Nagy idők tanúi – Több mint 800 éves piactér és egy középkori lakóház Óbudán

Írta: Benyó Gergely

2022. május 11. 12:00

Óbuda középkori piaca mellett egykor házak sora állt. A mai óbudai zsinagóga közelében lévő területen álló hajdani házak közül ma is látható egy eredeti formájában helyreállított épület. Ferenc deák háza ma Óbuda legrégebbi, épségben megmaradt lakóházának számít, amely számos érdekes történet mesél a látogatóknak, és amelyben egykoron még sörfőzde is működött.

Idén 810 éve, II. András (uralkodott: 1205–1235) királyunk idejében történt, hogy egy oklevél először említette Óbuda – 1261-ig még Buda –  középkori piacterét. Az 1212-ben kelt oklevél konkrétan arról tanúskodik, hogy a piac vámját megszerezte a budai káptalan. Ebből következik, hogy a piac valószínűleg már korábban is létezhetett. A későbbi régészeti feltárások is alátámasztották az okleveles adatokat, így napjainkban már biztosan beazonosítható az egykori piactér helye: a mai óbudai zsinagóga közelében, a Lajos utca 158., 160. és 163. számú házai által határolt területen feküdt. A piac melletti hajdani házsorból ma is látható egy eredeti formájában helyreállított ház, amely Óbuda legrégebbi, épségben megmaradt lakóházának számít, és amelyben egykoron még sörfőzde is működött.

A XII–XIII. századi óbudai piactér nem véletlenül a fentebb említett helyen alakult ki. Itt, a közelben volt ugyanis a dunai révátkelő és kikötő, amelyeket az innen kiinduló utca az ún. „esztergomi nagyúttal” kötött össze. E forgalmas kereskedelmi út nagyjából az egykori római Via Praetoria, az aquincumi katonai táborból nyugat-keleti irányban kifutó út nyomvonalán haladt, amely a mai Vörösvári út – Tavasz utca vonalának felelt meg. (Érdekesség, hogy a mai óbudai utcahálózat „nyomokban” még ma is őrzi az itteni római, majd az ezekből kialakuló középkori utak emlékét.)

A piactér hamar a középkori Óbuda központjává vált: itt voltak a városi előkelők házai, és az itt folyó élénk kereskedelemre, pénzváltásra utalnak az ásatásokon előkerült – főként nemesfémmérésre szolgáló – bronzmérlegek is.

Pest, Buda és környékének látképe a XVII. században (Forrás: Bánlaky József:  A magyar nemzet hadtörténelme)

1334-ben Károly Róbert király felesége, Łokietek (másként: Lengyelországi vagy Piast) Erzsébet királyné (1305–1380) az óbudai vár és a piac közelében megalapította – és jelentős adományokkal látta el – a klarissza templomot és kolostort, amely 1346-ban már biztosan állt. Az időközben megözvegyült királyné nagyon szeretett a zárda falai között időzni, bár legtöbb kor- és sorstársával ellentétben férje halála után nem vonult végleg kolostorba, hanem továbbra is aktív politikai szerepet vállalt.

Az 1380-ban elhunyt Erzsébetet – végakaratának megfelelően – a kolostor Krisztus teste (Corpus Christi) kápolnájában temették el, az épületegyüttes romjai pedig ma is láthatóak az Andor Ilona Ének-Zenei Általános és Alapfokú Művészeti Baptista Iskola (Mókus utca 2.) udvarán. A templom és kolostor – mint a főúri leánynevelés helyi központja – felépülte után a rendház apácái közül is többen szereztek házakat a piactér körül.

A Szent Klára által 1212-ben – tehát ugyancsak 810 éve – alapított, és a ferencesek női ágának tekinthető rend kolostora kissé „kakukktojásnak” számított a környéken. A piactér és közvetlen környezete ugyanis a korabeli Óbuda világi városrészének számított a mai Flórián tér – Kálvin köz – Lajos utca – Perc utca helyén. Az egyházi városrész – a hajdani Szent Péter- és Szűz Mária-templomokkal – az Árpád-híd közeli hídfőjétől északra, a mai Fő tér – Szentlélek tér – Vöröskereszt utca helyén alakult ki.

Középkori eredetű ház a Lajos utca és a Zichy utcák sarkán (Fotó: Óbudai Múzeum)

Szintén okleveleinkből tudjuk, hogy volt is versengés a két városrész között a piac bevételeiért. Ez nem is csoda, hiszen ekkorra már igencsak fellendült az itteni kereskedelem: a hegyvidék lejtőin jelentős szőlőtermelés folyt, és a gazdák itt értékesítették boraikat. A Dunán pedig osztrák, cseh-morva és bizánci területekről érkeztek a drága portékák: a közeli kikötőbe kelméket, fazekastermékeket, üvegedényeket, sót és keleti fűszereket szállító hajók futottak be. (A Bizánccal való kereskedelmet egy itt talált éremlelet is igazolja.)

A XIV–XV. századra a piactér területe háromszög alakú formát öltött, közepén kúttal. Körülötte továbbra is a legmódosabb óbudai polgárok házai helyezkedtek el, amelyek többnyire 1-2 emeletesek voltak; alsó szintjükön raktárral vagy borospincével, emeleteiken többnyire üvegablakokkal és cserépkályhákkal rendelkező lakószintekkel. Régészeti kutatások alapján tudjuk, hogy némelyik házban bronzcsillárok is voltak. Mindezekre a feltárások során előkerült ablaküveg-maradványok, kályhacsempe-töredékek és bronz csillárdíszek is utalnak. Középkori okleveles adatainkból néhány egykori tulajdonost név szerint is ismerünk: például Peterman bíró, Pucuri Klára (aki egyébként Erzsébet királyné egyik udvarhölgye volt), Tötös királynéi várnagy; később Kapás Antal, Fodor Pál bíró, Futhamoth Péter stb.

Ferenc deák helyreállított háza, előtérben az egykori óbudai piactér helye (Fotó: Wikimedia Commons)

Óbuda ekkorra már királynéi város („Civitas reginalis”), ugyanis 1343-ban I. (Nagy) Lajos (uralkodott: 1342–1382) édesanyjának, Łokietek Erzsébet királynénak adományozta az addigi királyi központot. Innentől a város és vára a mindenkori magyar királyné tulajdonává vált, és az is maradt egészen a török hódoltság (1541) kezdetéig.

A középkori piactér nyugati szélén húzódó házsor északnyugati sarkán (ma Lajos utca 158.) állt a klarisszák íródeákjának, egy bizonyos Ferenc deáknak a háza is, amelyhez egy kert és két, a házhoz hozzáépült hússzék (hústermékeket árusító üzlet) is tartozott. (A Duna felől nézve, az épület jobb oldalán húzódó utca egyenesen a klarissza kolostorhoz vezetett.) A 34 méter hosszú, 8 méter széles kőház és a hozzá tartozó telek eredetileg az óbudai káptalan tulajdonában állt, amelyért Ferenc deák és felesége Vas vármegyei birtokukat adták cserébe.

A ház a helyreállítás előtt, az 1940-es években (Fotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

1499-ben a deák és családja nemesi címet kapott II. Ulászló királytól (uralkodott: 1490–1516) a klarissza apácák ajánlása alapján. 1503-ban Ferenc deák Candale-i Anna magyar királynétól (1484–1506) megkapta a ház mögött található telket is, amelyen egy omladozó épület állt. Az új tulajdonos ezután átépíttette a házat: lebontatta az épület északi felét, és ennek helyén külső lépcsőházat alakíttatott ki, a déli házrészt pedig meghosszabbíttatta.

Golyónyomok, málló vakolat: az épület 1972-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 47336)

A háznak a későbbiek során több tulajdonosa is volt, majd a török hódoltság idején – a piactér többi házával együtt – romossá vált. A török kiűzése után, a XVII. század közepén, a Zichy család szerezte meg Óbudát és környékét. A család levéltárából előkerült dokumentumokból szépen kirajzolódik Ferenc deák házának több mint 300 esztendős története, és megtudjuk azt is, hogy a házhoz tartozó telken 1697-re felépült az egészen 1735-ig működő, első óbudai sörfőzde.

A középkori eredetű ház a Lajos utca és a Zichy utcák sarkán áll (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A régi főzdét először egy 1697. január 21-ére keltezett szerződés említi, amelyben Menegati Baptista János és Zichy István – Óbuda akkori birtokosa – megállapodtak egy óbudai serfőzőház létesítéséről és annak bérletéről. (A szerződés a serfőzőház előtt egy tűzvész által elpusztított, romos területet említ, így könnyen el tudjuk képzelni a török utáni áldatlan állapotokat Óbudán.)

Folyosó az épületben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Menegati Baptista János, az első óbudai serfőző 1709-ben 42 éves korában halt meg, erről a helyi római katolikus plébánia halotti anyakönyve tanúskodik. Özvegye 1711-ben a serfőzőház építési költségeinek – 2545 forintnak – megtérítését kéri Zichy Pétertől a régi szerződés értelmében. A földesúr ezt az összeget – részben – a következő bérlővel, Geiger János serfőzővel fizetteti meg. Mindez arra utal, hogy a Zichyek komoly pénzügyi nehézségekkel küzdöttek: bérbe adott javaik alig hoztak valamit a konyhára, sőt inkább pluszköltségeket termeltek. Anyagi helyzetüket éppen ezért kölcsönökből és elzálogosításokból próbálták rendezni.

Középkori ablak a házban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Fennmaradt a serfőzőház következő bérlőjének neve is: ő Auer János volt, aki Miskolcról származott, és 1717-től közel 20 éven át volt a ház lakója. A bérleti szerződés aláírása után átadták „[…] a Sörmesternek az Ó-Budán fekvő Menegati-féle sörfőzdét annak minden javaival”. A Zichyek a szomszédos utcában is bérbe adtak egy serfőzdét egy zsidó származású csaplárosnak, ami persze nem igazán tetszett Auer Jánosnak. Eleinte még kölcsönök folyósításával próbált hízelegni földesurának, később azonban összeverekedett a másik serfőzővel. Az ügy egy tiszttartó 1717-ben írt leveléből bontakozik ki:

„Auer uramat […] violentiájáért elmarasztalta a törvényszék 100 forintra az urasági széknél [...], a sört is pediglen […] korcsmájában drágábban akarja adni, mint a zsidó, holott pediglen rosszabbat főz […] másutt is panaszkodnak”

— írja az uradalmi tiszt Zichy Péternek.


Ferenc deák egykori háza ma a Budapest Galéria kiállítótermeinek ad otthont (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Budapest Galériában többnyire kortárs kiállításokat rendeznek (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A serfőzdék közti viszálynak Zichy Péter özvegye, Bercsényi Zsuzsanna vetett véget azzal, hogy Auer Jánost eltiltotta a serfőzéstől. Auer ebbe nem törődött bele, új pártfogót keresett: Zichy Ferenc győri püspöknek ajánlotta fel szolgálatait. Próbálkozásai azonban nem jártak sikerrel. 1735-ben a „Sörmestert” Bercsényi Zsuzsanna állítólagos bérhátralékok fizetésére kényszerítette, s miután pénzét Pest vármegye ítélőszékének felszólításai ellenére sem kapta meg, az özvegy Auert egyszerűen kidobatta a serfőzőházból, vagyontárgyait pedig lefoglalta. A mester mindenét elvesztette, egészsége megromlott, és még ez évben meghalt. A sörfőzde ingóságait részben eladták, részben a másik serfőzőházban helyezték el, s ezzel a Menegati–Auer-féle „sernevelde” megszűnt, emlékét ma már csak a közeli Serfőző utca neve őrzi.

A Lajos utca 158. szám alatti ház belső udvara (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Budapest Galéria cégére a Lajos utcai homlokzaton (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az épület középkori eredetét és műemléki védettséget tábla jelzi az utcafronton (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A XVIII. század végén a néhai Ferenc deák házát és a mellette lévő épületeket többször átépítették, így azok középkori részletei – látszólag – elvesztek. Az 1976 és 1982 között végzett régészeti kutatás során azonban kibontották a Lajos utca 158. szám alatti ház gótikus ajtó- és ablakkereteit, helyreállították középkori kapubejáratát és pincéjét. Így a klarisszák íródeákjának háza ma Óbuda egyetlen fennmaradt, eredeti arculatát őrző középkori lakóháza, amelyben napjainkban a Budapest Galéria (a Budapesti Történeti Múzeum tagintézménye) működik, és többnyire kortárs kiállításoknak ad otthont.

Nyitókép: A középkori eredetű, Lajos utca 158. szám alatti ház belső udvara (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó