A százhúsz éve született és ma ötven éve elhunyt Árkay Bertalan (1901–1971) egy sokoldalú építészdinasztia legfiatalabb tagja volt. Nagyapja, Árkay Sándor volt az első császári és királyi műlakatos, a Nádor utcától az Andrássy útig számtalan lépcsőház kovácsolt kapuját készítette el, dolgozott a Nyugati pályaudvar, a régi Erzsébet híd és a New York-palota vasrácsos díszein is. Az ő munkája az Országyűlési Könyvtár vagy a Dísz téri honvéd főparancsnokság kovácsoltvas díszítése is. Anyai nagyapja volt Kallina Mór, a magyar neoreneszánsz építészet egyik legnagyobb képviselője, ő tervezte egyebek között a Nemzeti Tornacsarnok épületét, a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Főparancsnokság palotáját, vagy a budai Várban található Bécsi kapu téri evangélikus templomot.

A dinasztia egyik legismertebb és legelismertebb építésze Árkay Aladár volt, Bertalan apja, akinek nevéhez olyan remekművek kötődnek, mint a Kallina Mórral jegyzett  Budai Vigadó, az Andrássy út és a Hősök tere sarkán álló Babocsay-villa (ma szerb nagykövetség) vagy a Fasori református templom. Az apa teljes mértékben támogatta fia építészeti törekvéseit, Bertalan építészmérnöki diplomáját 1925-ben szerezte a Budapesti József Nádor Műegyetemen, majd a következő évtől apja irodájában dolgozott.

                           A két nagy előd, Árkay Aladár és Kallina Mór tervezte Budai Vigadó épülete (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Egy évvel később külföldi tanulmányútra indult, a párizsi Académie des Beaux-Arts ösztöndíjasa és Thier párizsi építész irodájának munkatársa lett. Ezt követően P. Behrens bécsi Építészeti Mesteriskolájában és Rómában képezte magát tovább. Miután hazaérkezett, apja mellett folytatta pályáját. 1930-ban immár apát és fiát együtt díjazták: első helyet értek el az Erzsébet sugárút kiépítési tervével.

Árkay Bertalan a két világháború között számos bérházat, villát tervezett, az egyik legfoglalkoztatottabb családiház-építész volt a korban. Korai villái közül ma is több látható az I., II., XI., XII. kerületben. Az art deco stílusról a harmincas évek közepén áttért a lapos tetős, szalagablakos, Bauhaus stílusú épületekre. Lakóházai között találjuk a II., Virágárok utca 15., II., Branyiszkó út 32., II., Lepke utca 25. és a XI., Somlói köz 6. alatti villákat. A Hegyvidéken Árkay Bertalan terve alapján épült az Alma utca 2/c alatti műteremház is. 

             Árkay Bertalan egyik ikonikus lakóháza 1933-ban épült a Lepke utca 25. szám alatt (Fotó: hegyvidek.hu) 

Kétségtelenül a legismertebb, apjával közösen jegyzett munkája a Városmajori Jézus szíve templom. A főváros első modern temploma 1931 és 1932 között épült, ezen felismerhetőek mind az apa, mind a fia elképzelései, de a Bauhaus és az itáliai novecento hatását is mutatja. A háromhajós templom felszentelését az apa már nem élhette meg, a fia vette át a munkák irányítását.  

Árkay Bertalan tervezte 1934-ben Rómában a Nemzetközi Egyházművészeti Kiállítás és 1936-ban a Milánói Triennálé magyar kiállítótereit. Ezt követően, 1937-ben megújította a Velencei Biennálé magyar pavilonját. Az építészt mindeközben festőművészként is számontartották, komoly hazai és külföldi tárlatokon vett részt.

                 Az Árkay Aladár és Árkay Bertalan tervezte Városmajori Jézus szíve templom (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Árkay Bertalan a II. világháború után elsősorban műemléki helyreállításokon dolgozott, nagyszabású feladatai között szerepelt a budapesti Szépművészeti Múzeum épületének restaurálása is 1948-ban. Nyugdíjazásáig a Középülettervező Iroda munkatársa volt, majd elsősorban egyházi megbízásoknak tett eleget. Élete utolsó évtizedeiben az építészetnek mint művészetnek továbbfejlesztési lehetőségeit kutatta. Budapesti építészetére vonatkozó tervgyűjteményét a Budapesti Történeti Múzeumban őrzik.

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, hegyvidek.hu

Nyitókép: Árkay Aladár és Árkay Bertalan 1931 és 1933 között tervezte a Városmajori Jézus szíve templomot, amely apa és fia stílusjegyeit egyaránt mutatja