125 éve avatták fel Lechner Ödön életművének koronáját, az Iparművészeti Múzeum épületét

Írta: Millisits Máté

2021. október 25. 9:00

Az Iparművészeti Múzeum Üllői úti palotáját 1896. október 25-én adták át ünnepélyes keretek között, az avatás az Ezredéves ünnepségek látványos lezárását jelentette. A különleges, Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte épület legfontosabb jellegzetességei a színpompás Zsolnay-kerámiák, amelyek számos helyen díszítik a jelenleg felújítás alatt álló palotát.

A XIX. század második felében fellendülő magyar gazdaság egyre jobban igényelte a jól képzett szakmunkásokat és iparosokat, különösen a nagyobb városokban alakultak míves tárgyak előállítására alkalmas műhelyek, kisebb-nagyobb üzemek. A több évszázadon át fennálló céhes rendszer megszűnése mellett, a gépesítés elterjedésével megváltozott az ország lakosságának a művészi tárgyakhoz való viszonyulása. A polgárság anyagi megerősödésével nagy kereslet jelentkezett az iparművészeti tárgyak vásárlására is.

Lechner Ödön és Pártos Gyula terve 1893-ból (Forrás: IM Adattár)

Az Iparművészeti Múzeum megalapításának gondolatát Rómer Flóris (1815-1889) régész-művészettörténész, római katolikus pap vetette fel. Rómer az 1864-ben létrehozott bécsi Österreichisches Museum für Kunst und Indrustrie mintájára tett javaslatot egy hazai iparművészeti emlékeket gyűjtő muzeális intézmény létrehozására. A magyar országgyűlés az Iparművészeti Múzeumot megalakítva 1872-ben egy jelentős összeget, 50 000 forintot szavazott meg e cél érdekében. A parlamenti döntéssel a londoni és a bécsi múzeum megszervezése után Európában harmadikként jött létre iparművészeti tárgyak gyűjtésére szakosodott muzeális intézmény.

A folyamatosan gyarapodó gyűjteménynek nem volt megfelelő raktározási lehetősége, ezért előbb a Nemzeti Múzeumban, majd 1877-1897 között az Andrássy úton álló régi Műcsarnokban helyezték el a műtárgyat. Az Iparművészeti Múzeum számára 1878-ban született döntés saját épület felépítéséről. Az építkezés megvalósítása céljából Belső-Ferencvárosban az Üllői út 33-37. számú területet vásárolták meg 1890. április 14-én. A felépítendő épületben kívánták elhelyezni a gyűjteményt és az 1880-ban megnyitott Iparművészeti Iskolát is.

A Vallás- és Közoktatási Minisztérium 1890. november 23-án pályázatot hirdetett az Iparművészeti és Néprajzi Múzeum és Iskola terveinek elkészítésére. A tizenkét pályamű közül az első díjat Lechner Ödön és Pártos Gyula „Keletre magyar” című pályamunkája nyerte el 1891-ben.

A Lechner-Pártos építész páros, pályamunkájuk beadása előtt már több évtizeden át együtt dolgozott. Közös alkotásaik a historizmus stílusában épültek fel. A két építőművésznek az 1880-as évek második felében és az 1890-es évek elején megvalósult munkáin megfigyelhető, hogy azok több szempontból túlléptek az addigi európai művészet történelmi stílusait sok esetben „lélektelenül” ismétlő XIX. század végi építészet formavilágán.

A magyar építészet különleges alkotása az Iparművészeti Múzeum (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1896. november 1., Weinwurm Antal felvétele)

Az Iparművészeti Múzeum építése csak 1893. október 9-én kezdődött meg. Ekkor már az új épületet megrendelő minisztérium engedélyezte a kiírásban tervezett néprajzi múzeumi rész elhagyását. Az építkezést az állam kiemelten kezelte, de így is jelentős erőfeszítést igényelt a szükséges pénz biztosítása, mivel az eredetileg tervezettnél nagyobb költséget jelentett a beruházás. Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter egyedi döntéssel 1895-ben engedélyezte, hogy az eredeti terveknek megfelelően a homlokzat a vakolatnál költségesebb Zsolnay-pirogránit borítást kapjon. A miniszter hozzájárulását leiratában azzal indokolta, hogy „az anyag drágasága a jövőben meg fog térülni azáltal, hogy a tömörségénél fogva folytonos javításra nem szorul...”

Valamint: „magasabb szempontok is szólnak a mellett, hogy az épület külsejének és művészi becsének a rendeltetésében rejlő eszmei tartalommal közművelődési jelentőségével összhangban kell állnia.”

Az Iparművészeti Múzeum 1896-ban, Klösz György felvétele (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A pécsi Zsolnay-gyár mellett az Iparművészeti Múzeum felépítésében jó minőségű termékeikkel többek között az alábbi vállalatok vettek részt: a Forgó és Társa nevű pesti műhely a nagycsarnok tetőzetének üvegezését végezte el, a téglákat az István Téglagyár szállította. A lakatos és kovácsoltvas munkákban Jungfer Gyula, míg az asztalos feladatok elvégzésében Thék Endre józsefvárosi üzeme is fontos szerepet vállalt.

Az Iparművészeti Múzeum épülete Lechner Ödön és Zsolnay Vilmos barátságának örök emléke. A kerámia az épületen az alábbi funkciókban jelenik meg: tetőcserépként, tetődíszekként, szerkezeti elemként, homlokzati burkolóelemként, a kupolát díszítő szobrok alakjában, kéményfej formájában, címerként, az áttört födémek nyílásait körülvevő pirogránit korlátként.

Textilművészet, kerámia-műipar, dekoratív szobrászat és ötvösművesség: ezt ábrázolják a szobrok az épület kupoláján (Forrás: Halász Csilla-Ludmann Mihály-Viczián Zsófia: Lechner összes című kötet, Látóhatár Kiadó, 2017)

Az Iparművészeti Múzeum szabálytalan négyszögű telken épült, három utcára néző szárnnyal, amelyek főtengelyét mindegyik oldalon középrizalitok emelik ki. Ezek közül a Múzeum Üllői úti főhomlokzata a legdíszesebb kialakítású. A nyolcszög alaprajzú középrizalit magába foglalja a nyitott főbejárati előcsarnokot, felette a dísztermet, e fölött pedig a kupolatermet. A középrizalitot keleties, cikkelyes kupola fedi, amelynek csúcsán sárga mázas Zsolnay-kerámiából mintázott lanternát helyeztek el.

Az épület földszintjén, ahol irodahelyiségek találhatók, a főhomlokzaton párosával elrendezett keskeny ablakokat találunk. Az első emeleten, ahol kiállítási termeket alakítottak ki, nagyméretű, díszes kivitelezésű ablakokat tervezett az építész páros. A második emeleten, ahol egykor az Iparművészeti Főiskola tantermei voltak, gazdag keretezésű, keskeny, egymás mellé rendelt hármas és kettős ablakok figyelhetők meg. A kettős és hármas ablakokat több szintet átfogó lizénák választják el egymástól. A lizénák a homlokzat teljes magasságban haladnak azon a csuklótagon, amelyen keresztül a Hőgyes utcai oldalszárny a főhomlokzathoz kapcsolódik. Az építészek nem csupán alkalmazkodtak az építési telek szabálytalan alaprajzához, hanem ebből erényt is csináltak. A csuklótagot olyan, cikkelyes sarokkupola teszi hangsúlyossá, amely a középrizalit felett emelkedő kupola megformálását idézi.

A lábazat felett az épület szinte teljes homlokzatát Zsolnay-kerámia borítja. Nagy része mázatlan pirogránitlap, benne mázas dísztégla betétekkel. A földszintet mindhárom oldalon mázatlan pirogránit lapok burkolják, amelyeket háromkaréjos keretben elhelyezett, kis virágdíszes kerámialapok színesítenek. A homlokzatot mind az első, mind a második emeleten fehér színű mázas pirogránit kerámia borítja. A két szint kettős osztású ablakai között virágdíszes kerámialapokat helyeztek el. A második emelet feletti oromzatot tojássárga színű vagy fehér alapra készült többféle virágdíszes pirogránit elem díszíti. 

Az üvegtető (Forrás: Halász Csilla-Ludmann Mihály-Viczián Zsófia: Lechner összes című kötet, Látóhatár Kiadó, 2017)

A díszes nyitott folyosók a csarnokra néztek  (Forrás: Halász Csilla-Ludmann Mihály-Viczián Zsófia: Lechner összes című kötet, Látóhatár Kiadó, 2017)

Az 1920-as évek végén a színes belső falfelületeket fehérre festették. Felújítás után visszakapja a belső tér az eredeti színezést (Forrás: Halász Csilla-Ludmann Mihály-Viczián Zsófia: Lechner összes című kötet, Látóhatár Kiadó, 2017)

Az eredeti padlózatot is helyreállítják (Forrás: Halász Csilla-Ludmann Mihály-Viczián Zsófia: Lechner összes című kötet, Látóhatár Kiadó, 2017)

A középrizalitban levő nyitott főbejárati előcsarnok mennyezetén bonyolult mintázatú, virágdíszes kerámiaborítást találunk. A kerámia mintázata itt összhatásában „szőnyegszerű”, de részleteiben igen tudatosan van megformálva.

Ferenc József 1896. október 25-én avatta fel az épületet (Forrás: Halász Csilla-Ludmann Mihály-Viczián Zsófia: Lechner összes című kötet, Látóhatár Kiadó, 2017)

Az Iparművészeti Múzeum épületének felavatási ünnepségét 1896. október 25-én tartották Ferenc József magyar király jelenlétében. A XIX. század második felének legnépszerűbb hetilapja, a Vasárnapi Ujság az uralkodó szavait a következőképen adta közre:

„Áthatva a művészeti iparnak művelődési és közgazdasági fontosságától, megelégedéssel láttam e díszes épület emelkedését és örömmel jöttem annak felavatásához. Nem kétlem, hogy mindazok, a kik az itt kitűzött czélok elérésére közreműködni hivatván, teljes buzgósággal és odaadással fogják teljesíteni feladatukat, a magyar iparművészet minél nagyobb fejlesztésére és a finomabb műizlés terjesztése által az általános műveltség előmozdítására, mely törekvés valóban mindenkor örömömre szolgáland.”

Az Iparművészeti Múzeum épülete 1940-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 24134)

Zsolnay Vilmos a zárókőletételi okmány ünnepélyes aláírásához egy kerámia írókészletet ajándékozott, amely azóta az Iparművészeti Múzeum üveg- és kerámiagyűjteményének féltett kincse. Az Iparművészeti Múzeum épületén Lechner hangsúlyos szerepben alkalmazta a kerámiát mint építőanyagot és építészeti díszítőanyagot. Saját szavai szerint hosszas megfontolás után döntött a Zsolnay-gyár termékeivel ékesített homlokzat mellett. Lechner önéletrajzában kiemeli, hogy a kerámia iránt már gyermekkora óta érzett vonzalom vezette.

Az 1911-ben a HÁZ című szaklapban megjelent visszatekintésében az akkor hatvanhat éves építész az Iparművészeti Múzeum épületén mind a homlokzatokon, mind a belső tereiben megfigyelhető új szemléletű stíluskeresését az alábbi szavakkal foglalta össze:

„A magyar népművészet tanulmányozása azután elvezetett az ázsiai népek művészetéhez, mert a két művészet közt fönnálló letagadhatatlan rokonság első pillanatra szembeötlött. Ez a keleti rokonság, mely főleg a perzsa és indus művészetekben válik nyilvánvalóvá, annál is inkább érdekelt, mert ezen népeknél – amelyek művészetüket már bizonyos monumentalitásig emelték – némi útmutatást véltem találni arra nézve, hogyan lehet a népies elemeket a monumentális architektúrába átültetni. Ezért nagy szeretettel szenteltem magamat a keleti művészetek tanulmányozásának."

Majd így folytatja:

„Ezen tanulmányok és meggondolások hatása alatt készült az Iparművészeti Múzeum. Azóta természetesen más véleménnyel vagyok a keleti művészet formáinak közvetlen felhasználásáról. Ma, ha úgy néha az Iparművészeti Múzeum kapuját nézem, igazán haragszom rá. Egy kissé nagyon is „indus” nekem. [...] Mindezek ellenére a keleti népek művészetének ma is nagy fontosságot tulajdonítok nemcsak a magyar, hanem általában az egész európai modern művészet kialakulására.”

Az Iparművészeti Múzeum 2017-ben (Forrás: Halász Csilla-Ludmann Mihály-Viczián Zsófia: Lechner összes című kötet, Látóhatár Kiadó, 2017)

Az Iparművészeti Múzeum épülete a II. világháború és az 1956-os forradalom során jelentős károkat szenvedett. A harcok után a legszükségesebb helyreállítási munkákat elvégezték, de a Lechner-alkotáshoz képest több kiemelt helyen, így a nagycsarnok tetőzeténél díszítés nélküli üvegtáblákkal pótolták az eredetileg a magyar népművészet ihletéséből létrehozott virágos ablakokat. A 125 éves műemlék épület teljeskörű felújítása 2017-ben kezdődött el és jelenleg is tart.

Nyitókép: Az Iparművészeti Múzeum 1900-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Már évek óta folyik a felújítás, csak kész lesz valamikor!



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó