Művészet az évszázados falak között – Az Egyetemi templom kevéssé ismert oldala

Írta: Bodó Péter

2022. július 17. 9:00

Pest belvárosában immár 280 éve magasodnak az Egyetemi templom falai: a magyar barokk építészet egyik gyöngyszeme közel húszévnyi kivitelezés után, 1742-ben került tető alá. Ez azonban nem jelentette a befejezését, a belső tér ugyanis ekkor még teljesen dísztelen volt. Az meglepően későn, csak a XIX. század közepére kapta meg méltó arcát, amit a XX. század elején további részletekkel egészítettek ki – a ma ismert templom tehát ekkor alakult ki.

A belvárosi Egyetemi templomot valójában a pálosok – az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend – építtették egy török korból fennmaradt mecset helyére, a mai Egyetem tér és Papnövelde utca sarakára: az 1720-as évek elején fogtak a munkához és 1742-re készült el szerkezetileg. A tervezéssel Mayerhoffer Andrást, a XVIII. század egyik legjelentősebb építészét bízták meg, akinek a nevéhez például a gödöllői Grassalkovich-kastély is fűződik. A rend számára egy kéttornyú templomot alkotott, melynek homlokzata a barokk stílust remekül kifejezve kissé hullámzik. Ezt elsősorban a hangsúlyos falpillérekkel érte el, melyek egyrészt az épület széleit erősítik, ugyanakkor a tornyok vonalában a főhomlokzatot is három részre tagolják.

Az Egyetemi templom 1894 körül a mai Egyetem tér felől fotózva, ekkor még nem épült fel az ELTE központi épülete, amelyben az Állam- és Jogtudományi Kar is működik (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.076)

Függőlegesen is három szintre oszlik annak köszönhetően, hogy plasztikus párkányok vonulnak végig rajta, követve a hullámzást. A tornyok között háromszögű timpanon zárja a homlokzatot, benne a rend címerével, tőle balra Remete Szent Pál, jobbra pedig Remete Szent Antal szobra áll. Noha a rend regulái a világtól való elvonulást követelik meg, és nevüket is egy remete után választották, e templom védőszentje Szűz Mária, a pontos titulusa Mária születése. A Szűzanyára egy, a homlokzat középtengelyében kialakított fülkébe helyezett Szeplőtelen Fogantatás-szobor is utal. Az oszlopokkal, pillérekkel gazdagon tagolt, valamint vázákkal és puttókkal díszített főbejárat szintén a középtengelyben nyílik. Itt még a kétszárnyú fakaput is faragásokkal borították.

A templom barokk homlokzata napjainkban a Papnövelde utca felől (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A mozgalmas főbejárat is valódi barokk alkotás (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A toronysisakok is a barokkból jól ismert hagymaformákat követik, bár ezek bő harminc évvel később keletkeztek, csak 1776-ra kerültek fel az épületre. A belső teret is az 1770-es évek elején gazdagították: Johann Bergl festőművész a főhajó mennyezetén Mária életének öt jelenetét ábrázolta: a Szeplőtelen Fogantatást, az Angyali üdvözletet, Mária látogatását Erzsébetnél, Jézus bemutatását a templomban, valamint a szentély fölött Mária mennybevitelét. A főoltáron Mária születését láthatjuk Conti Antal Lipót nagyon mozgalmas szoborkompozíciójában, a mellékoltárokban pedig Remete Szent Antal és Remete Szent Pál szobrai díszítik, melyek Hebenstreit József alkotásai. A rend névadójának szobrát a szerzetesek kérésére valódi márványból faragta ki, a többi alak csak műmárvány – a megbízók ezzel is tisztelegni akartak a példaképüknek. Az így berendezett templomot 1776-ban szentelte fel Patachich Ádám kalocsai érsek.

A Mária életének jeleneteit ábrázoló mennyezetképek Johann Bergl munkái (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

A pálosok sajnos csak tíz évig használhatták a templomot, II. József ugyanis 1786-ban ezt a rendet is feloszlatta. Az épület a két évvel korábban (1784) Pestre költöztetett Magyar Királyi Tudományegyetem fenntartásába került és ma is oda tartozik. Új gazdái is odafigyeltek a csinosítására, és 1858-ban a szükségessé vált helyreállításon túl felkérték Achám János mérnököt, az Országos Építészeti Igazgatóság vezetőjét, hogy a belső falakat műmárvánnyal burkoltassa. Ekkor egyúttal a barokk mennyezetképeket is lefestették a korabeli ízlésnek megfelelő új freskókkal. A XX. század elején a modern technikát is bevezették a fala közé: 1909-ben gőzfűtést és villanyvilágítást is kapott a templom, 1915-ben pedig a Rieger-cég által gyártott orgonát üzemelték be. Az első világháború viszont visszalépést jelentett a fejlődésben, harangjait ugyanis 1916-ban hadi célokra rekvirálták.

A harangok elszállítása a templom tornyából 1916-ban (Forrás: Fortepan/Képszám: 256277)

Az 1920-as évek elején ismét esedékessé vált a templom helyreállítása, és bár a trianoni békediktátum után az ország rendkívül nehéz gazdasági viszonyok között sínylődött, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kiemelten fontosnak tartotta az egyház érdekeit, és elő tudta teremteni a szükséges anyagi hátteret. Elsőként a külső tatarozásra kerítettek sort 1924 őszén és 1925 tavaszán, majd Ernszt Lajos rektor kérésére ezután a belső teret is helyreállították, illetve modernizálták. A terveket a Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából Lechner Jenő készítette.

A falak tisztítása közben előkerültek a Johann Bergl által készített eredeti mennyezetfreskók, melyeket régi fényükben állítottak helyre. Ráadásul – hogy még hatásosabban érvényesülhessenek – a párkányokra rejtett lámpákkal világítottak meg őket. Hasonló módszerrel tették látványosabbá a főoltár szobrait is. Lechner eltávolíttatta a padok tetejére szerelt réz gyertyatartókat is, melyek nemcsak rontották a templom térhatását, hanem zavarták a híveket is a szertartások követésében. A megfelelő megvilágítás érdekében új csillárokat és falikarokat tervezett empire stílusban, és az oltár fölé függesztett örökmécses is hasonlóan igényes iparművészeti alkotás.

Az oltár fölötti örökmécses egy archív felételen (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)

Nagyobb építkezéssel járt a szentély alatti kripta átalakítása, amelyet korábban alig tudtak használni, mert a Duna magas vízállása miatt rendszeresen megtelt vízzel. A trianoni sokk után fontos volt a nemzeti összetartozás erősítése, amit hatékonyan szolgált történelmünk jeles alakjai emlékének ápolása. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter javasolta, hogy a kriptában rendezzenek be egy pantheont: olyan államférfiak, tudósok és művészek hamvait helyezték volna át, mint Pázmány Péter, Vörösmarty Mihály, Ybl Miklós, Munkácsy Mihály vagy Liszt Ferenc.

E cél érdekében a kripta megközelíthetőségén is javítani kellett, korábban ugyanis csak a templomtérből vezetett le oda egy meredek lépcső. Lechner tervei szerint a kolostor udvarából is nyitottak egy kaput, melyhez enyhébb lejtésű lépcsőház tartozott. A temetkezések érdekében a kripta oldalfalait kisebb-nagyobb koporsók elhelyezésére alkalmas fülkékre osztották föl: 34 nagy koporsó- és 84 kisebb csontfülke jött létre. A kriptát borító úgynevezett fiókos dongaboltozatot Gróh István restaurátor ókeresztény szellemű festményekkel látta el, az azokat körülölelő díszítőfestésbe pedig Lechner utasításai szerint – akit Ödön bácsikájához hasonlóan szintén a magyaros művészet megalkotásának célja vezérelt – a Sajó menti népi ornamentika motívumai vegyültek.

A helyreállított kripta mennyezetét festmények is díszítették (Forrás: Tér és Forma, 1928. 1. szám)

A templom teljes helyreállítása 1926 végére fejeződött be. A következő év tavaszán egy szomorú esemény árnyékolta be a frissen restaurált belső tér fényét: Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök a szószékben prédikálva rosszul lett, összeesett és hamarosan elhunyt. Lechner Jenő egy emléktáblát, Zala György szobrászművész pedig egy bronz emlékkoszorút is készített, előbbit a szószék alatt, utóbbit az oldalkápolna falán helyezték el 1927 őszén. Ez a két művész – immáron együttműködve – alkotta egyébként az Egyetem és a templom közötti szűk területen 1930-ban felállított egyetemi hősök emlékművét is.

Az Egyetemi hősök emlékműve napjainkban az ELTE Jogi Kar épülete és a templom találkozásánál (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Klebelsberg ötlete, a nemzeti pantheon itt végül nem valósult meg, és manapság sajnos már a kripta mennyezetfestményei sem láthatók. Maga a templom azonban szerencsére ma is őrzi gazdag barokk és empire berendezését, mely ugyan évszázadok alatt alakult, de szerves egészet mutat, és nagyszerű vizuális élménnyel nyűgözi le a betérőt.

A nyitóképen: Az Egyetemi templom tornyai (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó