok, vargák, pékek. A jobban tanuló diákok számára 1901-től polgári iskola is működött, a legtehetségesebbeknek lehetővé tették a felsőbb iskolákba való beiratkozást is.

A Josephinum több, egyetemet végzett diákkal is büszkélkedhetett. Közülük érdemes megemlíteni Liber Endre nevét, aki Budapest főjegyzője, majd 1931–36 között alpolgármestere volt, vagy Horváth Tiborét, aki régész- és művészettörténész-diplomát szerzett, 1973-ig a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumot vezette.   

Árvaházi életképek a Tolnai Világlapja 1934. május 2-i számából

Az épület – hiába az időnkénti kiegészítések – egyre kevésbé tudta megoldani a mindig növekvő számú jelentkező befogadását. A főváros vezetése 1917-ben úgy döntött, elbontja a házat és a nagy telek hátsó részére egy modern épületet emel, az Üllői út felé néző részen pedig bérházakat építtet. A meghirdetett pályázatot Kocsis Tivadar és Káesz Gyula építészek nyerték meg, de a kiviteli tervek elkészítését a világháborút követő válság megakadályozta.

Tervek az árvaház-bérház együttesére vonatkozóan (Forrás: Építő Ipar – Építő Művészet, 1918. április 14.)

Az árvaház tehát megmaradt, tovább működött, 1948-ban Vasvári Pál Fiúotthon lett a neve, az 1950-es évek elején pedig a Sallai Imre Építőipari Szakmunkásképző költözött az épület falai közé. Az Üllői út alatt épülő kék metró építésével járó földmozgások annyira megrongálták, hogy 1980-ban a főváros elbontotta az eredeti épület Üllői útra néző szárnyát.

Ami megmaradt, továbbra is nevelési intézményeknek biztosított működést, 2003 óta a Bárczi Géza Óvoda, Általános Iskola és Készségfejlesztő Iskola található itt. Most, amikor a metrófelújítás miatt ismét munkaterület a Szigony utca és Bókay utca közötti terület, egy tábla elhelyezése talán nem jelentene túl nagy anyagi terhet, az első pesti árvaház emléke ennyit biztosan megérdemel.

Az épület az Üllői út felől nézve 1961-ben, ezt a részt bontották el 1980-ban (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)

Az épület megmaradt része 1973-ban (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)

Az épület megmaradt és felújított része az Üllői út felől 2021-ben (Fotó: Simon Tímea)

Az épület megmaradt és felújított része a Bókay János utcában napjainkban (Fotó: Simon Tímea)

Nyitókép: A József Fiúárvaház 1900 körül (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.079