Tulajdonképpen a páskom szó legelőt jelent, ami itt annyit tett, hogy erre a cserjés, füves, erdős területre ki tudták hajtani az állataikat a helyiek. Ne feledjük, Pestújhely, Rákosszentmihály évszázados települések. Ma már legelőknek nyoma sincs természetesen, sőt magát a Páskomliget-parkot tulajdonképpen szép, félig-meddig telepített erdőség borítja. Nézzük is meg jobban, mit kínál ez a terület a látogatóinak!
Megközelíteni több irányból is lehet a XV. kerületet, a belvárosból a legegyszerűbb a 7-es buszcsaláddal Rákospalota-Újpalota végállomásig menni. A zöld terület egyébként annyira nem is kicsi szerencsére: az M3-as autópálya kivezető szakaszától egészen a XVI. kerületig, a Rákospalotai határútig húzódik egy zöld sáv. Az újpalotai lakótelepnél szélesedik ki, és alkot egy nagyjából egy kilométer széles sávot, párhuzamosan a Szilas-patakkal és a Szentmihályi úttal. Viszont ebben a cikkben kitérünk a védett turjános területére is, valamint a Szilas-patak mentén is teszünk egy sétát.
Utunkat a Szentmihályi úti Lidl és Aldi boltok parkolójától kezdjük. Itt, ha dél felé tekintünk sétánk megkezdése előtt, akkor jól látszanak a magasfeszültségű távvezetékek, amelyek a Visontai Erőmű felől táplálják Budapestet. Sajnos ezek a kábelek kettévágják az egész erdőséget egy jó száz méter szélességben. Talán pár évtized múltán már a felszín alatt fognak haladni, és nem rombolják sem a tájképet, sem a tájat.
A távvezetékek széles ösvényt vájnak ki a tájból (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
Ha átkelünk a Szentmihályi úton a Shell-benzinkútnál, akkor egy pár méter széles ösvényre érünk. Itt már táblák mutatják is, mi merre található.
Igényesen kialakított ösvényeken haladhatunk (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
Ha balra fordulunk az első lehetőségnél, akkor csakhamar a Páskomliget-parkban találjuk magunkat, ami egy szép park benyomását kelti, kis dombbal a közepén. Ez a domb mesterséges, de szánkózásra a helyieknek tökéletes.
A Páskomliget-park központi része (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
Vagyis lenne, ha lenne még telente hó, de erről nem a park tehet. A domb tetejéről felsejlik a budai oldal dombvidéke, illetve a közeli Ázsia Center épületei, valamint a szemétégető magas kéménye. Ősszel a lombok hiányában látható ez a nem tökéletes panoráma, nyáron minden bizonnyal szűkösebbek az észlelési lehetőségek. A parkban több pad is ki van helyezve, a szemetet láthatóan szedik rendszeresen, mert bevásárlókocsikkal könnyedén találkozhatunk, de szeméttel szerencsére nem.
Sok a kihelyezett pihenőpad (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
Az erdős területet a Pilisi Parkerdő Zrt. kezeli, az FKF is besegít, illetve gyakran vannak lakossági szemétszedő akciók is. Az itt lévő tájékoztató táblák le is írják, hogy a kilencvenes években sokkalta rosszabb volt a helyzet. Itt térnék ki arra, hogy tanösvény nincs a területen hivatalosan, de egy szabadtéri kondipálya-útvonal és számozott tájékoztató táblákkal kijelölt útvonal mégiscsak van. A kis térképskiccek ugyan egy nem helyi számára nem sokat segítenek a tájékozódásban, mert sok a kis leágazó ösvény a területen, de azért valamennyire használhatóak.
A dombról a park hátoldalán lemenve, betérve az erdőbe sajnos pesti viszonylatban nem ismeretlen, szomorú látvány tárul elénk: ottjártunkkor (2021 novemberében) több „hajléktalanszállást” láttunk az erdőben, rengeteg szeméttel. Errefelé andalgó, futó, kutyasétáltató polgárokkal nem is találkozunk. A dombtól egészen a Szilas-patak partjáig ez a látvány fogad minket. Szomorú, hogy 2021-ben egy jobb sorsra érdemes, kiváló adottságokkal rendelkező területen hajléktalanoknak kell meghúzódniuk.
Egyébként kedvesen bántak velünk, a nálunk lévő édességeket örömmel fogadták. 2007 tájékán leégett az erdő egy része, szakemberek szerint vagy hajléktalanok miatt, vagy egy eldobott cigicsikk miatt, mindenesetre a leégett fenyők helyére akácokat, fekete nyárfákat, és egyéb
lombhullató fajokat telepítettek az erdészek. Ma a fenyőállomány elég csekély a területen, a patakhoz közeli területeken nyírfák, fűzfák, gyertyánok is előfordulnak szép számmal.
