Annak ellenére, hogy a Nagykörúton gyakorlatilag 1896-ra kiépült a villamosvonal, az 1930-as évekre mégsem volt elégséges annak kapacitása. Ezért Budapest utazóközönsége nagy örömmel fogadta, hogy 1932-ben a villamos mellett már autóbusz is járt a Nagykörúton, a Boráros tér és a Vígszínház között.
A Nagykörút sokáig csak a villamosoké volt, de az 1930-as évek elején már nem volt elég csak a villamos (Fotó: Fortepan/Urbán Gyűjtemény)
Amikor megjelent Budapesten az autóbusz az I. világháború után (ugyan 1915 és 1917 között is járt, de a háború miatt megszűnt), akkor az volt az alapelv, hogy az autóbusz lehetőleg ott közlekedjen, ahol nincs villamosközlekedés. Mivel a villamosvonalak akkoriban sokkal jobban behálózták Pest belvárosát, ezért a buszok a nagyobb főutakról kiszorultak. Ezt a helyzetet a Főváros Tanácsban így foglalták össze a Fővárosi Közlöny 1932. február 12-i száma szerint:
„Ugyanis a Duna balparti részén haladó autobuszok útvonala mindenütt a sugárutakon, vagy az azokkal parallel haladó mellékutcákon át vezető s így ezen radiális vonalak a belvárosban összpontosíttattak anélkül, hogy azok egy tranzverzális irányban haladó autóbuszvonal rendszeresítésével összeköttetést nyertek volna. Ezen hiányosság teremtette meg azt a fonák helyzetet, hogy a radiális irányban közlekedő auto-buszok utasai, a lakóhelyüktől 2-3 km-re fekvő városrészt sokszor 6 km-es úton át haladva érhetik csak el.”
Természetesen nem volt harc nélküli a bevezetés, hiszen a villamosokat a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság (BSZKRT), a buszokat pedig a Székesfővárosi Autóbusz Üzem működtette, és a két cég, bár mindkettő fővárosi tulajdonú volt, konkurenciát jelentett egymásnak.
A nagykörúti autóbusz mellett szólt, hogy a villamosok a Nagykörúton zsúfoltak voltak, és a villamosközlekedés sűrítését pénzügyi okokból nem tudta vállalni a BSZKRT. Természetesen az sem volt életképes elképzelés, hogy a villamos mellett vagy helyett földalatti vagy magasvasút épüljön, ezért csak az autóbuszok forgalomba állítás volt megoldható.
Autóbusz-végállomás az Andrássy úton. A buszok az Andrássy út kivételével az első évtizedekben csak a mellékutakon közlekedtek (Fotó: Fortepan/Képszám: 54911).
A nagykörúti autóbuszvonal létesítése viszont nem járt akkora költséggel, tekintve, hogy más vonalakról 15 autóbusz felszabadult, így új járműveket nem kellett beszerezni. A főváros vezetése ugyan számolt azzal, hogy a buszközlekedés miatt a villamostársaság bevétele 430 ezer pengővel csökkenni fog, de azt várták, hogy az autóbuszüzem viszont egymilliónál is többet hoz. Úgy vélték, hogy a nagykörúti autóbuszokat évi 3,7 millió utas fogja használni, 24 filléres vonaljegy mellett.
A megállók a következők voltak: Népszínház utca, Dohány utca, Wesselényi utca, Andrássy út, Nyugati pályaudvar, Koháry, azaz a mai Nagy Ignác utca. A végállomás a Vígszínháznál volt, amelyet megkerülve fordultak vissza a kocsik. Eredetileg ugyan a Margit hídig szerették volna a buszokat közlekedtetni, de az 1932. január 1-i bejáráson kiderült, hogy a Margit hídnál nem tudnak a buszok megfordulni.
Vígszínház – Boráros tér feliratú Rába buszok (Fotó: MMKM, Történeti fényképek gyűjteménye. ltsz: 10791)
A 12-es jelzésű buszok 1932. január 25-én el is indultak. Erről az Uj Nemzedék 1932. január 26-i száma így számolt be:
„A reggeli órákban csaknem egymásután futottak végig a Nagykörúton az autóbuszüzem tisztára mosott kék kocsijai. Az autóbusz alkalmazottai vidáman mosolyogtak a megelőzött villamoskocsik alkalmazottai felé: esztendők óta tartó harc fejeződött be az autóbuszüzem győzelmével, amikor az első autóbuszok megjelenhettek a Nagykörúton. A közönségnek is jól esett látnia a Körút uj színfoltját, bár az első kocsikon az utasok nem nagyon tolongtak. Kényelmesen utazhattak az első utasok és a legelső kocsi utasainak jóérzését még fokozta az a körülmény, hogy az üzem régi szokáshoz híven a legelső utasoktól viteldijat nem fogadott el.”
Azonban az elején voltak zavarok. A BSZKRT nem hagyta annyiban, azonnal sűrítette a villamosait, amelyeket a korabeli lapok szerint még külön ki is takarítottak, és sűrűbben jártak, mint a buszok, nem sok utast hagyva a kék járműveknek. Ennek ellenére már a második héten nullszaldós volt az üzem, a február első hetét vizsgáló jelentés megállapította, hogy e héten naponta 2100 kilométert tettek meg a buszok, és a napi átlagbevétel 2275 pengő volt.
Az első hetek tapasztalatai alapján módosították a menetrendet is. Májusban azonban arról szóltak a cikkek, hogy a megállók táblái túl kicsik, ezért alig látszanak, az átkelésre várakozókat sokszor megijeszti a váratlanul a megállóba húzódó autóbusz. Ekkor már a buszok egészen Budáig, a mai Bem térig jártak.
A 12-es buszok ettől fogva – a II. világháborús kényszerszünetet kivéve – egészen 1989-ig közlekedtek a Nagykörúton.
Nyitókép: Egy korabeli budapesti autóbusz (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció