A Népliget szomszédságában található az az Északi Járműjavító, melynek Dízelcsarnoka évtizedeken át a MÁV egyik legfontosabb vasúti műhelye volt. Ebben az épületben sikerült 2021-ben új otthonra lelnie a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumnak, amelynek tavaly nyáron debütált első időszaki kiállítása, a Volt egyszer egy Északi.

A Dízelcsarnok, amelynek egy másik terme most a meg nem valósult fejlesztéseket mutatja be (Fotó: pestbuda.hu)

Ugyanebben az épületben, a Dízelcsarnok másik termében egy újabb érdekes kiállítás nyílt Budapest meg nem valósult fejlesztéseiről. A nyitást megelőző napon, 2022. június 20-án az intézmény főigazgatója, Vitézy Dávid sajtótájékoztatón mutatta be az időszaki tárlatot, amelynek címe: Meg nem épült Budapest.

A kiállítás olyan fejlesztési elképzeléseket mutat be, amelyek nem valósultak meg (Fotó: Közlekedési Múzeum)

A meg nem valósult fejlesztésekről a főigazgató elmondta: a kiválasztás szempontja az volt, hogy szerepeljenek a jelenleg is relevánsnak számító tervek, továbbá szerették volna bemutatni a riasztóan bizarr, de korábban komolyan vett elképzeléseket is.

Az egyedi hangulatú Dízelcsarnokban Vitézy Dávid főigazgató mesélt a sajtó képviselőinek az új kiállításról (Fotó: pestbuda.hu)

A ma is aktuális fejlesztési ötletek egyike a Gellért-hegyi siklóvasút, melynek egyik legkorábbi terve 1892-ből származik: Straub Sándor és Kolbenheyer Gyula hajmeresztő elgondolása valósággal átformálta volna az egész hegyet kupolás csarnokokkal és vízesésekkel.

Volt azonban egy, a megvalósításhoz igen közel került elképzelés is: Novák Ferenc 1897-es tervét el is kezdték volna építeni, ám végül sem az állam, sem a főváros nem akart közpénzzel beszállni a megvalósításba. Ahogy haladunk előre az időben, úgy válnak az újabb tervek egyre puritánabbá és – a kivitelezés tekintetében – kiszámíthatóbbá.

Novák Ferenc 1897-es pályaműve a Gellért-hegyre felvezető drótkötésű vasúti pályájának felső állomásáról (Fotó: pestbuda.hu)

A Gellért-hegyre tervezett millenniumi kiállítás terve, Straub Sándor és Kolbenheyer Gyula javaslata 1892-ből. A hegytetőre villamos vasút vezetett volna fel a Rudas fürdőtől (Fotó: pestbuda.hu)

A Gellért-hegyi sikló jelenlegi látványtervét is bemutatták, a felső állomáson kilátóterasz lesz (Fotó: pestbuda.hu)

Megtudhatjuk a helyszínen azt is, miszerint már a XX. század elején szerették volna a Nyugati pályaudvart „kihelyezni”, hiszen helyhiány miatt már akkoriban sem lehetett növelni a kapacitását. Elsősorban Rákosrendezőre gondoltak alternatívaként. A fejpályaudvarok összekötése vasúti alagútrendszerek segítségével pedig már felmerült az 1800-as évek végén.

„Aki tehát Aradon, Nagyváradon, Fiuméban, Gödöllőn, Soroksáron vagy Cinkotán vonatra ül, az átszállás nélkül juthat a városnak bármely pontjára és kiszállhat e három állomás valamelyikén. Viszont aki Budapestről elutazik, akármelyik városi állomáson beszállhat közvetlen vonatra és közvetlen kocsira” – olvashatjuk a helyszínen a Pesti Napló 1898-ban megjelent ismertetését Zielinski Szilárd tervéről. Eszerint a főpályaudvar az Astoria alatt lett volna, és észak-dél irányban, a föld alatt kötötte volna össze a pesti oldal vasútvonalait.

Egy másik elképzelés a Nyugati pályaudvar környékének rendezéséről 1938-ból, a Friss Ujság hasábjairól – ezt is láthatjuk a kiállításon 

Makettek formájában láthatjuk különféle metrócsomópontok terveit is (például a Deák térhez hasonlóan a Baross téren is három metróvonal találkozott volna). A Kádár-kori metrótervekről gazdagon olvashatunk: az akkori elképzelések szerint a 4-es metró Budafokot kötötte volna össze Újpalotával, a 2-es metró elért volna Kőbányáig, a 3-as metró pedig monumentális hosszúsággal büszkélkedhetett volna egészen Ferihegyig.

Egy grandiózus mélyállomás terve az 1950-es évekből – olvashatjuk a helyszínen az ismertetést (Fotó: pestbuda.hu)

Már csak az emlékeinkben élő Felszabadulás téri (ma Ferenciek tere) autós aluljáró, amelyet 2012-ben elbontottak (Fotó: pestbuda.hu)

Ugyancsak felmerült a Blaha Lujza tér (és más terek) többszintes csomóponttá alakítása: folyamatosan ütközött egymással a két ellentétes elképzelés, miszerint vezessék a föld alá a Nagykörutat, vagy inkább felüljáró ívelje át a Rákóczi útnál.

Egy meg nem valósult elképzelés: felüljáró szelte volna át a Nagykörút – Rákóczi út kereszteződését a Blaha Lujza térnél (Fotó: pestbuda.hu)

„A terveket és víziókat sokszor heves politikai és sajtóviták kísérték, magabiztosan bejelentett koncepciók kerültek öt-tíz év múlva a történelmi környezet változásával csendben az íróasztalfiókba. Vannak olyan, százéves tervek, amelyeknek máig érezzük a hiányát; de olyan, ötven-hatvan éves elképzelések is, amelyek esetében szerencse, hogy nem váltak valóra” – közölte Vitézy Dávid főigazgató a kiállítást bemutató sajtótájékoztatón.  

A kényszerből (és ideiglenesen) emelt Kossuth híd előtt évtizedeken át vitatéma volt egy gyalogoshíd szükségessége a Kossuth térnél (Fotó: pestbuda.hu)

Tervek gyalogoshidakra. Bal felső: Zielinsky Szilárd terve a mai Március 15. térnél építendő gyalogoshídra 1890-ből, bal alsó: Finta József építész a Rákóczi hídra épített volna rá többszintes, fedett bevásárlóutcaként is szolgáló gyalogoshidat 2016-ban, jobb oldalon: a Kossuth térnél épített ideiglenes pontonhíd 1973. augusztus 20-án, a városegyesítés centenáriumán

Külön fejezet mutatja be Vágó József építész vízióit is: az 1930-as években készült látványterveivel egy széles sugárutakban és magasházakban gazdag fővárost képzelt el, amely számos, az előző évszázad óta megoldatlanul maradt problémát kívánt volna kezelni.

Vágó József városfejlesztési vízióival is megismerkedhetünk a kiállításon (Fotó: pestbuda.hu)

Vágó József akvarellmunkái egy idealista, látványában rendezett városképről árulkodnak (Fotó: pestbuda.hu)

A kiállításon megtudhattuk, hogy Vágó József arra számított: a jövőben jelentős lesz Budapesten a gépkocsiforgalom, ezért széles utakat tervezett. Budapest művészi újjáépítéséről egy kötetet is megjelentetett 1936-ban.

A Vágó József által elképzelt Hotel Majestic modern toronyépülete, amely mellett eltörpültek volna az Andrássy út palotái (Fotó: pestbuda.hu)

Végezetül olyan fejlesztési tervekkel is találkozhatunk a kiállításon, melyek mára – érthető okokból – teljesen lekerültek a napirendről. Ezek leginkább az Egyesült Államokból adoptált elképzelések arról, hogy a történelmi belváros egyes részeinek kárára autópályák vezessenek a főváros magján keresztül, ezzel egyszer s mindenkorra leszámolva a megnövekedett autóforgalom problémájával.

Ennek egyik kiemelt példája az M3-as autópálya teljes rácsatlakoztatása a mai Andrássy útra. A heves tiltakozások hatására alternatív elképzelésként a Podmaniczky utcáról az Alkotmány utcára kanyarodva egy, a Kossuth tér (konkrétabban az Országház) és a Duna alatt átvezető alagút segítette volna át az autósokat a budai Csalogány utcába.

A Ford 1926-os T modellje az újonnan kiállított járművek egyike. Háttérben a megújuló múzeum látványképe (Fotó: pestbuda.hu)

Vitézy Dávid kitért a Közlekedési Múzeum általános jövőjére is: a Dízelcsarnok jelenlegi állapotában csak késő tavasztól kora őszig alkalmas kiállítások rendezésére, de egyértelmű cél, hogy egész évben látogathatóvá váljon. Ennek megvalósítását a jelenleg is készülő kivitelezési tervek fogják segíteni, melyek elkészülte 2023 tavaszára várható. Addig is várható az Északi Járműjavítóban kiállított járművek és tárgyak bővülése.

Az Északi Járműjavító Dízelcsarnoka – miután már 10 éve használatlanul állt – bontásra volt ítélve, azonban új otthonát keresve a Közlekedési Múzeum felkarolta az épületet, hogy tágas tereit megtöltse funkcióval, kulturális tartalommal, és hosszú távon felújítsa, megjelenésében is XXI. századivá tegye (Fotó: pestbuda.hu)

A Dízelcsarnokban nemcsak a járműjavító épületegyüttes történetével, egykori dolgozóinak mindennapjaival ismerkedhetünk meg, de a környék közlekedéstörténeti csemegéi is elénk tárulnak, mint például a szomszédos Józsefvárosban létesült Ganz–MÁVAG hajdani sikertörténete: saját gyártású vasúti járműveit a világ számos pontjára exportálták Dél-Amerikától Afrikán és az arab világon át egészen a Távol-Keletig.

Térképen láthatjuk, mely országba milyen típusú magyar vasúti modelleket szállítottak (Fotó: pestbuda.hu)

Fontos hangulati elemek a közlekedési járművek: tavaly első körben régi gőz- és dízelmozdonyok, illetve vasúti vagonok kaptak helyet (belső tereik is megtekinthetők). Az idei első bővítmény a Fókuszban a gyűjtemény című szekció, mely a magyar műszaki és közlekedési örökség szempontjából fontos buszokat, személygépkocsikat, motorkerékpárokat, egyéb járműveket is felvonultat: élőben láthatjuk azt az 1959-es Skoda Octaviát, amely Budapest városképét igencsak meghatározta a 60-as és 70-es években, de találkozhatunk a Ford T modelljével, melynek két magyar konstruktőre is volt, továbbá több klasszikus Ikarus busszal, vagy épp a Csepel D-450-es tehergépkocsijával.

A Meg nem épült Budapest értékes bővítménye a Dízelcsarnok hatalmas kiállítóterének. Akik szívesen közelítik meg urbanisztikai vagy társadalomtörténeti szemszögből egy város közlekedéstörténetét, sok érdekes információval lehetnek gazdagabbak.     

Nyitókép: Részlet a Meg nem épült Budapest című kiállításból (Fotó: pestbuda.hu)