A Szilas-patak partjára kiérve szántóföldek látványa fogad minket a másik oldalon. Sajnos a régi ártéri erdőket kivágták, és szántóföldnek hasznosítják. A patak partján az M3-as autópálya felé sétálva, a Pólus Center mögött elhaladva elérkezünk egy kis, sekély mocsaras részhez a Nevesincs-tóhoz. Ez közvetlenül az M3-as autópálya alatti híd előtt található. Nyáron rengeteg madár fordulhat itt elő, most azonban csend honol, már amennyire az autópálya zajában ez elmondható.
A Szilas-patak átlátszó, tiszta vízű pataknak tűnik, bár vízhozama sajnos minimális (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
Ha innen egy kicsit még kijjebb merészkedünk a közigazgatási határ felé a szántóföldekre, akkor bunkereket találhatunk. Ezek is háborús mementók, és meglepően jó állapotúak! Feltétlenül érdemes felkeresni őket. Itt van egy földes út, amely visszavezet a tulajdonképpeni Páskom-liget felé, de valójában a védett turjános területére visz rá. Egy lovarda is van útközben, sajnos a terület kissé elhanyagoltnak tűnik, és kutyákkal is gazdagon ellátott. Bár bántani nem bántanak, azért távol a lakott részektől nem túl jó érzés fogja el az embert a hangos kutyaugatástól.
A híresebb, védett turjános magterülete alig egy 500x500 méteres négyzetre hasonlít. Körbe lehet járni, négy tájékoztató tábla ki is van helyezve korrekten, de körülötte mindenhol szántók vannak, illetve a lovarda néhány építménye. A turjános kifejezés vízben álló erdőt jelent. Itt ugyan már csak nagyobb esőzések után áll meg a víz, a Szilas-patak is 300 méterre folyik el, ezért közvetlen összeköttetése nincs már vízfolyásokkal.
Ennek ellenére szerencsére több, igazi növényritkaságnak van itt természetes előfordulása: széles levelű nőszőfű, kék búzavirág, vetési konkoly képviseli a legnagyobb értéket. A területre az útról letérni nem szabad, de így is belelátni a turjános igazi arcába: ligetes faerdő, sok-sok bokorral. A megkerülő út másik oldalán viszont a selyemkóró és a kanadai aranyvessző invazív fajok tömege készül a védett terület meghódítására. Az FKF azonban igyekszik ennek gátat szabni, valamint ma már csekély hulladék van a területen, sőt kifejezetten hulladéklerakókkal nem is találkoztunk. Ez mindenképpen a cég áldozatkész munkáját dicséri.
A turjános magterülete a természetvédelmi terület határát jelentő útról (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
A turjánostól a lovardán át is vissza lehet menni a Páskom-ligethez, elhaladva egy kutyaiskola mellett közvetlenül. Nagyobb szemétlerakással csak a Szilas-patak mentén az új M0-s bekötőútnál lehet találkozni, de időnként ezeket is felszámolják a lelkes polgártársak. Sajnos a rongálás még mindig dívik Budapesten is, erről néhány szisztematikusan kidöntött tájékoztató tábla „tájékoztat”.
Kidöntött táblák a jelzett ösvény mentén (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
Összességében elmondható, hogy egy kiadósabb séta keretén belül (6-7 kilométer) bejárható az egész terület. Az embernek olyan érzése van, hogy egy szunnyadó, mély álmát alvó területről van szó rengeteg kiaknázatlan lehetőséggel. Persze pénz is kellene hozzá, de mégis az az ember benyomása, hogy a helyiek nem akarják, hogy mások is megismerjék ezt a kivételes adottságú fővárosi területet. Ugyanis kérdés nem fér hozzá, hogy itt minden feltétel adott egy nagyon igényesen kialakított park létrehozásához kilátókkal, patakparti kiülőkkel, jobban jelzett útvonalakkal, hasonlóan a Rákos-patak mentén elterülő rekreációs parkokhoz vagy a Naplás-tó mentén elterülő felújított partszakaszokhoz.
Természetesen minket még ebben az állapotában is lenyűgözött, és lehet, éppen ez a homályban maradás, elfeledett érzés teszi azzá a Páskom-ligetet és környékét, amit ma az idelátogató tapasztal.
Nyitókép: A Páskom-liget (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció