135 évvel ezelőtt, 1886. április 25-én éjjel egy órakor kigyulladt az Andrássy út 53. számú ház tetőzete, amely – dacára a gyors és szakszerű tűzoltósági munkának – háromnegyed részben leégett. A párkányzatot tartó gerendákról a mellvédre is átterjedt a tűz, ahonnan a díszítőelemek úgyszintén háromnegyed részben az utcára estek. A kettős mennyezetnek köszönhetően azonban a lakásokban nem esett kár, és az oltás során sem áztak át, mivel a gőzfecskendőt nem vetették be.

Az oltással – melyet az utcán nagyszámú közönség figyelt – reggel hat órára végeztek. A tűz valószínűleg gondatlanságból keletkezett. A biztosító – melynek palotáját a bérház tulajdonosa építette – gyorsan megtérítette a kárt, és a tetőt május hónapban egy erősebb tetőszerkezettel állították helyre.

Az Andrássy út 53. számú ház napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az Oktogon és az Eötvös utca sarkán lévő telket 1880-ban Pucher József építész és neje vásárolta meg. Pucher ekkor városi képviselő, az építőtanács tagja, a Terézvárosi Kaszinó elnöke volt, s bár építészként több házat tervezett (többek között a Bem rakparti Andrássy-palotát), mégis elsősorban építés vállalkozóként volt ismert, olyan épületek fűződtek a nevéhez, mint a Nyugati pályaudvar, az Oktogon két bérháza vagy az Igazságügyi Palota. Csak az Andrássy úton 29 palotát épített, köztük a Sugárút elején álló Foncière Biztosítótársulat palotáját, illetve saját bérházát is.

A szóban forgó háromemeletes sarokházára 1882 nyarán nyújtotta be terveit, s miután 1883-ban elkészült, az építész maga is ide költözött. A Magyar Salon Pucher József portréjában példaképpen említette az Andrássy út 53.-at, „mely mintaképe az ízlésnek és kényelemnek”.

Az Oktogon és az Eötvös utca sarkán lévő Andrássy út 53. számú ház 1979-ben (Forrás: Budapest, 1979)

Hamarosan már itt működött az építőmesterek, kőművesek, kőfaragók és ácsok ipartestülete, melynek elnöke maga a tulajdonos, Pucher volt. 1903-ban az építész elhunyt, tulajdonrészét gyermekei örökölték. 1906-ban Pucherné boltokat alakított ki a földszinten, ezzel együtt átalakították az épület kapuzatát is. „Egyszerűbben alakították ki a kapubejárót, a két rizalit és a kapu fölött – az I. emeleten – kőbábos korlátot építettek. A terv minden földszinti ablak alatt pinceablakot jelöl ez az üzletajtókkal úgy módosult, hogy a belső helyiségeket szintben megosztották” – írta a homlokzat változásairól a Műemlékvédelem című lap 1970-ben.  

A ház felújított homlokzata (Forrás: Műemlékvédelem, 1977)

A XX. század első évtizedeiben itt működött Lyons Ede redőnygyára, 1914-ig az Ideal írógép vezérképviselete és gépíróiskola, valamint évtizedeken át Farkas Ernő divatáruüzlete. 1907 decemberében Kugler Henrik unokahúga és unokaöccse ebben a házban nyitotta meg legkényesebb igényeknek megfelelően berendezett cukrászdáját – majd két évvel később csődbe mentek, helyüket az Oktogon drogéria vette át. 1909 őszén az épületben akváriumot is berendeztek, melynek fő attrakciója egy nyolc és fél méteres óriáskígyó volt. 1913-ban ide költöztek a német eredetű Orenstein és Koppel mezei vasútgyár irodái, melynek gyártelepe Pestszentlőrincen, a Gyömrői út mentén helyezkedett el. 

Az Andrássy út 53. egyik harmadik emeleti alkóvos szobája volt a Színházi Élet című lap – illetve elődje, a Színházi Hét – szülőhelye. A lap 1910. október 30-án indult útjára, ekkoriban itt bérelt hónapos szobát a két alapító: Harsányi Zsolt újságíró és Incze Sándor lapszerkesztő. „[…] nagy boltíves alkóvos szoba volt, amelyben a lakók későn feküdtek könnyelműségből és korán keltek lapalapítási szenvedélyből” – emlékezett vissza Harsányi 15 évvel később. A Színházi Élet 1926 nyarán kereste fel a szobát. „Fényes parkett, szőnyegek, képek. Az alkóvos szoba, ahol megszületett a lap: most szalon. Az alkóvban, ahol Incze Sándor megálmodta a Színház Élet népszerűségét, most csinos rézágy áll. Hallatlanul tiszta minden. Az Oktogonról fölhallatszik az autók tülkölése.”

Ebben a szobában született a Színházi Élet. Itt bérelt hónapos szobát a két alapító: Harsányi Zsolt és Incze Sándor (Forrás: Színházi Élet, 1926.)

Működött az épületben dohánytőzsde, csemegeüzlet, cipőbolt, virágüzlet, szűcsmester, kárpitosmester, csokoládéüzlet, de több orvos is itt fogadta a betegeit. Sőt 1920-ban rövid ideig, a Magyar Királyi Államrendőrség útlevélosztálya itt állította ki az útleveleket is. 

Gondos Sándor 1935-ben nyitotta meg az Andrássy út és az Eötvös utca sarkán a modern, zsidó könyvkereskedését.

„Nagyon szép lett az öt hatalmas kirakattal rendelkező bolt. A kék-piros színezésű bútorok, a bejárattól a falig húzódó piros szőnyeg, a szép üveg asztal, a piros-kék karosszék, az átlátszó, színes függöny, a sok-sok virág – mind az én ötletem volt. Később galériával bővítettük, ahova kanyargós lépcső vezetett fel: ide összpontosítottuk a zsidó könyveket”

– közölte le Gondos Sándor és felesége, Margalit visszaemlékezését a Múlt és Jövő. 

1935-ben az építtető fia, dr. Pucher József miniszteri tanácsos liftet szereltetett a háromemeletes épületbe. A Pucher család több mint ötven évig lakott a házban. Végül 1936-ban, dr. Pucher József halála után gyermekei a megörökölt bérpalotát egy hónapon belül eladták a Magyar Petróleumipar Rt.-nek. A vállalat ezt követően ide költöztette az irodáit. Az 1940-es években itt működött a Budapest Polgári Tisztviselő és Betegsegélyező Egyesület és az Újságírók Szanatórium Egyesülete is.

A ház egyik körfolyosója 1979-ben

Az 1944–1945-ös ostrom után hamar újra megnyitottak a már a ’30-as években is itt lévő üzletek: a szűcsműhely, Stern Béla fogkerámiai laborja, Gallai Gáog Nándorné kozmetikai intézete, valamint Gondos Sándor könyvesboltja is. Gondos 1946-ban Izraelbe költözött, helyén dr. Langer Norbert rendezte be ötnyelvű kölcsönkönyvtárát. 1950-ben ebben a saroküzletben – a Magyar Filatélia Vállalat helyiségében – nyitották meg a 65. számú postahivatalt. Mivel az épület a II. világháború során megsérült, ezért 1949-ben tatarozáson esett át, majd az 1956-os harcok során ismét sérüléseket szenvedett. 

A műemléki jellegű épület teljes rekonstrukcióját 1969-ben kezdték meg, ekkor a liftet is kicserélték. „Az épület restaurálása műemlékileg nem problematikus, mert a hiányzó rusztikázás, kváderezés, nutázás, párkányok, ablakkeretek, szemöldökök, a megmaradt részletek alapján egyértelműen helyreállíthatók. A II. emeleti ablakok zárókövein felváltva egy női és egy férfi fej volt. Ezek túlnyomórészt elpusztultak, de mindkét homlokzaton maradt épségben is, így annak pótlása akadályt nem okoz” – mutatta be a felújítást a Műemlékvédelem című lap 1970-ben. Az eredetileg stukkóval díszített mennyezeteket nem állították helyre.

A kapualjat is helyreállították (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

 

A díszes mennyezet (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Gáog-kozmetika még az 1980-as évek végén is itt működött, míg az épület földszintjén a rendszerváltásig villamossági üzlet, majd az 1990-es években utazási iroda volt. A homlokzat legutóbbi felújítására 2018–2019-ben került sor. Ezt a társasház a ma már szokásos módon tudta kigazdálkodni: a felújításért cserébe a tetőtérben négy lakást alakíthatott ki a befektető.  A tetőtér-beépítésre és a kapualj-helyreállításra még 2015-ben adták ki az építési engedélyt, a liftet 2018-ban engedélyezték. Az újonnan kialakított lakások 2021. április 7-én kaptak használatba vételi engedélyt.   

Nyitókép: Az Andrássy út 53. számú ház (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)