A szecessziós építészet mestere – Százötven éve született Ullmann Gyula

Írta: Bodó Péter

2022. február 21. 11:00

A századfordulón Budapest rendkívül sokszínű város volt, és ez az építészetén is láthatóvá vált. Több stílus is hódított párhuzamosan, amelyek közül a Bécsben kialakult szecessziót legkövetkezetesebben Ullmann Gyula építész munkái képviselték, aki Kármán Gézával vezetett közös irodát. Születésének 150. évfordulóján bemutatjuk Ullmann gyönyörű fővárosi épületeit.

Ullmann Gyula 1872. február 5-én született Budapesten. Távolabbi felmenői között főként közgazdászokat és bankárokat találunk, édesapja, Ullmann Imre viszont zsírkereskedéssel foglalkozott. 1880-ban osztrák lovagi rangot kapott, amelyhez az erényi előnév is társult, amit fia is viselhetett. Gyula szülei legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot. Iskoláit is a fővárosban végezte, 1894-ben szerzett építészmérnöki oklevelet a Magyar Királyi József Műegyetemen. Diplomázása után Münchenben dolgozott, majd hazatérve Kármán Gézával – aki szintén a Műegyetemen és Münchenben is tanult – 1896-ban közös építészirodát alapítottak, melyet a Bálvány (ma Október 6.) utca 22. szám alatti házban rendeztek be.

Ullmann Gyula portréja (Forrás: magántulajdon)

A munkamegosztás szerint Kármán rajzolta a homlokzatokat, míg Ullmann inkább a komolyabb számításokért és a műszaki szerkezetekért volt felelős. Illetve volt még egy igen fontos feladata: ő szerezte a munkát, ő irányította a vállalkozás üzleti részét. Pálinkás Szilvia kutatásaiból tudható, hogy ehhez már a saját családja révén is megvolt a kapcsolatrendszere, amely feleségének köszönhetően – 1899-ben házasodott össze Weiss Elízzel – még inkább kitágult. Remek üzleti érzékét az is jelzi, hogy kiváló fekvésű építési telkeket vásárolt meg, ahová az iroda tervezésében emeltek bérházakat. Fontosnak tartotta a közönség előtti megjelenést is, ezért az iroda részt vett az 1896-os millenniumi kiállításon, majd pedig az 1907-es Pécsi Országos Kiállításon is.

Kármán Géza Aladár portréja (Forrás: hu.wikipedia.org)

Első jelentősebb munkájuk is az Ezredéves kiállításhoz kötődik, több pavilont és éttermet is terveztek a Városligetben megrendezett eseményre: a neobarokk stílusú Francia vendéglőt, a népi építészet hatását magán viselő, favázas szerkezetű Drechsler-vendéglőt, a Goldberger-pavilont, a cementgyáros Kramer Miksa pavilonját, a Haas és Scherg pavilont. A legjelentősebb alkotás pedig a tervpályázaton elnyert Sajtó és Közművelődési pavilon volt, amelyet szintén neobarokk stílusban tartottak: hatalmas, patkóíves bejárat nyílt rajta, manzárdtetőjére pedig gazdagon tagolt, filigrán tornyocskákat állítottak. Tehetős polgárok számára is terveztek villákat: a Hunyadi János útra Gelsei Guttmann Vilmos számára – amelyet a második világháború után lebontottak –, a VI. kerületi Zichy Jenő utcába pedig Rott Jakab számára, mindkettőt 1897-ben.

Az ezredéves kiállítás Sajtó és Közművelődési pavilonjának látványterve (Forrás: Bálint Zoltán: Az Ezredéves kiállítás architektúrája, 1897)

A zuglói Róna és Uzsoki utak találkozásánál felépült Pesti Izraelita Nőegylet Leányárvaháza volt az első alkotásuk, amelyen megjelentek a bécsi szecesszió stílusjegyei. Az épület – melyben ma az Uzsoki Közkórház működik – U alaprajzú, de a szárak végét összekötő átjárónak köszönhetően egy belső udvar is kialakult. A szecesszió azonban elsősorban az ornamentikában figyelhető meg. De mi is az a bécsi szecesszió, amely olyan nagy hatást gyakorolt a magyar építészekre?

A Secession épülete Bécsben (Forrás: Bwag/Wikipedia Commons)

Az osztrák fővárosban 1897-ben kapott szárnyra egy művészeti mozgalom, amely szakítani akart a hivatalos kultúrával – a szecesszió kivonulást jelent. Az építészetben újfajta, illetve új elrendezésben alkalmazott homlokzati díszek jelentek meg: korongokról csüngő szalagok, maszkok, koszorúk, nőalakok, virágok. Legfontosabb képviselői Otto Wagner és Josef Maria Olbrich, utóbbi tervezte a Secession nevű kiállítási épületet is (1897–98). Ilyen díszek az Uzsoki úti épület homlokzatán még kevésbé érvényesülnek, a belsőben annál inkább: korongok, áttört fésűkagylók, lírák díszítik a falpilléreket és a lépcsőkorlátokat.

A Szent István körút 4. alatti Weiss-ház (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Szent István körúton álló, Kármán Géza és Ullmann Gyula által tervezett Weiss-házak már külsőjükkel is jelzik az új stílust: a 4. szám alatti épületen a sarkokon felfutó vaskos pillérek Olbrich művének hasonló elrendezését ismétlik. A kapukat oroszlánfejes díszek veszik körbe, a homlokzat fentebbi szakaszaiban pedig maszkokat, életfákat és szalagos korongokat is láthatunk. A másik két bérház egymás mellett, a 10. és a 12. szám alatt épült fel. Előbbin a bejárat körüli növényi díszek ötlenek szembe (barackvirág, napraforgó, nárcisz) utóbbin inkább a párkány fölötti attika ovális ablakai és a körülöttük lévő díszek különlegesek, de mindkét épület teljes homlokzatát gazdag ornamentika borítja. Kármán és Ullmann a bérházakat a híres gyártulajdonos, Weiss Manfréd és testvére, Berthold megbízásából tervezte 1899 és 1901 között.

A Szent István körút 10. és 12. szám alatti Weiss-házak (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Ferenciek terén 1900 őszére szintén szorosan egymás mellé emeltek három épületet a terveik szerint, melyeket közös nevükön Király-bazárként ismerünk. A négyemeletes házak földszintjén és magasföldszintjén üzletek kaptak helyet, fentebb pedig lakásokat alakítottak ki. A szecesszió új formái leginkább a tetőzeten figyelhetők meg: a középső, franciaudvaros (vagyis a közepén hátra léptetett homlokzatú) tömb tetején eredetileg gazdagon tagolt, meredek oldalú tető állt, melyet két oldalról hatalmas kagylószerű díszek fogtak közre. Előttük Hermésznek, a kereskedelem görög istenének szárnyas sisakjai jelképezték az épület funkcióját. A második világháborúban ez a csodálatos tető megsérült, és nem is állították helyre.

A Király-bazár eredeti tetőzete (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény/Fotótár, képazonosító: 000756)

A bazár jó referenciaként szolgált, ugyanis hatására Wertheimer Albert és Frankl Mór is őket kérte fel a saját áru- és bérházuk tervezésére 1900-ban. A helyszín a frissen kialakított Szabadság tér melletti Hold utca volt. A homlokzat érdekessége a bőségesen alkalmazott fém: acélpillérek tagolják a földszintet és az első emeletet is, acélkonzolok tartják az erkélyt, és ez az anyag alkotja az előtető vázát is. A szecessziós növényi ornamentika is a gyönyörű kovácsoltvas rácsokon jelentkezik: az erkélykorlátokon és a bejárati kapun is megfigyelhető, utóbbin a tavi hínárok formái uralkodnak. Kivitelezőmestereik az ajtón található névtábla bizonysága szerint Forreider József és Schiller Rezső voltak.

A Hold utca 6. számú áru- és bérház (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Szabadság teret 1897-ben alakították ki, miután elbontották az addig ott álló, korábban osztrák börtönként szolgáló Újépületet. 1900-ban kapta a nevét, mely az 1848–49-i forradalomra és szabadságharcra emlékeztet. A tér épületeit is a századforduló körüli években emelték, Kármán és Ullmann irodáját három telek beépítésével bízták meg: a 10. szám alá a Kanitz áru- és bérház, a 11. szám alá az Ullmann-ház (az építész saját befektetéseként), a 12. szám alá pedig a Kereskedelmi Csarnok terveit készítették el. Ahogyan a Király-bazár esetében, a három épület itt is egységet alkot, amelyek 1901-re készültek el.

A Szabadság téri épületek napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A középső épület szimmetrikus elrendezésű, az öttengelyes főhomlokzat közepét egy zárt erkély határozza meg, mely egy síkban található a két szélső tengellyel. Utóbbiak felül attikában záródnak, amelyeket a tetőből kissé kiemelkedő falak vezetnek tovább egészen az épület felső pereméig. A Kereskedelmi Csarnoknak - melyet ma az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetsége használ - szintén a tetőzete vonzotta magára leginkább a figyelmet, a sarkára ugyanis eredetileg egy alacsony dobon nyugvó földgömböt állítottak, melyet Hermész mellportréi díszítettek – az épület funkciójára történő utalásként (ma már sajnos nem látható). A három közül ez a legnagyobb, ugyanis főhomlokzata héttengelyes. Az épülettömb tehát nem szimmetrikus, mégis vannak erre utaló törekvések: a 10. számú ház magas tetőjét is egy dobszerű építmény koronázza, és mindkét szélső épület homlokzata felül szegmensíves attikában záródik.

A Szabadság tér 10. tetőzete napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A századforduló körül évek Ullmann Gyula magánéletében is jelentős változást hoztak: 1899-ben feleségül vette Weiss Manfrédnak, a csepeli acélgyár tulajdonosának unokahúgát, Weiss Évát. Ezzel összefüggésben áttért a zsidóról a katolikus hitre. Házasságukból egy fiú és egy lány született: Xavér és Sarolta. A frigynek köszönhetően az egyébként is jómódú Ullmann mögött még nagyobb tőke koncentrálódott, amelyet többek között bérházak építésére is használt. A Szabadság téri épület után 1903-ra a Báthory utcában emelt bérházat befektetés céljából, amelyen azonban már másfajta stílust alkalmazott. A négyemeletes homlokzatot sávozással tagolta, amely ugyan gazdag növényi díszekben – főleg a legfelső szinten –, de azok már nem a bécsi szecesszióból származnak. Újdonságnak számít még a csempelapok alkalmazása is. Hasonló stílusban építette az újlipótvárosi Visegrádi utcában álló bérházát is 1905–1906-ban.

A Báthory utca 3. szám alatti épület napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ullmann Gyula nemcsak vagyonában erősödött folyamatosan, hanem szakmai befolyásában is. 1906-ban tagja lett a Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának, a Középítési és Képzőművészeti Bizottságnak, valamint az Országos Középítési Tanácsnak is. Ezek mellett elnöke volt még a Magyar Építész és Iparművészeti Rajzolók Egyesületének, valamint műszaki tanácsosa a Budapesti Áru- és Értéktőzsdének.

Mindez azonban nem jelentett visszalépést a tervezéstől sem, Kármán Aladárral közös irodájuk továbbra is fogadta a megbízásokat. Groedel Bernáttól a Lendvay és az Aréna (ma Dózsa György) út sarkára egy villa tervezésére kaptak felkérést 1905-ben. Ehhez neobarokk tervet készítettek, ami többek között az erkélyek az oromzatok körvonalaiban és a mozgalmas manzárdtetőben figyelhető meg. A Lendvay utcára néző, hosszabbik homlokzat első emeletén a művészeti ágakat szimbolizáló női alakok sorakoznak. A villa belseje nem tükrözi a külsőt: neogótikus stílusú és gazdag faburkolat jellemzi. Az épület az utóbbi évtizedekben arról lehet ismert, hogy ez a Fidesz székháza.

Az egykori Groedel-villa napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Petőfi Sándor utcai Hermes-udvar pedig különleges kapuzatának köszönhetően vált híressé. A névadó Hermes Részvénytársaságot a XX. század elején vásárolta meg a Magyar Általános Hitelbank, melynek megbízásából Kármán és Ullmann 1906 elején készítette el az épület terveit. A döbbenetesen erőteljes, diadalívszerű kapuzatot vájatolt törzsű pillérek tartják, amelyeknek fejezetében játékos puttók lágyítják az összképet. Ezek fölött ismét a kereskedelem görög istenének maszkjai figyelnek, amelyek a szárnyas sisakjukat is viselik. A kapuzat felül egy zárt erkélybe torkollik, melyet füzérek díszítenek. A pillérek vájatolása mellett ez az ornamens is egy újabb stílusváltás korai jele, amely 1910 körül általánossá válik a hazai építészetben. Ekkor ugyanis a szecesszió ellenhatásaként egy átláthatóbb, klasszicizáló stílus veszi át az uralmat. Ez figyelhető meg a Bécsi és a Harmincad utcák sarkán álló Fischer-áruházon is, valamint a Zrínyi és az Október 6. utca találkozásánál, a Magyar Cukoripari Rt. megbízásából emelt bérházon is. Mindkettőt 1908–1909-ben tervezte az építésziroda.

Az egykori Hermes-udvar ma a FUGA építészeti galériának ad otthont (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az Apáczai Csere János utcában felépült Mahart-székház tervezését pályázaton nyerték el 1910-ben. A homlokzat ezúttal is klasszicizáló, azonban ez nem akadályozta meg az építészeket abban, hogy a hajózási részvénytársaságra utaló részleteket helyezzenek el rajta: a harmadik emeleti ablaksor alatt a párkányt hullámokkal díszítették, amelyből három, csúcsos hajóorr nyúlik előre erőteljesen. Az épület sarkát eredetileg karcsú kupola fedte, amely előtt Poszeidón – a tenger görög istene –, valamint kormányos, rakodómunkás és a hajóindító alakjai szerepeltek még.

A Mahart-székház napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az építészek 1911-ben a Hold utca 15. szám alá is terveztek egy bérházat, amelyben saját irodájukat is berendezték. Munkahelyüket részben a félemeleten, részben a negyedik és az ötödik emeleten, tehát több különböző helyiségben alakították ki. Közös pályafutásuk azonban csak az első világháború kitöréséig tartott, ekkor ugyanis Ullmann Gyula – bár már negyvenéves is elmúlt – önként jelentkezett katonai szolgálatra, honvéd huszárszázadosként harcolt. Talán a hosszú távollét is hozzájárult ahhoz, hogy 1916-ban elvált feleségétől. Két évvel később nősült meg ismét, Gardé Irénnel kötött házasságot. A Horthy-rendszerben kormányfőtanácsosi címben is részesítették. 1926. június 11-én hunyt el.

Ullmann Gyula a századforduló és a XX. század első évtizedének egyik legtöbbet foglalkoztatott építésze volt, Kármán Gézával közös irodájuk alkotásai a mai napig Budapest városképének meghatározó elemei.

Nyitókép: A Szent István körút 10. és 12. szám alatti Weiss-házak (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó