Mesés kelet a századforduló Budapestjén – A török építészet és a mulatók

A cikk angolnyelvű változata: Fabulous East in Budapest at the turn of the century - Turkish architecture and places of amusement

Írta: Bodó Péter

2021. december 4. 9:30

A honfoglalás ezredik évfordulója számos híres műalkotás és épület létrejöttének adott alapot, hiszen a múltjára egyébként is büszke nemzet egy gazdasági virágkorban élt. A magas kultúra emlékei azonban csak egy szeletét képezték az akkori változatos szórakoztatóiparnak, a szélesebb közönség könnyedebb szórakozásra is vágyott, amelynek kiszolgálására számos mulató jött létre. Érdekes, hogy azok néhány tekintetben mennyire hasonlítottak egymásra.

Az 1890-es évek első felében az ország a millennium lázában égett. Elsősorban az állami intézmények dolgoztak gőzerővel, hogy méltón megünnepeljék a honfoglalás ezredik évfordulóját, de a magántőke is megérezte a nagy lehetőséget és beruházásokba kezdett. Mivel az eseménysorozat központi rendezvényét, a nagyszabású kiállítást a Városligetben rendezték, annak környéke kifejezetten nagy lehetőségekkel kecsegtetett, ezért a Liget északi szélén dr. Bossányi Iván budapesti ügyvéd és néhány vállalkozó társa egy egész szórakoztatóközpontot épített fel Ős-Budavára néven.

E célra 1895. október 17-én létrehozták az Ős-Budavára Részvénytársaságot, majd az Állatkert szomszédságában, az attól bérelt területen építkezésbe kezdtek. A mintegy 70.000 négyzetméteren Budavár török kori állapotát bemutató városnegyedet létesítettek, melyet eleve ideiglenesnek szánták, ezért fából és gipszből készültek, de homlokzatukat egészen híven formázták meg. A tervezéssel Oskar Marmoreket bízták meg, aki Bécsben már felépített egy hasonló komplexumot. Ő a részlettervek kidolgozására és a kivitelezés irányítására Vidor Emilt szerződtette, aki egyébként később a hazai szecessziós építészet jeles alakjává vált (egyik alkotásában, a Bedő-házban ma a Magyar Szecesszió Háza működik).

Ős-Budavára főbejárata (Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.112)

A városnegyed elrendezéséhez egy 1686-os metszetet vettek alapul, melyet Marsigli olasz műszaki tiszt készített a budai Vár visszafoglalásakor. Bejárata a Fehérvári kapu másolata volt és több régi épület is felismerhető volt, köztük a régi budai városháza. A Szent György teret is megépítették, közepén a Zenepavilonnal, melynek arabeszk mintával díszített tetejét a négy sarkán négy-négy karcsú oszlop tartotta. A tető súlyát hullámos profilú, függönyhöz hasonló konzolok vezették rá félkörben álló oszlopokra. A sarkok fölött a tetőt hagymasisakok koronázták, az erőteljesen kiugró főpárkány pedig még pártázatot is hordott.

A Szent György tér, középen a Zenepavilonnal (Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.138)

Ős-Budavár főterén egy mecsetet is felépítettek, melyben valódi istentiszteleteket is tartottak és a hozzá tartozó – a főhomlokzatán álló – minaretben müezzin is énekelt. A minaret karcsú tornyát három körüljáró is átfogta, az alsó még zárt, loggiaszerű volt, a középső és a felső viszont nyitott, melyeket alulról konzolok tartottak. A mecset sarkain tornyok és kisebb kupolák álltak, középen pedig nagyobb kupola fedte az épületet. A homlokzatot itt is a keleti épületeken nagyon gyakori pártázat koronázta.

A főtéren álló mecset (Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.132)

Az iszlám építészet tehát ízig-vérig megjelent a szórakoztatóközpontban. Tulajdonképpen érthető, hogy a keleties hangulat ennyire dominált, hiszen az egzotikus környezet még inkább segítette a kikapcsolódni vágyókat a hétköznapokból való kiszakadásban, a mesés kelet rendkívüli vonzerő lehetett.

A város túloldalán, a budai Duna-partnak a mai Petőfi híd és Rákóczi híd közötti szakaszán szintén az 1890-es években épült vigalmi negyedébe is így csábították az embereket. A Kis Konstantinápolynak nevezett városrészben felépítették a Hagia Sophia másolatát, illetve a középen álló nagy tó körül bazárok és háremek sora kínált szórakozási lehetőséget.

A Janicsár tér a Kis Konstantinápolyban (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1896. szeptember 6.)

E fantasztikus vállalkozásokkal egy időben emeltek egy kisebb épületet is, amely a mai napig áll és keleties stílusával magára vonzza a figyelmet: az Uránia Nemzeti Filmszínházról van szó. A neves intézménynek helyet adó épület eredetileg ugyanis mulatónak épült. Az ötletgazda Rimanóczy Kálmán nagyváradi építész volt, aki a Rákóczi (illetve akkor még Kerepesi) úti telkére Schmahl Henrik építésszel készíttette el a hangverseny- és tánctermet is magában foglaló épület terveit 1895-96-ban.

Az előadótermet kupolaboltozat fedi, nagy belmagasságának köszönhetően pedig páholyokat is kialakítottak benne, ahonnan az iszlám építészetre jellemző patkóíves nyílásokon át lehetett követni a színpadi előadást. Ezek vörös felületét aranyozott arabeszk minta borítja, a bordákkal erősített kupolaboltozat cikkelyein pedig a geometrikus díszítés a meghatározó. A két alapszínt kék, zöld és barna minták egészítik ki és teszik teljessé a színpompát.

Az Uránia előadóterme 1902 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A főhomlokzaton is a keleties, úgynevezett mór stílus a meghatározó. Ennek köszönhetően egyébként még inkább kitűnt a Rákóczi út zártsorú beépítési rendjéből. Az ötszintes épületet öt ablaktengely határozza meg, így szabályos és harmonikus összképet nyújt a főhomlokzat. Az egyes szinteket hangsúlyos párkányok, illetve az első és a negyedik emelet magasságában még erkélyek is elválasztják, így annak ellenére is vízszintes tájolásúvá válik a homlokzat, hogy igen magas és felül még pártázat is díszíti.

Az Uránia főhomlokzata vízszintes hangsúlyú (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A sűrűn elhelyezett, apró elemekből álló pártázat is keleti hatású, de a mór stílus igazából az ablakok formáján és díszítésében jelenik meg. Az első emelet széles nyílásai több ponton megtörő kosárívben záródnak, bennük pedig a homlokzatról hátrahúzva hármas ablakok ülnek. Utóbbit úgy komponálta a tervező, hogy a középső nyílás szélesebb és magasabb is az oldalsóknál, valamint félköríves záródása is több ponton megtörik.

A fantáziadús első és második emeleti ablakok (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A második emeleten hasonló ablakkiképzést láthatunk, de a patkóívvel záródó nyílások már nem lépnek hátra a homlokzat síkjából és nincs egy nagy, átfogó keretük sem. Mégis ezt tekinthetjük a főemeletnek és nemcsak azért, mert középen helyezkedik el, hanem mert a hármas ablakok között domborművek sorakoznak. A Krisztián Sándor tehetségét dicsérő alkotások közel-keleti jeleneteket ábrázolnak: az egyiken kígyóbűvölő furulyázik, egy másikon egy énekmondót előadását hallgatja egy pár, a többin pedig táncosnők alakjai töltik ki a falba süllyesztett mezőket.

A domborműveken közel-keleti jeleneteket láthatunk (Fotó: Kelecsényi Kristóf)

De nemcsak a figurális díszek, hanem a növényi ornamentika is orientalizáló: a párkányok felületét arabeszk minta borítja be. A harmadik és negyedik emelet ikerablakaiban a három-három nyílás teljesen azonos méretű és patkóíveik közös úgynevezett kockafejezetes féloszlopokra támaszkodnak. Szorosabb összetartozásukat a homlokzati architektúra is jelzi: az alsón egyenes szemöldökpárkány, a fölsőn pedig szamárhátíves keret kapcsolja össze őket. Az ablakok szárai és ívei még a szélső, egynyílású tengelyben is csipkézett élű, felületüket pedig növényi mintázat díszíti.

A homlokzat felső szintjein díszes ikerablakok nyílnak (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Még javában tartott az építkezés, mikor 1895 őszén Rimanóczy Kálmánnak sikerült bérlőt is találnia Oroszi Antal színi író személyében. Mindkettejük számára kedvező volt az üzlet, hiszen Oroszi könnyed darabjai rendkívül népszerűek voltak, ám a bevételeken mindig osztoznia kellett korábbi üzlettársaival. Ekkor végre Oroszi Caprice néven saját orfeumot nyithatott, melyért persze Rimanóczynak bérleti díjat fizetett. Üzletemberként viszont már nem bizonyult annyira tehetségesnek, mert már 1898 májusában a mulató becsődölt. Nem bírta sokkal tovább Kis Konstantinápoly sem, a Duna-parti mulató negyed 1899-ben ment tönkre. De az Ős-Budavára is veszteséges volt, így 1907-ben azt is bezárták.

A könnyed szórakozást kínáló mulatók tehát az izgalmas, keleti építészeti kulisszáikkal sem tudták hosszú távon magukhoz csábítani az embereket. A módszer mindenesetre rendkívül érdekes kultúrtörténeti emlék, amiről az Uránia különleges homlokzata és belső terei a mai napig tanúskodnak.

A nyitóképen: Az Ős-Budavár bazársora (Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.125)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó