A Magyar Nemzeti Múzeum minden tekintetben az ország első múzeuma,. Alapítója Széchényi Ferenc saját gyűjteményét ajánlotta fel a nemzetnek, ami az alapját jelentette a Nemzeti Múzeum gyűjteményének. A hálás nemzet Széchényi Ferenc eme nemes tettét 1807-ben külön törvénnyel ismerte el. A magyar főúr példáját sokan követték a következő évtizedekben nemcsak főnemesek, de egyszerű polgárok is, így a Nemzeti Múzeum kincsei egyre csak bővültek.

Azonban saját önálló épülete a múzeumnak nem volt, ideiglenes épületekben helyezték el az egyre gyarapodó gyűjteményt. Sokáig az egyetem régi épületében működött a múzeum, de az is felmerült, hogy nem kellene-e egy jól védett helyre, például a komáromi erődbe vinni a kincseket. Az 1800-as évek elején a napóleoni háborúk alatt volt olyan vélemény is, hogy nem jó, ha az ország minden műkincsét egy olyan „nyílt városban”   őrzik, mint Pest, amely akár az ellenség kezére is kerülhet.

A mai Kossuth Lajos utcába tervezett múzeumépület terve 1807-ből, Hild János munkája (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Végül hosszas keresés után a múzeum leendő helyének megtalálták a megfelelő telket. A kiválasztási szempontok között volt például a tűzbiztonság is, így sűrűn beépített városrészben, például a korábban felmerült helyen, a Hatvani, azaz a mai Kossuth Lajos utcában nem kívánták elhelyezni az új múzeumot. Az ideálisnak tűnő telket, amelyen már álltak épületek, az állam 1813-ben meg is vásárolta Batthyány Antal gróftól. A gyűjtemény ekkor ide, a külvárosba került, az ottani meglévő szerény épületekbe, de azt senki sem gondolta, hogy ez az épületegyüttes megfelelő a Nemzeti Múzeum számára, tehát eleve azzal számoltak, hogy jelentősebb beruházásra lesz szükség.

A tarthatatlan helyzetet az 1832–1836-os országgyűlés orvosolta, amikor is egy igen tekintélyes összeget, ötszázezer forintot szavazott meg egy önálló múzeumépület céljára. Az 1836. évi XXXVII. törvénycikk kimondta:

„1. § Egy új épületnek, melly a gyüjtemények czélerányos elhelyheztetésöknek és megőrzésöknek alkalmatosan és disszel megfeleljen, az Intézet telkén leendő felállítása végett, 500,000 forintok ajánltatnak; melly somma egyéb segedelmek módjára, a Törvényhatóságok között egyedül a nemesi rendre, és azokra, kiket a Törvény ezen név alatt foglalva ért, fog felosztani, és az 1807-dik évi 2-dik törvénycikkely rendelete szerint lészen beszedendő.”

Új telket tehát nem kerestek, arra ott volt az 1813-ban megvásárolt terület, az azon álló épületek mellett elég hely volt egy új múzeumépületre. A telek ekkor még annyira kiesett a város belső részétől, hogy a nem beépített területen lucernát termesztettek.

Carl Vasquez 1837-ben készült rajza a majdani múzeumról (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A törvény más szempontból is érdekes, hiszen a félmillió forintot kizárólag a nemesektől szedte be, azaz attól a kiváltságos rendtől, amely addig minden adótól mentes volt. A konkrét kivitelezést József nádor fogta össze, az ő tekintélye is kellett, hogy ez az irdatlan összeg előálljon. A nádor bízta meg Pollack Mihályt előbb azzal, hogy becsülje meg, mennyi építőanyag kell.

Nem sokkal később a tervek elkészítésével is őt bízta meg, ám azokat jóváhagyásra és ellenőrzésre a nádor – mivel hasonló épület az egész birodalomban alig épült korábban – elküldte a bécsi akadémia igazgatójának, az olasz Pietro Nobilének, aki számos megjegyzést tett, ezeket Pollack be is épített a tervbe. A már majdnem végleges rajzokat még egyszer véleményezte az olasz mester is, és végül ezeket hagyta jóvá a nádor 1837 tavaszán. A kivitelezéssel nem késlekedtek, mert addigra a telekre valóban elkezdték összehordani a szükséges építőanyagot, és ezért 1837. július 5-én joggal számolhatott be így az építkezés megkezdéséről a Hazai ’s Külföldi Tudósítások című lap:

„A’ nemzeti Muzeum új épületének alapját jun 22 dikén kezdették ásni a’ mostaninak kerti részében, ott t.i. hol a’régi emlékek állnak. — Ez nagyszerű épület, mint halljuk, a’ Muzeum telkének közepén fog állni, úgy hogy minden oldalát 30 ölnyi szélességű tér keritendi, mellyet négy utczára csinos gátőr fog körülvenni. Kő és tégla már tavaly nyártól fogva igen nagy mennyiségben hordatott a’ nagy udvarra.”

Az első kapavágások tehát 1837. június 22-én megtörténtek. Nem lazsáltak a munkával, mert július 3-án már falaztak is.

A múzeum környezete meglehetősen falusias Alt Rudolf 1853-as metszetén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Az új Nemzeti Múzeum épülete már 1846-ban alkalmas volt arra, hogy a Pyker János László egri érsek által adományozott gazdag festészeti anyagot itt állítsák ki. Az építkezés 1847-ben készült el, és azóta áll a Magyar Nemzeti Múzeum fenséges épülete a Múzeum körúton. 

Erre az időre valamennyire a kert is elkészült, igaz azt csak a város felé határolta vaskerítés, a többi oldalra egyszerű fakerítés került. A környezet is falusias volt, sok földszintes ház állt a Nemzeti Múzeum környékén, ezen csak a kiegyezés előtt megkezdődött építkezések változtattak: a múzeum oldalában épült fel a régi Országház 1865-ben (a mai Olasz Intézet a Bródy Sándor utcában) és számos főúri lak, leghamarabb a Festetics-palota 1865-ben.

Nyitókép: A Nemzeti Múzeum épülete 1879-ben Klösz György fényképén (Fotó: Fortepan, Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.053)